Szatmár, 1899 (25. évfolyam, 1-47. szám)
1899-02-18 / 5. szám
Szatmár, 1899. februárius 18. / 5. szám XXV. évfolyam. 4 TÁRSADALMI ÉS ^SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. ELŐ »ívre . 2 f-Mévr* ... 1 FIZETÉSI DIJAK frt 80 k L i Negyedévre . . frt 40 fer. : Egy hóra Egyes czátn ara 10 kr. . 70 . ao kr. Felelős szerkesztő lakása: Vöt osmarty-utca 5. szám. jh<wá a !»o szellemi részét érdeklő közieméinek küldendők. |( I A DÓ H I vatal: ' Uf»y a* előfizetési pénzek, lalatuint » hirdetési |3ffagy &«josaí UayvayomlälBi Deák-tér 3. sz., stb. dijak e lapok kiadóhiratftiauan fizetendők, hova az előfizetési és hirdetési dijak bérajentve küldendők. Szátmáron, Deák tér 3 sz. (a városháza mellett), j Bérmentetlen leveleket nem togadunlc el.. j HIRDETÉSEK DIJA: Egy gaiiroad sor 6 kr.; többszörinél 5 kr. — Terjedelmes é« többszörös hirdetések kedvezőbb Teltételek Alatt vétetnek fel eldleges fizetés mellett. V71L T-TS »BBI: a három hasábos garmond sor dija 10 kr. Bélyegdij minden beiktatásnál 30 kr. '"ISSMS r A társadalom. A társadalomi maga is egy óriási színjáték, de való jelenetekkel, rémes föl vonásokkal. Személyei az osztályok. És ez az, — hogy, mert a társadalom k ii lön b ö z ö rétegeine úgynevezett osztályokra van tagolva és ezek megrögzött ősi szokásból válaszfallal zárolják el kasztjukat a többitől, igy egymást megsértik, a felebaráti tant kicsu- folják, a jó érzést megvetik, az igazat eltiporják. így csípi oszt ilyérd -kből a gazdag le. nézi, s nem segíti a szegényt így a szegény jószívűség helyett a gazdagnak keménységéért csak gyűlölettel fizethet. És ez a társadalmi drámák e'őjáléka, És mert ez exposi'ió, tehát fejlődnie kell. Kinövi magát háborúvá ; törekvés indul ;neg a felek között egymás leszorítására, egymás vagyonának, boldogságágának, sőt életének is megsem isitésére. S ezek katastróphája rendesen tragikai. Elnyomom az igazságot csak azért is, mert a másik is ezen nézeten van! Így szól egy a legtöbbek közzül. És hozzászegődik a fennhéjázok, hetvonkedők táborához, huezba kállai szintén a felebaráti törvény nyel, ki híva a tőle lenézett becsületesek megvetését, kitenni magát talán egy tragikus bünhödásnek is. A személyek, a társadalom szereplő személyei pedig csak küzdenek egymás ellen,-j ; . I Így és másként, egyes valamikért. Talár ; óié'ük fenntartására, talán szenvedélyeik, pasz- jszióik kielégítésére, vagy bűnös bosszújuk js/enynyes végrehajtására, roszszaik leplezésére, egymás becsületének, megállásának alá- aknázására és Isten tudja mily sok nemtelen dolguk keresztül hajtására. Úgy vannak a társadalom nagy szinjáté- kában főszemélyek, főhős, ki mellé ezek, és a kik mellé a mellékszemélyek csoportosul- j nak. És a főhősnek egy osztálynak kt-ll leu- nie, melynek törekvése ellenzőinek törekvésével homlokegyenes, s kinek küzdelme utoljára is a saját bukásával s talán végleges meg- jseminisü ésével végződik. Mennyi bűn, mennyi a’jas törekvés rejlik ! a nemesek cultiválására teremtett társadalom kebelében, annak leírására csupán a pokol s/.ámotvevő ördögei képesek ! \ iiúpkerí-parkirozás. Imhol, két éve, talán több ideje is, hogy ja város a népkerí-parkirozás költségeit megszavazta; mert hiszen sok pénzünk volt! De úgy látszik, az idő nem kedvezett a parkírozás keresztülvitelének. Tehát két tavasz elmúltával a harmadik végén láthatunk parkírozást. A parkírozás pedig előirányzat szerint megengedhető, hogy szép lesz, de hogy egyszer a negyedik tavasz utolsó napjáig sem születik meg, másodszor olyan bakói, hogy a N é p k e r t inkább elcsúfítva, mint szépítve lesz. Nem czéluük rosszhiszeműséget, avagy valótlanságot terjeszteni. Hisz nem is a nép- kertparkirozás eszméjét, hanem a pénznek ily szűk helyzetben a nem elkerülhetlenül szükséges parkírozásra kiadását elleneztük.. És most, mikor igy a dolgok állása tisztába jött, foglalkozni kötelességünk a parkírozás folyamatával is. Sajátságos, hogy úgy összekaszabolják, metszik, yágják a népkert testét. A sok úttól elvesz az út A mindmegannyi kncskaringús puszedli alakú virágágyak, a girbe-görbe beosztásnak épen ellenségei nem vagyunk, de teljes elcsúfítását a kertnek még sem lehet megengedhetőnek tartani. Inkább nem siettetjük a munkálatokat; de a mi elkészül, az jó legyen a mi a milyen czélra van szánva, alinak megfeleljen. A fák szükségtelen kivágafását nem ajánljuk, hisz azok helyét kellemesebbé tenni amerikai dió- és czitromfák ültetésével nem lehet Hanem igenis, a megláposodott és sással benőtt malária tanyát: a bejárattól nem messze levő bákanyálas, holt tavat feltölteni jó és Sz in tá r sül a tu n k r ó 1. i— A „Szatmár' eredeti tárcája — Mint minden, úgy ez évben is már szinte rovatos funkciónak tekinti lapunk a inti- . ködő színtársulatokról, illetve annak egyes tagjairól is, a kritikáknál bővebb, mondhatni ! talán egyéni jellemzést nyújtani. így tisztább képet, nyerünk s megalkothatjuk fogalmainkat, melyek csakis a helyes, karika’urázatiau! igazság kút fából meríthetik keresztelő vizüket.— A jelenlegi színtársulat jó erőkből áll! s olyan egészben véve is, mely vá-ostiuk igényeit megfelelően kielégíti S hogy ilyen, abban az igazgató. kt ze s tapintatos előrelátása a legnyomatékosabb mozgató erő. — De nej hogy bőbeszédűséggel vádwltassunk, hossza dalmaskodás nélkül kezdjünk bele. — Sorrend szerint első A c 7. é 1 S z i d i. Kellemes külsejű és megnyerő megjelenésű no, ki igazán szép iskolai érettséggel, de nemcsak elméleti, hanem magasfokú gyakorlati tehetséggel is bír. A súgó is rokonszenv- vel viseltetik iránta, mivel még nem volt precedens. hogy szerepét ne tudta volna. Sok darab köszöni sikerét talán első sorban neki, de egy sem, a melyben játszik, u tó 1- jára. Azt leszámítva, hogy minden szava után egy nagyot szí, — meg páratlan üde>.é- jgéről s játszi könnyű ügyességéről tehetünk említést. Ferenczy József. A hangok királya, ki énekhullám és hang- alattvalóit baritonjának jogarával uralja és kormányozza. S e gyönyörű tvrannismos a- latt gyönyörködteti hallgatóit, kiket csodálatra, tapsra s osztatlan elismerésre csábit. Persze ez büntciendó cselekmény s el is Ítéli őt a közönség, kéztörvényszékévél s csupa boszú bői, pardon ! bünte ésből megujráz atja énekeit.— Akkora hanganyaga van, hogy mikor, mondjuk igy, kiereszti a kormánygyéplőt, vé- gigdőrgi az egész színházat, a levegő minden porcikája megrezeg belé s nem egy önkénytelen szó rebben el ilyenkor: „Milyen gyönyörű hang!“ „Ha ilyen hangom volna! “ j stb.— Népszínmű alakjai, a helyrelegények,! kackiás faluhősöfc, „gavalleria-rustican-“át j gyakorló Göndör Sándorja stb. mind mélyen beit vésődnek a nézők emlékébe. Forrai Ferike. A kis csattogány • ki ha elkezd csicseregni, mintha tavaszi lágy időnek harmatos haj- nalpirulása, pacsirták órája volna. Derült arca, — melynek mosolygó aranyfényéből, a kellembe és bájba berámázott feketegyémánt I szeme szórja opális sugarait, — hódítóbb a szívre, mint régen a fellegvárak bevételénél a i csábosán csengő aiany Üde, mint a természet iegédesb gyermeke a parányi kolibri, ügyesebb a karcsú kőszáli zergénél. S ebben a [ varázserőben rejlenek az ö sikerei; mert olyan az ő megragadó kedvessége és úgy vonzza az a szivek tetszését, mint a mesék mágnes sziklája a vitorláshajót. Annyi az élet a szin- | pádon, midőn megjelenik, mint mikor a dél madarai a magas liársfás, a búbánatosan lengő szomorúfűzek, házkémények és toronykupolák tetején búcsú- gy ülést tartanak. — Igen tehetséges, kedves és szorgalmas primadonna, kinek jövője kárminvörös betűkkel ékeskedik a sors könyvében. Méltányolja is Isten érdemeit! (Folyt, köv.) Kritikus.
