Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-02-09 / 6. szám

A SZATMÁ&VÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI FÁRT HIVATALOS LAPJA.

~ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. =

Szerkesztősig:

hová a lap szellem részét érintő közlemények küldendők :

Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114.

= Kiaáóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. =

Forgácsok.

Az egész ország ismeri ama tényeket, melyek alapján Désy Zoltán Lukács László miniszterelnök ellen súlyos vádját emelte. Mint tükörben, tárul ország-világ elé az a politikai rendszer, mely Magyarországon a hatalommal rendelkező többséget szülte s amely többség az élethez való ragaszkodás fanatizmusával és hatalomösztönével ragaszkodik most ehhez a rendszerhez. Mert Désy vádjaiban nem is a személyes vonatkozású dolgok a legfontosabbak. Mindenesetre szégyen lesz egy országra, ha csakugyan bebizonyosodik a bíróság előtt hogy megtűr olyan miniszterelnököt, aki állásával egyéni hasznára visszaél, de ennél — ami végre mégis csak inkább Lukács Lászlóra lesz teljesen lesújtó és kompromitáló — az országban uralkodó állapotokra mégis az a kompromitálóbb, ha kiderül, hogy Magyarországon a többséget nemcsak összevásárolják, hanem egyenesen közpénzen vásárolják össze, melyekben közvetve az ellenzéki polgárok pénze is benne van.

*

A munkapárt választójogi bizottsága megkezdette a választójogi reMEGiELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő:

D= KOSITS MIKLÓS.

form tárgyalását. Történelmi nevezetességű napnak kellett volna lennie annak a napnak, mikor a magyar parlament bizottsága e fontos kérdés tárgyalásába belekezd, de van-e egy ember is, aki érezte ezt a történelmi jelentőséget? Senki nem kelt fel azzal az érzéssel, hogy nagy, jelentős napra virradt s nem is feküdt le senki azzal az érzéssel, ha elolvasta a munkapárti bizottság ülésének lefolyását.

Egészen természetes, hogy ilyen szürkeségbe vezett el az a nap, jóllehet, a nagy reform parlamenti tárgyalása formálisan megkezdődött. — Hiszen mindenki csak azt láthatja, hogy itt egy többségben levő párt a saját házi ügyét intézi s nem országos kérdés megoldásához látott. Ezt érezték még azok a munkapárti képviselők is, kik a bizottság ülésén megjelentek s ez az érzés szólalt meg Issekutz Győző píkán, mikor indítványt tett, hogy a politikai viszonyokra és az ellenzék távolmaradására való tekintettel a bizottság ne bocsátkozzék e javaslat érdemi tárgyalásába.

Issekutz kormánypárti hajlamait elégszer bebizonyította. Most sem tartozik az úgynevezett szemmel tartott

Előfizetési árai?:

Melyben: I; Vidéken :

EGÉSZ ÉVRE 6 korona. Jj EGÉSZ ÉVRE . 8 korona.

FÉLÉVRE ... 3 korona. Jj FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVBE 1-50 korona. i| NEGYEDÉVBE . 2 korona.

Egyes szám ára ZO fillér. — Dyilttér sora , 40 fillér. __________Hirdetések jutányos áron közöltéinél?.__________

elégedetlen párttagok közé. Felszólalását tehát valóban olyan parlamenti férfiú lelkiismerete megnyilvánulásának kell venni, aki a parlamentet egy nemzet legfőbb alkotmányos szervének nézi s nem akarja azt teljesen le- sülyeszteni pártklubbá, amivé Tisza és Lukács tették. Issekutz is nagyon jól tudta, midőn indítványát megtette, hogy az ellenzék miért nem vesz részt a tárgyalásokon, tehát Lukács kioktatására sem szorult rá. És ha mégis megtette indítványát, elárulta bensőjének ama szavát, melyek a junius 4-ike óta történtek felett csak az folythat el magában, akit hatalmi és önérdek teljesen lenyűgözött, süketté, vakká tett.

*

A munkapártnak úgy látszik nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy még a párton belül felmerülő őszinte hangokat is elnyomja és csak annyit engedjen publikálni a tanácskozásokból, a mennyi a munkapárt speciális szempontjából kívánatos.

Lukács László miniszterelnök elszánt, ugrasztó beszéde még a mérsékeltebb kormánypártiakat is megdöbbentette. Az a benyomása volt a hallgatóságnak, hogy a kormányelnök egyedi históriás.

Ezernyolcszáznegyvennyolc november havának elején került Szegedről Orosházára Olá István históriás Busa József társával. Históriásnak a nép azt nevezi, ki históriákat árul. Megérkezésük után nyomban ponyvát terítettek a piacon és kirakták a portékát, mely a következő cimü füzetekből állott: »Nép barátja«, »Tájékozás«, »Az 1848-iki törvények legújabb magyarázata«, »A politikai pártok«, »A reform«, »A nép könyve«, »Földmivelési ipar«, »Sajtószabadságról egy rab nézetei«, »Nem kell szerzetes rend«, »Szózat az oláh faj ügyében«, »Politikai kis káté«, »Őszinte szózat a néphez«, »Egy szó a szegény emberhez«, »Vasárnapi egyesület«, »Magyarország újjászületése«, »Metternich«, »Szabad hangok«, »Hunnia függetlensége«, »Magyar szózatok« és több ehhez hasonló friss terméke a fiatal szabadsajtónak.

Ez a históriás — úgy olvasom Oláh Györgynek »Békésmegye 1848—49.« cimü munkájában — veszedelmes lázitó volt, kit a hatóság idejekorán lefülelt ős rögtön ítélő bíróság elé állított. A históriás perének aktái a zivataros napokban végleg eltűntek, de én

megpróbálom összeállítani mindazt, amit a kortársaktól felőle hallottam a megyében.

Nem közönséges ember lehetett ez a parlagi könyvügynök, kit a statáriális bíróság Orosházán kifejtett agitációjáért kötél- halálra ítélt.

És ne higyje senki, hogy ez a békésmegyei statáriális bíróság valami bosszú- szomjas, kegyetlen, a spanyol inkvizícióra emlékeztető bírói testület volt. Ellenkezőleg. Alig tudok bíróságot képzelni, mely több elnézést, humanitást tanúsított volna a vádlottakkal szemben, mint ez a forradalmi bíróság.

Tudni kell, hogy Bőkésmegye, mely a háború iszonyatosságait nem látta saját területén, olyan veszedelmes paraszt-lázadás szintere volt, hogy maga Kossuth Lajos, a kormányzás súlyos gondjai között is szükségesnek látta, mint a honvédelmi bizottmány elnöke, szavát felemelni és egy békéltető felhívást intézni Bőkésmegye lakosságához.

»Megilletődve értesültem — Írja Kossuth Lajos — hogy Békésvármegyőben a rend bomlásnak indult, a törvények tisztelete helyébe féktelenség lépett s gaz izgatok a népnek hiszékenységét arra használták, hogy a személy- és vagyonbiztonságot feldúlják s

a népet oly kicsapongásra bujtogassák föl, mely ha büntetlenül eltiiretnének, az országnak saját fiainak bűnös kezei alatt szét kellene bomlani.«

Vagyis az ország első embere a békés- megyei lázadásban országos veszedelmet lát és ehhez képest ad utasításokat a veszedelem leküzdésére.

Úgy látszik, Olá István nem tudta, hogy mekkora energiával áll szemben a hatóság részéről. Megittasodva azoktól a frázisoktól, amelyeket árult, fanatikus hévvel magyarázta, hogy az urakat mind megvásárolta Metternich s azért hiába gyön a magyar, az urak már előre eladták a németnek. És kínálta Metternich cimü füzetét, mely ennek a magyarázatnak a révén nagy kelendőségnek örvendett, ügy elfogyott, hogy később a statáriális bíróság nem tudott példányt kapni belőle.

És Orosházán szűrös, ködmönös atyafiak, kik nyolc hónappal előbb még jobbágyok voltak, lármázva, harsogva emlegették Metternich nevét. (Épp úgy mint a francia nagy forradalom első éveiben a Pitt nevét emlegették, mint minden baj, ármány és kudarc okát, kit ennélfogva el is neveztek az emberi nem ellenségének.)- S | . liaufcl Sámuel

fWfliyíl»]) I15A1II villanyerőre berendezett intézetében

Nagykároly, Kölcsey-utca í

= a rom. kath. templom mellett. =

Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59.

m