Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-02-23 / 8. szám

Szatmár-Németi, 1913. február 23.

Vasárnap.

IX. évfolyam. 8. szám.

A SZATMÁRVÁRMEGYE1 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP.

Szerkesztőség:

hóra a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők:

Szatmár-Németi,

Rákéczy-utca 7. I. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal:

Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18. Telefon 284.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő:

Or. VERÉCZY ERNŐ.

Előfizetést árak:

Egész évre

....................8 korona.

Fé

lévre ...... 4 korona.

Negyedévre....................2 korona.

Egyes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltéinek.

Két Ítélet.

(F.) A munkapárti rémuralom dühöngései közben, — midőn Tisza István rendőrökkel doba'.ta ki jaz jel enzéki képviselőket és osztrák katonák szuronyaival t artotla vissza őket az országházból — a Saskörben az egyetemi ifjúság lakomáján egy nyilatkozat — hangzott e! Désy Zoltán volt pénzügyi államtitkár aj akár ól, hogy »Lekács L. miniszterelnök Európa legnagyobb panamistája I«

Nem volt magyar ember, aki e vádnaX hitelt ne adott volna, —'fesjnég- is megdöbbenést okozott az egész magyar közvéleményben. Hiszen e súlyos vád Magyarország miniszterelnökét éi te, aki — fájdalom — minden bűnei. alacsony gondolkodása mellett is a külföld előtt a magyar államot képviseli. — Csuk egy ember vette cinikusan a lesújtó vádat: Lukács László.

Hiszen a po i ikai erkölcstelenség cinizmusával igyekezett tőrbe csalni annak idején a Justh-pártot is, — ugyanezzel az erkölcstelenséggel akarta kijátszani a Nemzeti Társaskörben Tisza Istvánt is. és ezzel az alacsony intiikájával buktatta el Khuen miniszterelnököt is, hogy a miniszterelnöki székbe ő ülhessen. Ezután egy botrányos fordulattal Tisza István lábai elé vetetle magát, akinek parancsára megtagadta a választói jog reformja körül addig hírdétett liberális elveit, csakhogy a miniszterelnöki székben maradhasson

F.s ennyi undorító erkölcstelenség sem volt elég ahhoz, hogy az ország felzuduló haragja ezt az emberi elsöpörje a politikai hatalom polcáról és a közélet műteréről.

Szükség volt reá még Bécsben, t mert ezt az embert a bécsi hatalom érdekében mindenre képesnek tartották és tartják ma is — De Szüksége volt erre a Tisza-pártnak is, mert a párt hatalma érdekében éz az ember Tisza1 Istvánnak vak eszközévé vált.

Ez az /ember a megbees’e’enitő (kifejezések egész áradatát nyelte már el, amelyek úgy a sajtóban, mint a parlamentben feléje zúdultak. — A bűn tudata nyomta lelkét és nem mert a nyilvánosság előtt elégtételt kérni. — A Désy Zoltán vádjál is elnyelte addig, mig a bécsi udvartól figyelmeztetést' nem kapott arra. hogy tisztáznia kell magát a »panamista« vád alól. — így is hónapok teltek el, mig felhatalmazás I adott a bűnvádi eljárás megindítására

Láttuk, olvastuk a bűnvádi eljárás előzményeit — Láttuk azt a körmönfont ravaszságot, amelylyel Lukács az »esküdtszék« illetékességét elkerülni igyekezeti — Ez a ravasz célja sikerült, meri a hatalom polcán ül. Ekko1- v kormány által lepénzelt sajtéi megkezdte mükőelését Lukács mellett. A sajtó-lovugok odáig mentek, hogy előre hirdették hbgV Désy Zoltánt nem engedi a bíróság a bizonyítás terére lépni Körmönfont jogi okoskodással igyekeztek befolyásolni a bíróságot is, hogy az államkincstár tulajdonát képezett 4 millió 800,000 koronának a válaszlók megvesztegetésére történt elkezdését Désy Zoltán ne bizonyíthassa.

Sajnos, a magyar »független« bíróság ezúttal ezt az álláspontot foglalta) el és Désy Zoltánnak minden ide vonatkozó bizonyitékál elutasította, az e célból elrendelt tanúkihallgatás eszközlését megtagadta.

Désy Zoltánt tehát nem engedték a bíróság eiőd bizonyítani — és lesújtott reá az ítélet és nyilvános becsületsértés címen egy havi fogházra ítélték el.

Nem kritizáljuk a bíróság Ítéletét, csak azt mondjuk amit Ándrássy

András, a furfangos ember.

Az asszon}’ jobbkeze hüvelykujjával lopva rámutatott az öreg emberre: \ 1 — Orvost kéne hívni!

— Minek, — magyarázta András a dáliával.

Nono..;

— Möghal az embör úgyis.

Az asszony tovább erőskődött:

1 — Az igaz, hogy möghal, de ez is szent, hogyha orvosi irás nem lősz a betegségről, könnyen úgy járhatunk, jmint a Taligásék. Azok ötven koronával kötötték be - de csak az Isten őrizte, bog}’ százzá nem kereködött. A jegyző járta ki nekik.. Aztán szolgabiró, ta- nuzás: mennyi herce-hurca azért, hogy

a kis Janika gyerökük orvos nélkül pusztult el.

András kétfelé törülte a bajuszát

— Lelketlenség! Az a.. Mer sokszo megesik, bog}’ hirtelen gyün a vesze- delöm.

Még erre is volt kádenciája az asz- szonynak:

— Úgy ám, de az urak Taligás szomszédra is ráolvasták hogy hosszú nyavalyája volt a gveröknek.

András hümmögött.

— Azt nem vi’atom. Az va’ó De hát a szomszéd kongó! Csak a csez- mája orráig ér az esze. Már pedig az urakkal csak a furfangos embör boldogult.

Majd némi szünet után hozzátette:

— Aztán ha az embör egyet kahol,

hát rögtön orvost hívjon? Hun van az megírva? Oszt ha legalább ingyenbe eme! De nem esik. Egy kijövet égy pengő, mög a fuvar. S ha annyibóf állni?! De otl a recept is Ä deragá receft Aztán másnap, harmadnap.;., hétszámra gyün az orvos. Az mög minidig költség. jS eccöribe fiustívéleményöz mindgvárt húst, mintha csak úgy adnák. Húsleves, sültcsirke. Ismerőm én az orvos patikáját!

Azzal odafordult az apjához:

— Ugv-e, nincs még kend annyira?

Az öreg ember nein szólt, csak a fejével intett:

— Nincs.

Ott feküdt a ház előtt, jó meleg, puha subán. A feje alá zsombik volt é- kelve. Süttette magát a nappal. Ezt

Ruhát fest

vegyileg- tisztit

Hnnfol Cómnal Nagykároly, itStosEy-Dtraa t

ÍJECÍUId a róm. kath. templom mellett,

villanyerőre berendezett int zetében Blapittatott 190Z. Telep Fßtöfi-fflt S3

r