Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-06-22 / 25. szám
Szatmár-Németi, 1913. junius 22. Vasárnap. IX. évfolyam. 25. szám. A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákóczy-utca 7. I. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18. Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dr. HERÉCZY ERNŐ. Kiadja: az Északkeleti Könyvnyomda. Előfizetési árak: Egész évre ............................8 korona. Fé lévre.................................4 korona. Ne gyedévre............................2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A gazdák. Az elmúlt hét a gazdáké vojtr kurucok ősi városában, Rákóczi Pan- theonjában, a művelt Kassán nyolcezer gazda volt együtt. Történelmi nevek viselői között számra leginkább képviselve a mándlis- közép és kisgazda, Magyarország ereje. Akármit beszélünk és akármeny- nyire törekszünk, mi mégis évszázadokig agrikultur-állam maradunk és sorsunk, boldogulásunk, jólétünk, nemzeti virulásunk attól függ: milyen a termés ? Nekünk mezőgazdaságunk fejlesztésén kell fáradozni, nekünk azt kell mindenáron előmozdítani, hogy a magyar föld minél többet teremjen. És hogy a mit termelünk, annak kiviteli piacait alkalmas külföldi egyezményekkel biztosítsuk. E részben egyhangú állásfoglalás történt, amely alkalmas arra, hogy a miniszternek erőt adjon mindenféle mezőgazdaságunkat fenyegető ellenséges törekvésekkel szemben. Nagyon helyeseljük, ha az Országos Gazdaszövetség a gazdákat egy táborba egyesíti. Olykor felvetődik valamelyes formában az a destruktiv törekvés, hogy a nagy gazdát a kisgazdáktól elválaszsza és köztük érdekellentéteket támaszszon. De ez oktalan törekvés és káros is, mert a mezőgazdasági osztály nyomatékos állásfoglalását gyengíti. De nincs is megokolva, mert nagygazdának és kisgazdának itt ezen a földön, ahol élni és halni kell, az a hivatása, hogy az ősi földnek minél nagyobb termését biztosítsa. Az egyik nagyban csinálja ezt, a másik kicsiben, de az a kis parcella éppen olyan véráztatta földje Szent István koronájának, mint a napjáróra terjedő latifundium és szemünkben minden gazda első hazafias kötelességét akkor teljesíti: ha az ősi földet tehermentesen és csonkítat- lanul hagyja utódaira. A mai küzdelmes korban ez pedig csak úgy teljesíthető, ha földjén intenziven gazdálkodik és lelkében a haladás vágya él. Azért van nagy jelentősége az évenként megszokott gazdagyűléseknek, mert ezek hivatva vannak, hogy a gazdák látkörét fejleszszék. Hogy kölcsönös érintkezéssel egyes, fejlő- döttebb vidék gazdasági kultúráját lássák. Micsoda okos dolog volt például Kecskeméten rendezni a gazdakongresszust, ahol a zsiros földön gazdálkodó kunsági, hajdúi magyar csodálkozással láthatta, hogy sivár homokon a szívós kecskeméti magyar micsoda elágazó gazdasági kultúrát fejlesztett, hogy ezerszámra ültetett barackfát és az egész vnágot elárasztja a kecskeméti „magyar a legjobb“ kajszinbarackkal. Hogy micsoda hatalmas szőlőtelepei vannak és ezt mekkora hozzáértéssel kezeli. Minderről a kötött földön gazdálkodóknak fogalmuk sincs. Az ő felfogásuk szerint csak a zsiros fekete földön lehet gazdálkodni és csak az ősi magyar kalász termése hozhat jólétet a gazdának. Pedig éppen ellenkezőleg, aki egyoldalulag kalászt termel, az állandóan szegényedik. Az boldogul a mai világban, aki gazdálkodása gerincének a rendszeres állattartást tartja, melylyel földjét termőerejében nemcsak megőrzi, hanem fejleszti. Megnézem a vetésforgódat és megmondom, hogy ki vagy ! Mindig örülünk annak, ha a magyar kisgazdát, aki úgy is oly nehezen mozdítható, megmozdulásra, utazásra hivják. Ebből csak haszon fakad ő reá is, az országra is. Hiszen minden jelenség azt mutatja, hogy a magyar gazda nagyon szemfüles és nagyon szeret tanulni, különösen nem huny szemet a tapasztalati tények előtt, — nem is igen van más hátra, minthogy megadják neki a tapasztalatgyűjtés alkalmát és ebben jelentékeny érdeme van a Magyar Gazdaszövetségnek, mely kassai gyűlése rendezésével is a magyar föld iránt való tántoríthatatlan szeretetről tett vallomást és arról, hogy hivatása van az ország gazdáit értelem és va- gyonkülönbség nélkül egy táborba egyesíteni — a gazdasági haladás jegyében. A magyar gazdák a kis kassai exursiók után nagy események előtt állnak: minden veritékük, minden munkájuk sikere a ránk következő hét időjárásán múlik. Hiszen azért nehéz és kockázatos éppen a gazdálkodás, mert hiába tudás, szorgalom és igyekezet, ha hiányzik a jó időjárás. Aratás előtt vagyunk, az ország közboldogsága függ még ma is attól, hogy milyen nálunk az aratás ? Azért kívánjuk szorongó szivvel, hogy minden, a kalász learatására munkába menő kaszás boldog örömmel vágja a rendet. Boldog aratást a magyar gazdának ! Esperes beiktatás. Lélekemelő, sokáig nem feledhető meleg szeretettől duzzadó ünnepség keretében iktatták be hivatalába a szatmári ref. egyházmegye uj esperesét Kovács Lajos szatmárnémeti-i ref. lelkészt. Rendkívüli egyházmegyei gyűlésre jöttek össze a felsőbb leányiskola tornacsarnokába az egyházmegye lelkészei s elöljárói és nagy előkelő közönség folyó hó 16-án délelőtt 9 órakor. Thury Zsigmond egyházmegyei tanácsbiró remek imája nyitotta meg a közgyűlést. Ezután Madarassy Dezső egyházmegyei gondnok a beérkezett szavazatokról tett jelentést s megállapította, hogy esperessé az egyházmegye osztatlan bizalma Kovács Lajos tanácsbirót választotta. Indítványozta, hogy küldöttség hivja meg az uj esperest a gyűlésbe.
