Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-07-13 / 28. szám

Szatmár-Németi, 1913. julius 13. Vasárnap. IX. évfolyam. 28. száijj. SZITHMHRMEtr A SZAT MÁR VÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákoczy-utca 7. I. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18.Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. VERÉCZY ERNŐ. Kiadja: az Északkeleti Könyvnyomda. Előfizetési árak: Egész évre........................8 korona. Félévre .............................4 korona. Ne gyedévre........................2 korona. Egyes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Visszatér a nemzet ősi ereje. A magyar faj ősi erejének érvé­nyesülését, nemzeti nagyságának, ál­lami létének megdönthetien alapra he­lyezését ezer éven át az állandó visz- szavonás ősi átka akadályozta meg. A visszavonást, ezt á' reánk ne­hezedő ősi átkot ellenségeink minden időben kihasználták. — szították a belviszályt, hogy gyengítsék a nemzet erejét. , A törökök másfélszázados igáját is azért szenvedtük át, mert a nem­zet hivatott vezérei pártokra szakítot­ták szét a nemzetet és a hatalmi fél­tékenység sötét ördöge szembe állí­totta egymással a pártokra osztott ma­gyar fajt. Rákóczi szabadságharcának bu­kását is a visszavonás átka okozta. A Habsburgok által megfizetett ma­gyar főurak árulása juttatta a nemze­tet a bécsi hatalom rabigájába. A 48-iki szabadságharc sem tudta a nemzet egész egyetemét egy tábor­ba vezérelni és állami önállóságunk és függetlenségünk sírját azok a ma­gyar emberek ásták meg, akiket a történelem muszkavezetőknek bélyege­zett meg. Hogy ennyi sok árulás és átkos visszavonás után is élünk és egysé­ges, alkotmányos nemzetként marad­tunk meg Európa közepén — ezt an­nak az őserőnek tulajdoníthatjuk, a mely gondviselésszerüleg nyilatkozott meg ezer éves küzdelmünk alatt min­dig, midőn a nemzet a megsemmisü­lés örvényéhez jutott. A megsemmisülés veszedelmes örvénye előtt áll most is a magyar nemzet. Midőn a Bécsből dirigált dara­bont korszakot Fehérváryval és Kris- tóffyval a nemzet nyakára zúdították „midőn az alkotmány és törvényes jogrend felboritásával az erőszak min­den eszközével letörni igyekeztek a nemzet törvényes és királyi esküvel megerősített jogait, midőn már a nem­zet a Lajthán inneni és Lajthán túli örök ellenségei már-már megkondi- tották a meghaltnak vélt nemzet felett a halálharangot: elementáris erővel ébredt fel a nemzet szunnyadó lelki­ismerete és a Magyar Géniusz által felkeltett nemzeti ős erő elseperte a j hatalom polcáról a darabont kor­szakot.“ Ennek a gondviselésszerü őserő­nek a megnyilatkozása volt a törté­nelmi 1906-ik esztendő, a mikor vesztegetés, erőszak és csendőrszu­rony nélkül közel 400 képviselő vo­nult be a magyar képviselőházba a magyar nép szabadelhatározásának semmi által nem befolyásolt akaratá­ból ! Hol volt ekkor Tisza István, Lu­kács László és Khuen gróf? Hol volt ekkor az a panamázó banda, amely vesztegetéssel, csendőr­szurony segítségével ül ma a nemzet nyakán ? Mint a bélpoklosok mene­kültek el a felébredt nemzet lesújtó tekintete elől. De a gondviselés nem sokáig őrködött felettünk. — Az ősi átok, a visszavonás ismét megbontotta a nem­zet önállóságáért és függetlenségéért küzdő hatalmas sereg egységét. Azon a résen, a melyet a vissza­vonás ütött — Lukács László bujt be először. E hitvány lelkű örmény ravaszsága vitte aztán lejtőre azt a nemzeti hadsereget, a melynek parla­menti működésétől várta a nemzet az alkotmányos élet és egy becsületes politikai korszak állandóságát. Midőn a hatalmas koaliíiós több­ség egyetértése Lukács ravasz bujto­gatása folytán felbomlott, a bécsi ha­talom által mindig kéznél tartott gr. Khuen-Héderváry megkezdte irtó had­járatát a nemzet ellen. Ekkor bujt elő Tisza István is, hogy a nemzet letörésére irányuló harcban ő is részt vegyen. A boszu és a hatalomvágy ve­zette az újdonsült Coriolánt erre a dicstelen szerepre. Feladatuk könnyű volt. A koali- tiós kornak hatalmas parlamenti több­sége az ősi átok súlya alatt ellenség­ként állottak szemben egymással. Az alkotmánypárt feloszlott, a hatalmas függetlenségi párt kettésza­kadt. Az egy elvi alapon álló bajtár­sak a választási harcban egymás el­len rántottak kardot. A Khuen—Tisza—Lukács marta- lócz csapatának könnyű volt az egy­más ellen küzdő ellenséget — hátba támadva — leverni. Orv támadásu­kat segítette a pana pénz és hatalom fegyvere is. Három év óta küzd az irtó há­borúban megfogyott ellenzék a nem­zet alkotmányos jogaiért — a bitor­lók ellen. Ez idő alatt az alkotmány legerősebb bástyái dőltek romba Tisza és a munkapárt pusztító keze alatt. Törvényes jogrendünk, alkotmá­nyos biztosítékaink egymás után pusz­tulnak el e rablóhadjárat alatt. Az utcára dobták a nemzet jo­gaiért küzdő képviselőket, katonák fegyverének sorfalai között csinálnak törvényt a nemzetnek és a megbot- ránkozó ellenzéki képviselőt pedig karddal összevagdalva némitják el. A bíróság által panamistának megbélyegzett Lukács László helyét Tisza foglalja el és undorító ciniz­mussal vállalja Lukács bűnét és azo-

Next

/
Thumbnails
Contents