Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-07-13 / 28. szám

4-üt oldal. SZATMÁÍtVÁRMEGYE Szatmár-Németi, 1913. szédos Batiz község határában van 50 köblös prima földön. Az alapítók között találjuk a többekfközött Bartha ; Kálmán gazdasági tanácsost, Bartók László drogeriást, dr. Vajay Imre or­vost. Kovács Bálint állatorvost, Dem- jén Emil főkönyvelőt. A részvényjegy­zések már javában folynak s két hé­ten belül megalakulnak tekinthető a társaság. Újabb segély a tartalékosok­nak. A hadügyminisztérium rendkívü­li segélyben fogja részesíteni azokat a tartalékosokat, akik még most is tény­leges szolgálatot teljesítenek a 15. és 16. hadtestek csapataiban. Zászlóal­janként 2—3000 korona lesz a segély és a századokat az ezredparancsno­kok felszólították, hogy terjesszék elő a segítségre szoruló tartalékosok név­sorát. A segítségre megszavazott ösz- szegből egy-egy tartalékosra körülbe­lül 80 korona fog jutni. A Kraszna és az Ér szabá­lyozása. Pár év előtt nagy veszede­lemmel fenyegette a Kraszna vize a vidéket, ahol elfolyt. Annak idején a bihari és a szatmári alispánok között komolyhangu hivatalos szóváltás is volt, mert egy áradás alkalmával át­vágták a Kraszna medrét, amiből kel­lemetlensége keletkezett az Ér melléki lakosoknak, mert a kiszabadult ár mind az ő földeikre ment. A sok tárgyalás­nak végre is meg lett a kellő ered­ménye. A két vármegye abban álla­podott meg, hogy a Kraszna vizét be­kapcsolják az Érbe. A terveket már le is küldte a földmivelésügyi miniszter, még pedig jóváhagyva. A munkálatok vezetésével Jeney miniszteri osztályta­nácsost bizta meg a miniszter. Katonák szerencsétlensége a Szamoson. Súlyos szerencsétlenség történt csütörtök délután a Szamos fo­lyón, a Tisztviselőlelep háta mögötti lanka környéken, ahol a különféle ezre- dek Szatmárra összpontosított utászcsa­patai táboroznak. A megáradt Szamos közepén folyt a katonák gyakorlato­zása Unger főhadnagy, parancsnok ve­zetése alatt, amikor a két egymáshoz kötött csolnak, amelyeken négy tiszt és négy utászkatona ült, felfordult. A csónakban ülők mindnyájan beleestek a folyóba, de a parton álló katonák a tiszteket és három utászkatonát ki­mentettek, egy közlegény azonban azon­nal elmerült a megáradt folyó hullámai között és azóta a hulláját sem sike­rült megtalálni. A vizbefult közlegényt, aki a 3. honvédezred katonája, U. Nagy Ferencnek hívják és Szeghalomra való. A veszedelmes helyzetből meg­menekült tisztek azonnal átöltözködtek és nyomban visszatértek az utásztá­borba, a Szamos partjára, ahol sze­mélyesen vezették a munkálatokat, hogy a vizbefult katona holttestét meg­találják. Estig azonban a legszorgo­sabb kutatás sem vezetett eredményre, mert a keresést megnehezíti, hogy a Szamos óriási módon meg van áradva. Rendőrfogalmazó — gróf. Er- dődy Tamás gróf cs. és kir kamarás, vasvörösvári nagybirtokosról érdekes hir érkezik Győrből. A munkaszerető gróf a hivatalnoki pályára lépett és Győr város főispánja tb. rendőrfogal­mazóvá nevezte ki. Az uj fogalmazó ; a minap tette le a hivatalos esküt Wennes Jenő győri polgármester ke- j zébe. Tandijfizetés postán. A kul­tuszminiszter érdekes újítást rendelt el a tandíjfizetés dolgában. A tanulók eddig a tanároknak fizették a pénzt, a ki kénytelen volt maga sürgetni a tandíjfizetést, ha az elmaradt. A jövő­ben a szülők csekklapon küldik el a pénzt s a hátralékosokat levélben fi­gyelmeztetik, hogy fizessenek. A rend­szer kétségtelenül kényelmes és sok­kal egyszerűbb a réginél s megmenti a tanárt attól, hogy végrehajtó mód­jára zaklassa a nemfizető tanulót. Művészi oklevél. Benkő Alice, Benkő Miksa volt szatmári zongora­tanár leánya, az országos zeneakadé­mián művészi oklevelet nyert. Mint értesülünk, a fiatal művésznő mielőtt művészi körútra indulna, szeptember hó elején önálló hangversenyt tart vá­rosunkban. Adakozás. Fried Dezső kissze- keresi földbirtokos édes atyja, Fried Emil elhunyta alkalmából száz koro­nát küldött dr Vajay Károly királyi tanácsos, polgármesterhez a város szegényei között .leendő kiosztás vé­gett. ítélet a tartóiéi uzsorapörben. Az 1909. év február havában megin­dult tarcoli uzsorapör a szerdai napon elérkezett az elsőbirósági Ítélethez. Dé­lelőtt 10 órakor hirdette ki ítéletét a bíróság. A törvényszék bűnösöknek mondta ki a Tartóiéi Népbank igaz­gatósági tagjait egyrendbeli, Üzletsze­rűig elkövetett uzsora vétségében, amelyet azáltal követtek el, hogy 1792 esetben 13—40 százalékig terjedő ka­matot számítottak ügyfeleiknek és ezért Izsák Sámuelt és Izrael Herskót 6—6 havi fogházra és fejenként 400 K pénz- büntetésre, Izrael Mózest és Fried Ábrahámot 3—3 havi fogházra és 400—400 K pénzbüntetésre, Goldenberg Ignácot 2 havi fogházra és 300 K pénzbüntetésre, Fried Mihályt egy havi fogházra és 200 K pénzbünte­tésre, Izrael Lázárt pedig 1000 K fő- és 300 K mellékbüntetésre Ítélte. A törvényszék a 13 százalékon aluli ka­matszedések esetében megszüntette az eljárást. Az Ítélet folyományaként a bí­róság egyetemlegesen elmarasztalta a vádlottakat az eljárási költségekben is, ami körül-belül 12 ezer koronát tesz ki. Dr. Leiíner Emil kir. ügyész felebbezést jelentett be sulyosbbitásért egyrészt azért, mert a bíróság a 12—13 százalék közti kamatot nem minő­sítette uzsorának, másrészt azért, mert a bíróság a vádlottak cselekményét nem többrendbeli cselekménynek mi­nősítette. Dr. Tanódy Endre,védő a bűnösség megállapítása miatt, fel­mentés végett jelentett be felebbe­zést. Dóczy József utolsó üzenete. Dóczy József mint pénzügyi titkár alig három évvel ezelőtt még vármegyénk­ben, Nagykárolyban lakott, s bennün­ket igen jóleső érzés töltött el, hogy gyakran időzött körünkben, közöttünk a .nagy nótaköltő. Már nagykárolyi tartózkodása alatt súlyos szervi baj vett erőt rajta s szemevilágát is ki­kezdte. Már mint beteg ember került Budapestre, oda hová rajongó lelke vonzotta őt. Azonban vágyának telje­sülése már nem tudta kiengesztelni a betegeskedő embert, kit kis leányá­nak két héttel ezelőtt történt halála buskomorrá tett. Öngyilkosságra ha­tározta el magát és tettét — mint megírtuk — végre is hajtotta. Mig fe­lesége és kis fia Lőcsén tartózkodtak, Dóczi József főbe lőtte magát. íme utolsó sorai, utolsó üzenete: „Főbe­lövöm magamat, mert idegbajom előbb- utóbb úgyis a halálba kerget. A kö­nyörülő Isten bocsásson meg nekem és adjon megnyugvást, adjon boldog­ságot imádott, sokat szenvedett drága feleségemnek és árván hagyott aranyos fiacskámnak... 1913. julius hó 1. Dóczy József.“ Vajon mit játszott utol­jára a szép, szomorú magyar nóták szerencsétlen sorsú poétája ? A leg­szebb nótáját talán : „De ahova én elmegyek, Nincs ott tavasz, nincs kikelet, Nincs szerelem, nincsen féltés, Nincsen onnan visszatérés Sohasem!“ Kinevezések. Az igazságügyimi­niszter Károlyi József és Mezei Ferenc szatmári kir. törvényszéki betétszer­kesztő írnokokat a celldömölkői, il­letve a nagykárolyi kir. járásbíróság­hoz, mint telekkönyvi hatósághoz hi­vatalból kirendelte.

Next

/
Thumbnails
Contents