Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-03-23 / 12. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákóczy-utca 7. 1. emelet. Teleíon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18.Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Da*. VERÉCZY ERNŐ. Előfizetési árak: Egész évre ........................8 korona. Fé lévre ...... 4 korona. Negyedévre .................... 2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Jönni fog egy jobb bor“..» 'Az erkölcstelen kufárok vad töme­ge keresztre feszítette Jézust, a szere­tet és béke hirdetőjét. — A farizeusok vad kárörömmel nézték az Isten-ember kínszenvedését. A Megváltó átszűrt szi­véből kicsordult a vér, tövis koronája pirosra festette fénylő homlokát és szeme lecsukódott. A gyilkos erőszak győzni látszott. A Hitet tagadók azt hitték, megölték az Igazságot. * Pilátus — a helytartó — akkor is mosta kezeit. A magyar nemzet is megjárta a Kálváriát és alkotmánya, törvényes jog­rendje Golgothára került. Az erkölcstelen erőszak tomboló örömmel hirdeti a győzelmet a nem­zet törvényes jogai felett. A piszkos u- ton összeharácsolt pénz erejével, a szuronyos fegyverek hatalmával egy t idlore bilincsekbe verték a nemzet tör­vényes jogait, összerombolták ősi al­kotmányunkat.' A modern farizeusok martalóc ha­da bevégezte gyilkos munkáját — és pihenni tért. A Judás-sereg azt hiszi, hogy meg­ölte a nemzet hitét, erejét és Igazsá­gát! De Isten fiának halála — a Hit győzelme volt. Megváltás született az Isten-ember vértanú halálából. A' nemzet kínszenvedése is bevé- végeztetett. De a szenvedések Kálvári­ája után a megváltást, a nemzet új­já ébredésését hisszük, várjuk és re­méljük ! * f * * * •Mint a feltartózhátlan lavina, úgy szakadt rá a Tisza—Lukács bűnszö­vetségre a kipattant gazságok és elkö­vetett erkölcstelenségek lesújtó tömege. A1 zalatnai ház eladás ápró piszkos­sága után az egész ország előtt kétség­telenné vált, hogy Lukács László mi­niszterelnök hütlenül kezelte az állam- vagyont, mert a Magyar Bánk által az államkincstár részére fizetett 4 millió 800 efeer koronát el emelte és a válasz­tók megvesztegetése céljából a mun­kapárt választási kaszszájába utaltatta. ■Midőn ezt a förtelmes dolgot Dé- sy Zoltán a nagy nyilvánosság előtt Lukács és a kormány szemébe vágta, nem a »lopást« tette Lukács panama tárgyává, hanem ° 1 £pgy ő »Európa legnagyobb panamistája.« Désynek nem engedték meg, hogy vádját bizonyítsa. De midőn a bizo­nyítást elutasító bírói végzés elhang­zott — az egész ország közvéleménye egy érteimül eg kimondta hogy Désy le­sújtó vádja való. Lukács kisiklott, elbújt a vád bi­zonyítása elől. — Ekkor három állam­férfin: Andrássv, Apponyi és Zichy grófok, volt miniszterek, a király bel­ső titkos tanácsosai adták ki az egész ország előtt nyilatkozataikat, hogy . meggyőződtek Désv Zoltán állításának valóságáról és igv magukévá teszik a vádat. És Lukács e lesújtó és meg­becstelenítő vádra is hallgat, bujkál és hazudik. I Cinizmusa odáig vitte, hogy a par­lamentben letagadta ä milliók eleme­lését. Tagadhatott, mért az ellenzék tá­vol volt és nem forraszthatta torkára a hazug szavakat. Ámde a főrendiházban más volt a helyzet. Ott jelen voltak az ellenzéki főrendek is. Meginterpellálták az ele­meit milliókról, szemébe vágták bű­neit, szennyes dolgait és követelték tő­le, hogy az ország becsülete és tisztes­sége érdekében nyilatkozzék a milli­ókról. ' És Magyarország miniszterelnöke, a tettenért örmény ravaszságának för­telmes cinizmusával csak annyit val­lott, hogy (üem nyilatkozik, mert az ügy a bíróság elé tartozik. Ezt mondja az az ember, aki ä bí­róság előtt a Désy jbizonyitékaival szemben azzal védette magát, hogy a milliók eltulajdonításának a kérdése ; politikai ügy a mely nem a bíróság, fianem az országgyűlés elé tartozik. ) Reszkető tagokkal, halálsáppadtan, a félémtől dadogva mondta el a fő­rendek előtt védekezését — de a milli­ók eltulajdonítását letagadni nem mer­te. Miért? Mert ha tagadni meri, nyom­ban felállt volna gróf Károlyi Imre a »Magyar Bank« elnöke és szemébe vág­ta volna, hogy hazudik, mert a só- ^szerződés megkötésekor a kincstárnak járó 4'millió 800 ezer koronát a Bank 'á pénzügyminisztériumnak kifizette, f de az összeg nincs az állam pénztárá­ban, mert azt Lukács László a munka párt választási kasszájába csempészte át. Lukács kínos vergődése közben a képviselőházi beszédjével ellenkező nyilatkozatára vágta szemébe a fő- , rendiház ülésén Hadik János gróf tit­kos tanácsos a lesújtó szót, hogy sí miniszterelnök: »hazudik!« A' magyar miniszterelnök szennyes dolgát ma már tudja az egész müveit Világ Megbotránkozva irt erről a né­met, francia és angol sajtó is, ahöl nem tudják elképzelni, hogy miként lehet s24 óráig is egy ország miniszterelnöke, az uralkodó első bizalmasa az az em­ber, akiről kisült, hogy az ország pén­zéből milliókat tulajdonított el arra a bűnös célra, hogy ebből a pénzből — egy parlamenti többséget vásároljon, hogy a maga és társai részére ä kor­mány. hatalmat biztosítsa. A tisztes külföld ebben nemcsak a parlament meghamisítását, de a lo­vaglás ősz uralkodó bizalmának cudar kijátszását is látja. És a férfiú máig is a bitorolt hatalomban, a nemzet nyakán ül, sőt a törvénytelenségek 1 egész sorozatával igyekezett összes al- fkötmányos jogainkat összetörni. De a megindult lavina újabb gör­geteget is zúdított a ‘ Lukács kormány, és pártja nyakába. A választási piszkos pénzek újabb forrása is kipattant: a bárói ranggal való üzérkedés. Alig három éve ül a nemzet nya­kán ez a kormány és kiderült, hogy e három év alatt több b'árósiíás, udvari és királyi tanácsosság és nemesség ősz-

Next

/
Thumbnails
Contents