Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-08-03 / 31. szám

Szatmár-Németi, 1913. augusztus 3. Vasárnap. IX. évfolyam, 3,1. szám. A SZATMÁRVÁRMEGYE1 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákóczy-utca 7. I. emelet. Teleton-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18. Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY £RMŐ. Kiadja: az Északkeleti Könyvnyomda. Előfizetési árak: Egész,évre ...........................8 korona. Fé lévre................................4 korona. Ne gyedévre ................. 2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nehéz helyzet. A balkáni emberirtó háborút az európai hatalmak nemcsak hogy tűrik, hanem érdekeik szerint szítják és bo­nyolítják is. A vérfagyasztó borzalmak: védtelen és ártatlan polgárok ezreinek, nőknek, gyermekeknek vadállati ke­gyetlenséggel való legyilkolása az em­beri tudás, szorgalom és sok száza­dokon át folytatott verejtékes munka eredményeinek megsemmisítése, ős tűz­helyükről elűzött egész néptörzsek, éhező, lerongyolódott, hajléktalanná tett nagy tömegei szomorú vándorlá­sának szivet facsaró látványa, szóval ennek a XX. század erkölcseire az örök gyalázat bélyegét rásütő hábo- runak rettenetes borzalmai, a népek és nemzetek sorsát intéző diplomaták szivét teljesen hidegen hagyják s ha ezeknél az országok és nemzetek jól­léte felett való őrködésre hivatott no- tabilitásoknál egyáltalában szivről le­het beszélni, az csak az általuk kép­viselt nagyhatalmi érdekért lángol. Né­pek, nemzetek elpusztulhatnak, orszá­gok rombadőlhetnek, csak a nagyha­talmi érdeknek nem szabad csorbát : szenvednie. Ezt a háborút mi, mint az egyik nagyhatalom érdekének a szolgálatára hivatott alattvalók keservesen néztük eddig is, mert a nagyhatalmi érdek megvédése megakasztotta gazdasági vérkeringésünket. Ami a nagyhatalmi érdeknek hozott áldozat után még megmaradt volna, azt elvitte az égi hatalom. Az ég és föld csapásait egy­szerre elviselni tovább nem bírjuk, | összeroppanunk. Odáig jutottunk, hogy 1 a mai nagyhatalmunk érdekének a megvédelmezésére már csak az éle- ! tünket és vérünket adhatjuk, de a régi nemesi rendek példájára, a zabot mi | is megtagadjuk, mert azt már nem adhatjuk. A nemzetközi diplomácia titkait nem tudhatjuk, a háború sorsát nem mi intézzük, mi a mások háborújának csak keserves következményeit türjük és szenvedjük, anélkül, hogy sejtel­münk is lehetne a. megvédelmezett nagyhatalmi érdekből reánk hárulható nemzeti haszonról. Az osztrák politi­kának eddig tapasztalt irántunk való jóindulatából következtethetjük csak, hogy most is az idegen nagyhatalom érdekében hoztuk meg ezt az áldoza- jot. Mint hűséges alattvalóknak, meg kell hajolnunk a sorsunkat intéző ha­talom bölcsessége előtt, mert akara­tuk, szavuk s szabad véleményük csak önálló nemzeteknek lehet. Nekünk mindezeket megtiltotta a gróf Tisza István törvénye; de azt az alattvalói aggodalmunkat, hogyha mi tönkre megyünk, elpusztulunk, a raj­tunk uralkodó nagyhatalom honnan veszi az erőt a nagyhatalmi álláshoz, a Tisza István törvénye sem tilthatja meg. Kétségbeejtő nyomorral küzd az ország lakossága. Országrészeket pusz­tított el az árviz, megszűnt a hitel, nincsen segítség, mert mindenünket elnyeli a nagyhatalmi érdek, s az or­szág törvényhatóságainak ebben a ret­tenetes helyzetben a legfőbb gondjuk, hogy gróf Tisza István részére az alattvalói hódolatot biztosítsák. A vá­rosok pedig más egyéb köztevékeny­ségnek a szükségét nem látják, mint annak, hogy magukat Tisza Istvánnal feldíszíthessék, s e célból díszpolgárrá megválasszák. A szervilizmussal együtt jár a parancsoló ur személye iránt való kö­zömbösség. Ha elkövetkezik a nagy mérkőzés, melynek a balkáni háború csak előjátéka, a nagyhatalmi érdeket megvédi-é a szervilizmus, amely előtt teljesen közömbös, hogy ki lesz az uj gazdája? M. Gy. Pásztory Árkád a gör. kath püspökségnek A h. dorogi gör. katholikus püs­pökség még meg sem kezdte működé­sét s már is hazafias egyházi törekvé­seinek sikeres szolgálatára Pásztory Árkád lovag pápai titkos kamarástól turvékonyai birtokostól nagy kiterjedé­sű szerzett javainak ajándékozásával nagy arányú támogatást nyert. Midőn a magyar kormány a gör. kath. magyar püspökség feláliitását tervbe vette, Pásztory Árkád, ki a bik- szádi bazilita rendnek hosszú ideig fő­nöke volt, elhatározta, hogy az ő hu­mánus és magyar nemzeti törekvései­nek folytatását mint letéteményesre a gör. kath. magyar püspökre bizza. Pásztory Árkád, egész életét, tisz­ta jellemét, hazafias és emberbaráti ér­zületét jellemző elhatározása bizonyá­ra megfogja lepni az egész magyar társadalmat és az egész katholikus egyház közéletét, annyival is inkább, mert egy egész hosszú élet becsületes s páratlan szorgalmú munkásságának gyümölcsét teszi le a haza oltárára, mindenkor hűen szolgált egyházának a javára, mely munkájában számtalan­szor a félrevezetett, de nem ritkán a rossz indulatu közönség gáncsaival ta­lálkozott. Pásztory Árkád nemes elhatározá­sa most vált valóra, amikor az újon­nan kinevezett püspök Miklóssy István, Bányai János szerencsi lelkész ez. ka­ntonok, Damjanovich Ágoston bodrog- szerdahelyi lelkész, Damjanovich Ti­vadar kökényesdi esperes, Nagy Lász­ló nyug. főispán, Dr. Fejes István mint Pásztory Árkád ügyvédje és Tankóczy Gyula szatmári rendőrfőkapitány jelen1 létében alapitó oklevélbe foglalta Pász­tory Árkád azon kifejezett kívánságát, hogy Isten dicsőségére s szeretett ma­gyar hazájának fejlődését szolgáló cé­lokra haszonélvezetének fentartása s a püspökség örök tulajdonjogának telek-

Next

/
Thumbnails
Contents