Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-01-12 / 2. szám

3-ik oldal

2 szám.

Forgácsok.

Gróf Tisza István kigyógyulhatott már abból az illúzióból, hogy bárkire rákényszerítheti, hogy vele szóba álljon junius 4. után is. Gróf Tisza István pedig erre az illúziójára épített mindent. Fölöslegesnek tartott minden reparációt és szükségtelennek tartotta a normális parlamenti viszonyok visszaállítását, melynek első feltétele az ellenzékkel való békekötés lett volna. A szövetkezett ellenzék ugyanis kimondta, hogy a junius 4-iki erőszak bünszerzőivel, Tiszával és Lukácscsal többé szóba nem áll s erre a kijelentésre fittyet hányt, azt mondta: én velem mindenki szóba áll, aki rám nézve fontos és akihez közeledni szükségesnek tartom, Lukácscsal pedig elég, ha szóba állanak Béesben. Az ellenzék tehát böjtöljön és dacoljon addig, mig az ország először meg nem unja, aztán ki nem neveti. — Ebből állt a Tisza István gőgös illúziója, mely immár foszlányokra van tépve. Mert bebizonyult, hogy Tiszával nem mindenki áll szóba, akire súlyt fektet s nem mindenki fogadja el tőle a nyújtott kezet. Lukácscsal pedig még csak azért állanak Béesben szóba, hogy a félredobandó citromból még az utolsó cseppeket kifacsarják.

❖

Az országban egyre nagyobb mérveket ölt a mozgalom a kormány választójogi javaslata ellen. Megmozdult a főváros, megmozdultak a vidéki városok — Szatmáron különösen nagy akciót indítanak a kormánynyal kacérkodó „48-as“ Kelemen Samu ellen — s megmozdulnak a vidéki kerületek is, kivált ott, ahol a megtévedt és megtévesztett választók 1910-ben munkapártiakat „választottak.“ Minden jel arra vall, hogy Lukács és Tisza Simon Judit sorsára jutnak javaslataikkal.

SZATMÁRVÁRMEGYE.

A munkapárt kebelén belül máris hallatszanak módosításokat kívánó hangok, így emlegetik a harminc éves korhatár elejtését, a népiskolai hatodik osztály helyett a negyedik osztály elvégzését.

*

Mint az egyszeri mesebeli pásztorfiu a farkassal, épp úgy játszanak a bécsi mérvadó körök a háborúval. — Amikor az érdekeik és talán bizonyos körök tőzsdei számításai úgy kívánják, mint „bevégzett tényt“ tüntetik föl a „békét“: majd pedig ha ismét háborús hangulatra vagy a háborútól való félelemre van szükségük, akkor ismét a háborús veszélyek rémét rántják elő. Most ismét a háborús játszma látszik előtérben állani s a mesebeli pásztorfiu megint farkast kiáltott és az idétlen jux ismét sikerülni fog. A szomszédok éppen úgy, mint a mesében, ijedten fognak összefutni, vagyis az árfolyamok rohamosan fognak zuhanni, mérhetetlen gazdasági károkat és a vállalkozások megállításával a legnagyobb ipari és pénzügyi válságokat okozva — a A'ásott pásztorfiu pedig ismét kacagni fog a sikerült tréfa fölött.

MeÉbükcít ármeníesiíés.

A legszebb reményekkel indult meg a múlt év folyamán az az okost terv, hogy a Tisza—Szamos közének árvizektől jó részben elpusztított területét az érdekelt közbirtokosok ármentesiteni fogják.

A múlt év rettentő csapásai, az esőzések és a folyók kiáradásai folytán előállott óriási károk még fokozták a földtulajdonosokban az elhatározást arra, hogy az árvizek által sújtott területek ármentesitésiügyét szorgalmazni fogják.

Az elérendő siker reményét megerősítette az is, hogy a kormány 6 és fél millió korona kamatnélküli kölcsönt helyezet kilátásba. A kormány szándéka azonban csak kilátás maradt, mert a pénzt elemelte a bécsi hadügyi kormány és az a csendőrjkész- let, amely 1912 junius óta Budapesten várja Tisza István rendelkezését, amely csendőrkészlet az országnak naponk é n t négyezer koronájába kerül!!

Ily hangulatban jött össze Szatmáron a Tisza—Szamosköz ármentesitési ügyében: Szatmár, Bereg, Ugocsa, Máramosés Szabolcs vármegyék érdekeltjei, hogy a naggyiilésen döntsenek az ármentesités kérdése fölött.

Az érdekeltséghez 207.000 kataszteri hold tartozik. Az alakuló közgyűlésen a föld- mivelésügyi miniszter képviseletében Nyárády László műszaki tanácsos jelent meg. Jelenvoltak továbbá Csaba Adorján, Vay Ádám gróf, Vécsey László, Domahidy István, Chol- noky Imre, Medve Zoltán főispánok és mintegy 400 kisbirtokos. Az ármentesités ellen és mellett többen felszólaltak. Lázári Nagy Béla azt az indítványt terjesztette elő, hogy tekintettel a súlyos gazdasági viszonyokra, vegyék le a napirendről az ügyet. Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, Vay Ádám gróf, Osztroviczky István dr., Hunwald Izidor az ármentesités mellett foglaltak állást és utaltak arra, hogy a kormány 6 és fél milliós kamatmentes kölcsönt kilátásba helyezett. A szavazás érdekterületek szerint történt. A véleményező bizottság javaslatára 76.000, ellene 104.000 holddal szavaztak. Az ármentesités ügye tehát megbukott.

Közigazgatási bizottság ülése.

Szatmárvármegye közigazgatási bizottsága e hó 10-én délelőtt 10 órakor tartotta meg ez évben első havi ülését. Elnöklő fő— Nem olyan nagy a tűz, mint a füstje mutatja.

— Még egy ilyen koldus kocsisnál is akad koldusabb. Mert némelyik előtt szagos a dolog.

— Vagy hogy nem is azért.

Toni feléjük fordult.

— Az én helyemen is elfekhet. Én itt hálok majd a színben. Itt ez a jó levegő.

— Az inged nem vetnéd le, nem adnád oda neki te ló! Veled ki törődik? Ha utolsót rúgnál is, ki vetne egy csontot eléd ?

A vándorló ránézett Mitrura.

— Maga mégse rossz ember, ha úgy mutatja is.

— Csak a szava olyan neki.

— Az is bolond, aki jó.

A vándorló Toni mellé ült a másik oldalra.

— A hátát fájlalja ?

— Menyecske kék neki, de fél tőle, a szegény, — nevetett Mitru.

— Pedig nem harap az asszony.

— Az a. Akkor is ad, amikor vesz, — ingerkedett Mitru és rátaposott a cigarettára. — Ahol ni a Blazsics-lány. Nézd.

Nagyot csapott a Toni Amáliára Mitru, hogy annak a velejébe is belenyilalt.

— Nem vagyok rá kiváncsi . . .

— Az apád mán olcsóbban adta. De

ennek olyan urifajta kéne.

_________________

A vándorló végigmustrálta Tónit tető- től-talpig.

— Én nem gondolnám. Az ilyennek semmilyen se kell.

Toni felült.

— Azt hiszi, ugy-e, hogy már a végit járom. Pedig ez csak úgy látszik. Tisztul a tüdőm. Jobban leszek még én.

— Ha nem lesz jobban, az se nagy kár. Egy emberrel több vagy kevesebb, mit tesz az.

Mitru odacövekelte magát a vándorló elé.

— Az ilyenből, mint maga, egy is sok, az olyanfalytából-e, mint az, a sok is kevés. Tudja-e? Jobb lesz hallgatni.

— Mégis csak kibújt a szeg a zsákból. Mégse olyan rossz maga mint a lármája.

— Már a kihez.

— Ott jön már a mérnök ur, — mondta Toni. A kocsi meg mosatlan.

— Ha mosatlan, úgy ül bele . . .

— Ez mindig kezet fog az emberrel, — mondta megint Toni.

— Akkor bolond, — tette hozzá a vándorló. — Minden disznólábat nem fog meg az ember.

. . . Estére leszált a vihar Madzsore tetejéről. Jöttek a nagy, fekete fellegek alá- felé a sziklák közül. Hömpölyögtek kifelé és elöntöttók a völgyet. A tenger hánykolódott, nyugtalankodott, a házak közt visongott a szél, recsegtek a gerendák. Az istállóban

a lovak már lehasaltak, hogy megcsikordult a szélben a zár, fölemelték néha a fejüket.

— El sem jön az ilyen időben, — nyögte Toni. — Ilyenkor csak az istentelenek nem vesznek el. A jótét-lelket a sziklák közé lökdösik a rosszak . . .

— Hogy az nem jön el ? Már pedig az eljön.

— Honnan tudja? — kérdezte Mitru a vándorlót.

Az egyik csizmáját letette maga mellé és fölvette a másikat:

— Én nem tudom, hogy mi az istennyiláért tapodom le előbb enek a sarkát. Itt van ni. Ez olyan egyenes még, mint a kártya, amaz meg már olyan mint a Vlasicsné szája. Fizethetek érte hatvan krajcárt.

— Biz a Hobert elkér annyit érte. Még alkudni is kell véle, — véleményezte Toni. — Jaj, de fáj a hátam. Nem állhatom, úgy fáj. Itt ni, a lapockám alatt.

— Majd megkeni a Blazsics-lány. Mer eljön.

— Mán megint. Honnan tudj a, hogy eljön.

— Mert az asszony mindig eljön. Sohase marad otthon. Ha esik, ha fuj, ha nap süt, ott van az. Kukorica földek közt, hegyoldalban, körtefa alatt, avagy drága, fáintos nyo- szolyán várhatod, ne félj, eljön az. Attól fél, hogy kifut, ha nem hozza utánad magát.

— Arra való. Egyébre se való az asszony, csak arra.

Schnell Imre fii szerkereskedő Nagykároly (Szatmármegye)