Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-06-29 / 26. szám

Szatmár-Németi, 1913. junius 29.

Vasárnap.

IX. évfolyam. 26. szám.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség:

hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi,

Rákóczy-utca 7. I. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal:

Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18.Telefon 284.

' MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő:

Ds*. MERÉOZY ERNŐ.

Kiadja: az Északkeleti Könyvnyomda.

Előfizetési árak:

Egész évre........................8 korona.

Félévre

.............................4 korona.

Ne

gyedévre........................2 korona.

Eg

yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

T

Megtelt a. pohár.

Sikerül-e a munkapárti korteseknek Tisza részére mandátumot vásárolni — vagy sem, az ma már közömbös dolog. Az a piszkos hadjárat, a melyet Tisza kortesei az aradi polgárság szabad vélemény megnyilvánulása ellen megindítottak, az egész választási harc erkölcsi részét eldöntötték.

Tisza és társai egyelőre még élvezik a bitorolt hatalom kéjes mámorát, de erkölcsileg bukott emberek.

A munkapárt hároméves párturalma alatt úgy a jóhiszemüek mint a haszonleső képmutatók azzal védték e párthoz való tartozásukat, hogy ők nem Khuen és Lukács politikája, hanem Tisza István személye miatt tartoznak a munkapárthoz. Egyik vármegyei munkapárti képviselőnk, aki néhány évvel előbb még „erős meggyőződéssel“ vallotta magát függetlenségi pártinak — azzal indokolta meg elveinek elárulását, hogy ő a Tisza személye iránti tiszteletből vállalt (helyesebben: vásárolt) munkapárti mandátumot.

De nemcsak ő, hanem vármegyénk többi kormánypárti képviselői is ezzel a szánalmas védekezéssel hozakodtak elő, midőn Lukács parancsára részessévé váltak az alkotmány lerombolásának.

Vármegyénk e gyászvitézei szótlanul, meglapulva ülnek három év óta abban az erkölcstelen táborban, a mely piszkos panama pénznek köszönheti születését életét és uralmon maradását.

Elhisszük, hogy a mi mungóink egyénileg nem részesek azokban a panamákban, amelyek az egész európai közvéleményt megbotránkoztatták, sőt azt is elhisszük e jámbor halandóknak, hogy megválasztatásuk idején

sejtelmük sem volt arról, hogy a lé- lekvásárlásra adott kortespénz minő erkölcstelen forrásból került elő. De ez a védekezésük ma már enyhítő körülményt sem biztosit számunkra, mert továbbra is bent maradtak abba a pártba, a mely a nemzet összes alkotmányos jogait törvényes szabadságait elkobozta, — a parlamentből kaszárnyát csinált és a katonai rémuralom törvénybe igtatásával a nemzet életét a bécsi hatalom rabszolga láncába fűzte.

Mindezt Tiszáért tették, akit puritán jelleműnek, lelkes hazafinak király és nemzet szabadalmazott védőiének tartanak.

Ebben a hitben jogfosztás, törvénytelenség, alkotmány rombolás e- gész sorozatát követték el Lukács miniszterelnöksége alatt — Tiszáért!

De ez nem volt elég! Gyászos munkájuk közben kipattant a vád, hogy Lukács az államtól eltulajdani- tott pénzből, az állami sóbányák pa- namás szerződéseiből szerezte meg azokat a milliókat, amellyel képviselőink mandátumaikat megvásárolták.

Lukács és Tisza kézzel-lábbal védekeztek a kemény vád ellen. Befolyásolták a bíróságot, Bádenbe szöktették korona tanút: Lukács bűntársát — és a hivatali titok pecsétjével zárták el a bizonyitékot az igazságszolgáltatás elől. — Sőt maga Tisza is odaíolakodott a bíróság elé, hogy a pártcassa szerző Lukácsot tisztára mossa. Mindhiába! Az igazságszolgáltatás kardja lesújtott és az egész művelt világ előtt beigazolás nyert, hogy Lukács László Európa legnagyobb panamistája!

Hogy vármegyénk kormánypárti képviselői három év óta a parlamentben hallgattak és egyedüli tevékenységük, hogy az ország pénzéből képviselői fizetésüket felvegyék, — hogy Khuen, Lukács és Tisza bankettjeit végig mulatják — ez ellen nincs kifogásunk. Hiszen mindenki tehetsége, képessége szerint „dolgozik“ a közéletben.

Azt azonban sajnálattal látjuk, hogy vármegyénk gyászos szereplésü mungói még ezek után is bent ülnek abban a pártban, amely az országtól eltulajdonított — tehát nyilván bűnös utón szerzett — pénzzel vásárolta össze a többséget, és a mely pártnak fejét, vezérét Öfesége a király nevében „Európa legnagyobb panamistája“ címével bélyegezték meg.

Mindent elnyelnek ők — Tiszáért.

Elnyelték azt is, hogy Tisza azonosította magát a panamista Lukács Lászlóval, — elnyelték, hogy a Tisza banketten a panamista Lukácsot dicsőítették, sőt abban is megnyugodtak, hogy Lukácsot a „legnagyobb magyarhoz“ Széchényi Istvánhoz hasonlították.

Van-é ennél megalázóbb, szégyenteljesebb helyzeti egy magyaremberre ?! Minő lelkifelfordulás kell ahhoz, hogy magyar ember ily szerepet töltsön be a közéletbe ? i

Úgy látszik, hogy nemcsak a vok- sukat, de a lelkűket is eladták Tiszának, mint Faust — Mefistónak.

Az aradi választás azonban még förtelmesebb helyzetet teremtett e szegény tévelygők részére.

Azt már fel sem veszik, hogy az első lépésnél egy félmilliót vittek le Tisza kortesei az aradi lélekvásárlás- ra. Azt is megszokták, hogy kortes érdekekből agyon üldözzék, kenyerétől fosztják meg az ellenzéki tisztviselőket. Az erőszakosságok, törvény-