Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-03-09 / 10. szám

4-ik oldal Qeptatió a püspöki székhely Sértlésbeii. Az (argonautáknak »en vo't kjpnnyü dolguk mikor Kolkisba vándoroltak az aranygyapjuéct. De még ennél is nehe­zebb sorsuk volt azoknak az áldozatra- kész nemeslelkü férfiaknak, akik a gk. magyar püspökség székhelyének ér­dekében Budapestre és onnan Eszter­gomba mentek az igaz ügy érdekében. Ezt a deputáció járást sok aka­dály, félreértés és tévedés előzte meg. Igaz, hogy a kormány március 4.-re tűzte ki az audientia napját. De a ki­tűzés idejében még Lukácsot nem szo­rongatta az általános sztrájk sötét ré­me és még akkor nem Jankovich, ha­nem Zichy volt a minsizter. Ámde ne­hány nap alatt nagyot fordult a világ. Épen március 4.-rc tűzetett ki a vá­lasztójog munkapárti tárgyalása, köz­ben megbukott Zichy és uj ember Jan- rkovich Béla lett a székhely kérdésben döntő kultuszminiszter. De ez a vá­ratlan esemény nem riasztotta vissza a lelkes és ügybuzgó pagy károlyiakat, da­cára annak, hogy Csalja főispán úgy a szatmári, mint a nagykárolyi vasútál­lomás főnökénél a küldöttség feljöve­telét lfetáviratozta. A nekibuzdult küldöttség nagyká- rolyi része ennek dacára felutazott, mig a szatmárvidékick (otthon maradtak. Jé- key Zsigmond és tarsai, köztük a nagybányai és felsőbányái polgármes­terek, Domahidy Pál, Kovács Miklós és mások már a jegyeket is megvál­tották, midőn megérkezett a szatmári állomásra a főispán leintő távirata. — Ezek tehát itthon maradtak. Az így le­olvadt deputatió mégis elhatározta, — hogy a miniszterelnöknél tisztelegni log Lukács azonban a küldöttséget nem fogadta, azzal érvelvén, hogy az általános sztrájk rémes perceiben fel­zaklatott lelkiállapotban küldöttséget fogadni nem képes. Elhisszük, mert március 4.-én délelőtt Lukácsnak egy zabszem sem fért volna be — a mar­kába. E felett gúnyolódlak is a pesti lapok, de gúnyolódás sem térhette el a küldöttséget azon ebős elhatározástól, hogy Esztergomban tisztelegjen a hercegprímásnál. Csaba főispán terjesztette elő a küldöttség kérelmét, amire a herceg­ijei más meleg rokonszevvel válaszolt, kijentvén, hogy teljes erővel támogatja a Szat ni árváéin egye által meghűli to tt Sazon mozgalmat, hogy a püspöki szék hely Nagykárolyba helyeztessék. Másnap a küldöttség ismét Lu­kács Lászlót kereste föl, aki Csaba fő­ispán kérelmére azzal válaszolt, hogy a székhely kérdése nem reá, de a kul­tuszminiszter döntése alá tartozik, — mindazonáltal jóakarata megfontolás Ezen eredménnyel egyelőre meg tárgyává teszi a dolgot, lehetünk elégedve búnál is inkább, mert (Jankovich kultuszminiszter a várme- megye és Nagykároly város kivánságá­ról a küldöttség feljövetelét megelő­zőleg teljesen informálva lett és meg­hízható értesülésünk szerint nem ide­genkedik attól, hogy a püspöki szék­hely Nagykárolyba helyeztessék el. Mi beszerzett informatiónk után feltétlen meggyőződést szereztünk ar­ról, hogy az összes illetékes és döntő körök és elsősorban maga a kültusz- lininiszterium a püspökség székhelyét Nagykárolyban óhajtják elhelyezni. Jankovich kultuszminiszter Andor György miniszteri tanácsos utján arról értesítette Falussy Árpádot, mint az Or szágos Közművelődési tanács megbí­zottját, hogy a vármegye küldöttségét március hó 26-ika táján hajlandó fo- ijgadni. Reméljük, hogy e fontos audi­encián nemcsak Nagykároly város, de az elmaradt szatmármegyei küldött­ség is nagy számban részt fog venni. SZATMÁRVARMEGYE Mielőtt az ehmdt hét színházi ese­ményeit ismertetnék olvasóinkkal, kö­telességünknek (ártjuk, hogy elismeré­sünket jiyilvánitsuk a Direkció amaz áldozatkészségéért, hogy az utóbbi na­pokban több, leginkább pesti művészt és művésznőt szerepeltetett szinpadun- kon. — De egy körülményt mégis ki kell emelni, mint olyant, amely ezen áldozatkészséggel nem áll egyenes a- rányban. Nem értjük ugyanis, hogy ha már arra áldoz a direétió, hogy neve­sebb művészeket vendégszerepelte!, mi­ért Lépteti fel őket olyan darabokban, amelyekét e színi évadban már 6—8 szór játszottak. így volt ez hétfőn, ami­kor is Bállá Kálmán vendégszerepeit ;a »Rablólovag«-ban. Közönségünk már csaknem kívülről ismeri a Rab lő lova­got s bizony már fővárosi művészből sem kiváncsi Kürt szerepének az alakí­tására, különösen akkor, amikor Szőke is oly eleganciával és fölényes könnyed séggel játszotta meg e szerepet, hogy a Ralla alakításától nem sokat külön­bözött. Ennek i ad ható be csakis, hogy a hétfői előadáson minden volt, csak é- pen közönség nem, ami a vendég mű­vészt is láthatólag zsenirozta. Ha más, újabb darabban lépett volna fel, bizo­nyára telt házat vonzott volna a Dalia vendégszereplése, mert kétségkívül ta- j lentumos, rutinirt színész. Igaz, hogy j kissé hibás a kiejtése, de hibáját szí­vesen elnézi a közönség, egyébként pompás alakításáért. Kedden a »Gyurkovits lányod­ban lépett fel, Horkay szerepében. Kí­vüle igen jól játszott Z. Hahnel és Bár­sony. Szerdán és csütörtökön a több Íz­ben kitűzött Hoffmann meséit adták a budapesti Operaház tagjának, Kalmár­nak a vendégszereplésével. Mindkét e- lőadás igazán meglepte közönségünket s minden várakozáson felül sikerült. A Kalmár hangja ugyan nem annyira te­nor, mint inkább magas bariton, s kü­lönösen a felsőbb régiókban érezhető volt, hogy kissé erőltetetten énekel, de a mélyebb fekvésekben igen szépen ér­vényesült a hangja. Játéka kifogásta­lan volt. Dénes Ella minden tekintet­ben elsőrangú alakítást nyújtott. Gyö­nyörű énekszámait, pompás játékát a '111. fe’ vonás végén vastapssal (honorálta közönségünk. — Igen jól játszottak még H. Bállá Mariska, B'arics és Szalóki. Pénteken Hervé kedves zenéjü o- perettjét, a »Nebánts virág«-ot ele­venítette fel társulatunk. A címszerepet H. Balta Mariska alakította rendkívül bájosan és temperamentumosán. Sok tapsot kapott Szalóki, Szendrő, a szín­igazgató szerepében. ffiwmruii mi ■min tmwwaaaMiwttanflmggB^^ HÍREK. Ha a folyton szaporodó válópe­rekben lapozgatunk, azt a kétségtelen bizonyságu tényt állapithatjuk meg, hogy nincsen olyan válóper, a hol csak az egyik házastárs lenne a hibás, mindig hibás mind a kél fél, úgy, hogy a bíróságnak mindig azt kell elbírá­lás tárgyává tenni, hogy melyik fél a hibásaid)!? Sajátságos, hogy a válóperek foly­tonos szaporodoltságának oka a neve­lés hiányosságára, rosszaságára vezet­hető vissza. A íiö ja házas életbe !a maga érin­tetlen tisztaságát viszi bele, a férfi s már megcsőmöllött áz élettől, keresz­tül esett műidenen, amit életnek szo­kás nevezni. Egyik oldalon áll tehát a nő, a maga ideális testi és lelki tisz­taságában; a másik oldalon a férj, aki már számtalanszor megfordult So- domában és Goinorábam. Ennek az egymástól! nagy távol­ságnak az oka aztán az, hogy az első pillanatban díssonans bangók kerül­nék a mézes hetek suttogásai közzé, ezék a dissonans hangok mindig c- rősebbek lesznek; a nő a családi é- leten kívül keres szórakozást, a férj másul keresi, a családi fészek meleg­ségét, a távolodás mind nagyobb—na­gyobb lesz s előbb-utóbb beáll a sza­kadás, a válás. A nő esak arra van nevelve, hogy férjhez menjen — a férfi mindenre van nevelve, csak a családi éleire — nem! Változtassuk a nevelést! a nőt ne csak arra neveljük, hogy neki férjhez kell inenni, a férfival gyiilöllessük meg saját erkölcstelenségét, s mindjárt ke­vesebb lesz a válóperek száma! Márc us 15. Az Iparos Olvasókör és a Függetlenségi párt március 15-ét, este 8 órai kezdettel, bankettel tartja meg sajat he­lyiségében, (Csokonai-utca 4. szám) mejyre úgy a az Olvasókör, mint a Függetlenségi párt tagjait, nemkülönben vendégeket tiszte­lettel meghív az Elnökség. Jegyek előre vált­hatók Lévai József, Szabó Balázs (Deák-tér), Görömbei János és az Olvasókör vendéglő­sénél. Gazdasági és jogügyi szakosztály március 7-én tarotta ülését a polgár­mester elnöklete alatt a következő tár­gyakat tárgyalta le. Dr. Nagy József r- fogalmazót a tejvizsgálatok körüli ki­Szatmár-Némeli, 1913.

Next

/
Thumbnails
Contents