Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-07-20 / 29. szám
A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákoczy-uíca 7. 1. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18.Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. UERÉCZY ERNŐ. Kiadja: az Északkeleti Könyvnyomda. Előfizetési árak: Egész évre ..........................8 korona. Fé lévre................................4 korona. Negyedévre..........................2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Forgácsok. A mig a Tisza, Szamos és Túr szennyes hullámai mértföldekre pusz- titja el vármegyénk munkás népének egész évi termését, a mig a falvakba betóduló viz százanként dönti romba a szegény emberek hajlékát ésa pusztító áradás elől kétségbeesett kiáltással menekül a gyermek és az agg, a nő és férfi — addig Csaba főispán legnagyobb kötelességének tartja szatmári Saucho—Pausájával végig korteskedni a várost és opportunus virilistáinkkal díszpolgárrá választatni a rémuralom fejét — Tisza Istvánt. A Bach korszak jut eszünkbe, a midőn a megrémült Debrecen a zsan- dároktóli félelmében díszpolgárrá választotta az ország hóhérját — Hay- naut. Azok a tisztelt virilista urak, akik ma lábai elé borultak Tiszának, holnap talán Lukács Lászlót vagy Kris- tóffyt dicsőitik — ha igy szól a főispánhoz érkezett parancs. Ha elpusztult is minden a város határában, ha a lankák tengerré változtak is a Szamos hullámaitól — ezt mind kárpótolva látja az a „vészbizottság“ a mely Tiszát a város díszpolgárává tette. Szatmár szégyene — elsősorban a város függetlenségi pártjának szégyene lett. E szégyen annál súlyosabb, mert tudjuk, hogy Szatmár város polgárságának túlnyomó része függetlenségi, sőt a 67-esek nagy része is ellensége az alkotmánytipró és reakciós Tisza- uralomnak. Miért történt meg tehát az a szégyen, a melyet a legnépsze- rütlenebb ember indítványa zúdított a város nyakára? Azért, mert a függetlenségi pártnak és az ellenzéknek Szatmáron nincsen hivatott vezérel És azért, mert Kelemen Samu kétszínű politikája inficiálta a város függetlenségi pártját. Uray Géza halálával lehanyatlott Szatmáron a függetlenségi zászló. Elérkezett az ideje annak, hogy ezt a zászlót felemeljük, megtisztítsuk az üzletes politikától és hivatott vezér kezébe adjuk, a kinek ereje, megbízhatósága és elvhűsége össze fog forrni a függetlenségi polgárok lelkesedésével és lefogja mosni azt a foltot, a melyly^ a város jó hírnevét beszennyezték. Mondják, hogy Csaba főispán és emberei kormánytámogatással biztatták a jóhiszemű tévelygőket arra, hogy Tisza diszpolgáságát megszavazzák. Ezt a csalafintaságot elhisz- szük. De most már — fájdalom — itt az ideje annak, hogy a város megalázásáért a kormány támogatása kellő mértékben bekövetkezzék. A vármegyét végig seperte a kiáradt folyók pusztitó tengere. Szatmár város határát és lankáit tönkretették a Szamos hullámai és a folyton szakadó eső pusztitó áradata. Ha lélekvásárlásra, vesztegetésre képes volt a kormány milliókat elpa- namázni az ország pénzéből, ha Er- csey Péter zsebe javára három millióval többet dobott ki a kormány a várpalotai homoksivatagért, ha Tisza aradi választására volt lelkűk közel egy milliót kidobni — akkor erkölcsi kötelessége Csaba főispánnak, hogy a pusztitó árvíztől lesújtott város és vármegye lakossága megfelelő segélyben részesittessék attól a kormányelnöktől, a kit a város törvényhatóságának többsége a „diszpolgárságra“ méltónak talált. Székely Ferenc a „Magyar bank“ újdonsült vezérigazgatója főrend lesz. Elődje: Elek Pál is az akart lenni. Neki nem sikerült. — Pedig közel öt milliót adott a kormánynak a sópénzekből választási célokra. — Vájjon mennyit Ígérhetett Székely Ferenc a főrendiházi tagságért? Bizonyára többet, mert az aradi választással kiürült pártkasszát ismét meg kell tömni, ha a szatmári „díszpolgár“ az uj választásokon többséget akar nyerni. Ezt a többséget Tisza nem a magyar néptől, hanem a kinevezett főrendek, uj bárók, udvari és kir. tanácsosok és uj nemesektől várja. Hiszen azok adják a pénzt a melylyel a többséget ismét (?) megvásárolni lehet! Mint előre megjósoltuk, a második Balkán háborúnál is alapos kudarcot vallott külügyi képviseletünk. Az osztrák magyar monarchia minden ténykedése a második balkán háborúban abban merült ki, hogy Bulgária területi csorbulást ne szenvedhessen, mert hiszen a Balkán államok részéről fenyegető szláv támadásokkal szemben egyedüli egyensúlyozó erő a nagy Bulgária megalkotása nyújthatott védelmet. Ezzel szemben ma már úgy áll a helyzet, hogy ennek épen az ellenkezője következik be, t. i. a nagy Bulgária helyett egy tönkre tett, területileg meg- kissebbitett Bulgária lett a Balkánon, viszont legádázabb ellenségeink, Románia és Szerbia területileg megnagyobbodva fenyegető rémként néznek szemben velünk. S ha e mellett még hozzá vesszük, hogy a háttérben mindig ott van, Oroszország nem valami rózsás színben láthatjuk a jövőt. S mindezt minek köszönhetjük ? Semmi másnak, mint külügyi képviseletünk folytonos baklövésének. Megtörtént, ami a függetlenségi párt szerzetlensége és gyámolatlansága folytán előre látható volt. Hétfőn a városi közgyűlés díszpolgárává választotta azt a Tisza Istvánt, akinek minden ténykedése eddig, épen « polgárság ellen irányult. Hogy Tisza István diszpolgára-e Szatmár városnak vagy nem, a város közönségének igazán mindegy, azt eddig is tudta, hogy van Tisza István, ezután is csak ennyit fog tudni, de egészen a kétségbeejtésig nevetséges, hogy akkor, amidőn egy ember a határtalan bosszútól vezérelve egyebet sem csinál, mint törvénytelenséget törvénytelenségre halmoz, tisztán csak azért, hogy boszuját annál inkább kielégíthesse és a Béccsel szembeni feltétlen behódolását minél inkább bebizonyítsa ; amidőn egy ember Magyarországnak látszólagos alkotmányát darabokra töri, tisztán azért, hogy annál inkább érvényesülhessen egy
