Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-03-09 / 10. szám
1 A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákcczy-utca 7. 1. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18. Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERKŐ. Előfizetési árak: Egész évre ........................8 korona. Fé lévre ..*... 4 korona. Negyedévre........................2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Szakadozó fellesek Sűrű, nehéz fellegek tornyosultak a napokban agyonsanyargatott, szegény hazánk egére. Rettenetes vihar volt kitörőben: a tömegsztrájk pusztító orkána. Itt, a perifériákon talán nem látszott oly rémesnek a fenyegető vész nagysága. De ha csak képzeletünkben idézzük is magunk elé egy ily Vihar képéi, végtelen megkönnyebbüléssel kell hálát rettegnünk annak távolmaradásáért. Mi történik ugyanis, ha ez a vihar végig szántja az országot? Száz és százmilliókat meghaladó értékek semmisülnek meg egyszer és mindenkorra, Ekszisztenciák mennek tönkre, múlnak el a feltámadás reménye nélkül. Csak emberi jogaikat igénylő ártatlan polgárok véie lesti pirosra !az .utcák' kövezetét. Száguldó rendőrlovak patáitól legázolt, csendőrszuronyoktól és testvéreik bajonettjétől elesett sebesültek és halottak serege jelezi a mindent lenyűgöző reakció hatalmát. A nyers erő árán ideig-óráig még győzedelmeskedő, de azután önmagától összeroppanó, elkorhadt, megrothadt rendszer diadalát. És ugyan kit illet a hála mind e- me nyomorúságtól való szabadulásunkért. Talán a kormányt és pártját, a- melvnek hasonló társadalmi viharok távoltartása körül a Gondviselés szerepét kellene betöltenie? Dehogy! dehogy !!! ' t Egyenesen őt terheli inkább a felelősség a veszedelem felidézéséért, öt és politikai érettségével büszkélkedő pártját érheti egyedül a vád azért az izgalomért, amit a tömegsztrájk közelsége eddig is keltett és bekövetkez- hetésének még mindig fenyegető réme továbbra is éleszteni fog. Mindez a nyomorúság pedig reánk szakadt azért, mert iisza István egy egyeduralkodó gőgösségével kiejtette ajkain az utolsó szót. Választójogi javaslatából nem engedhet. Vazallusa Lukács László és mindenre kész lakájhada meg többrebecsüli kényura vótumá- nak csalhatatlanságát, mint az ország polgárainak életét, vagyonát és nyugodalmát. Többre tartja saját piszkos önérdekét, a husosfazék közelségét, mint nemzetének becsületét. Igenis a nemzeti tisztesség és becsület dolga, hogy részesüljenek az ország sorsának intézésében mindazok', akik nehéz verejtékes munkájukkal viszik előre és életüknek kockáztatásával őrzik meg annak jólétét. Persze — teljes igazságuk van az. ezt hangoztat óknak — a vátaszlóijog {gyakorlásához politikai érettség szükséges. De hát a politikai érettségnek kiszolgáltatta szebb tanujelét? Az uralmon lévő párl-e, amely a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásában inkább engedte volna az általa felidézett vihart teljes erejével dühöngeni, mint magas, polcairól leszállni? Sőt maga is kész lett volna keresztül gázolni a nemzet testén és javain. Vagy pedig a fegyvertelen jogtalanoknak százezrei, akik önként elállottak egyedüli és biztos eredménnyel kecsegtető ezen fegyverük alkalmazásától? Akik az ön megtagad ásnak ekkora mértékét tudják hamisítani, önérüekei- méntékét tudják tanúsítani, önérdekeinek rendelni, azok rég kiállították már a politikái érettségi vizsgálatot. A hatalmon lévő pártról hosszú, de annál kevésbé dicsteljes politikai szereplése 'dacára sem mondhatjuk el ugyanezt. Xiicsi-iocsi. — A fekete kávéhoz. — — Izük a kávé? — Tónikám? — A kávé pompás. Csak az »izlik« hiányzik1. — Mi a manó? Hogy értsem ezt? — Hát barátocskám, barátocskám, már mi városiak az »izlik«-et csak a hávéházban érezzük. — Azt a forró löccsöt? — Oh ne mond azt! Szepi. A fekete kávé csak akkor izlik, ha — küzdelemmel jutunk hozzá, akár az asz- szonyhoz. (Hallgatás után felsóhajtva.) Mert tudod-e barátocskám mi a városi ember ebédje? — No hát mi? — Küzdelem — a fekete kávéért. De a kávéházban. Társaságban azt a kérdést vetették fel, hogy hát: — Mi a legcsunyább a világon? A felvetett kérdésre csak úgy röppentek a legtarkább válaszok. — Nem, nem, intett, morgott tagadóig egy őszbeborult, hires nőismerő. — De hát mi? — Ugyan, mi? — Találják ki, kötekedett a nagy nőlélekelemző. — No gyerekek, szólt végre az ö- reg, hát tudjátok-e, mi a legcsunyább a világon? — No de mondja, ne kötekedjék. Bökje ki már! — Hál megmondom. A berúgod asszony. Nagy, mélységes csendesség követle ezeket a szavakat. — Ön hazudik, mikor nekem itt hízeleg, iszol egjy szép asszony, lángba borult arccal. — Nem’, nagyságos asszonyom, csak hókolok, hódolok. — De hiszen a bók tisztességes hazugság — Oh bem, ptím. Tévedni (méltózta- tik, nagyságos asszonyom. — Hát micsoda más? — A bók? — Igen. — A bók — gyöngéd nagyítása — a valónak. — Ab, ön a világ első esztétikusa, Nagykároly, HÖIesey-utcza I a róm. kath. templom mellett. üljpittífltt MZ. TílsiPítöfhrtM. fest vegyileg1 tisztit Haufeí Sámuel villanyerőre berendezett intézetében
