Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-06-15 / 24. szám
A SZATMÁRVÁRMEGYE1 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hova a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők Szatmár-Németi, Rákóczy-utca 7. I. emelet. Telefon-sz.: 173 és 258. Kiadóhivatal: Északkeleti Könyvnyomda Kazinczy-u. 18. Telefon 284. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Dp. VERÉCZY ERNŐ. Kiadja: az Északkeleti Könyvnyomda. Előfizetési árak: Egész évre ................ 8 korona. Fé lévre..............................4 korona. Ne gyedévre.........................2 korona. Eg yes szám ára 20 fill. Nyilttér sora 40 fill. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Sorakozzunk egy táborba! Amint lapunk múlt heti számában megírtuk: Tisza István gróf Magyarország miniszterelnöke lett. Voltak naiv lelkek, akik azt hitték, hogy abba a posványba, a melybe Lukács László belefult, vele pusztult el a panama pénzből összevásárolt munkapárt is. Azt hitte az egész ország, hogy ennyi bűn, ennyi gonoszság és erkölcstelenség leleplezése után egy tisztitó vihar következik, a mely el fogja seperni azt a bandát, a mely az egész művelt világ előtt szégyenbe és gyalázatba sodorta a magyar nemzet jó- hirnevét. Ez a hit, ez a remény nem következett be. — A felülről remélt tisztitó vihar elmaradt. — Ellenkezőleg, a bécsi kéz lenyúlt a posványbán fuldoklók közé és a banda vezért kiemelte a szennyes hullámok közül és az egész ország — sőt a külföld meglepetésére — a ministerelnöki székbe emelte Tisza Istvánt. A ki ösmeri Tisza István felfogását és a bécsi hatalom céljait, az tisztában volt azzal, hogy még nem ért véget a nemzet Kálvária útja. A bécsi hatalom még mindig Kollonics receptje szerint dolgozik: „előbb rabbá, azután koldussá tenni Magyarországot /“ Ki vállalkoznék erre más, mint a magyar bíróság által megbélyegzett Lukács László bűntársa — Tisza István gróf? Ki támogatná ezt a bűnös célt más, mint a sópanama millióiból vásárolt mandátumok tulajdonosai a — munkapárt ? Egy percig sem hittük, hogy a pőrére levetkeztetett erkölcstelen társaság és annak feje Tisza István a sópanama vezérrel együtt pusztul el a csatatéren. Nem hittük, mert tudtuk, hogy Tisza István a hatalomért mindenre kapós, — a bécsi udvarnak pedig sötét céljai elérésére ezúttal ilyen emberre van szüksége. Tisza Istvánt 1905-ben a nemzet elűzte, csúfosan kidobta a hatalomból. — Ezt a kudarcot és megszé- gyenülést ez a különben is abnormis lélek nem tudja elviselni. Négy éven át leste, várta az időt, a mikor a boszu órája elérkezik. És midőn az óra eljött, — saját szavai szerint — a „kétségbeesés elszántságával“ rohanta meg a nemzetet. Az eszközökben sem volt válogatós. — Rendőr, csendőr, főispán, főszolgabíró és az erőszaknak, fenyegetésnek minden eszközét felhasználta, hogy az a párt, melyet négy évvel előbb a nemzet haragja és Ítélete a fórumról elkergetett — többségre és hatalomra jusson. Ez a providentiális nagy férfiú a puritán jellem kizárólagos hőse nemcsak szemet hunyt a sópanamából származott milliók pártcélokra fordítása előtt, sőt azt is elnézte, hogy e szennyes pénzből háromszázezer koronát költsenek aradi választására. De nemcsak tudta, de a „kétség- ségbeesés elszántságával“ védte is a Khuen—Lukács kormány panamáit, hogy megmentse a „drágán“ vásárolt pártot, amelynek erejével eléri kettős célját: boszut állhat a nemzeten és továbbra is a hatalom birtokában marad. Ennek az embernek sötét lelkét és erkölcsi felfogását jobban ismerik Bécsben mint Budapesten. A Lajtán túl nagyon jól tudják, hogy mire képes egy ember egészséges ész, lélek és szív nélkül — ha azt a hatalomvágy és bosszú vezeti! Amit 400 év óta egyetlen osztrák generális Ampringen Jánostól kezdve Haynauig elvégezni nem tudott, azt az alkotmány rongyaiba burkolva megteszi Tisza István : „rabbá és koldussá teszi Magyarországot !“ Naiv lelkek ébredjetek, csatasorba tömörüljetek és húzzátok meg a vészharangot! Tisza István hozza a méregpoharat, a mely „enyhít miként a sír.“ Még le sem tette az esküt a bécsi hatalom előtt — már osztrák földön előre hirdeti programmja két pontját: közigazgatás államosítását és a sajtószabadság letörését. Az alkotmányt összetörte, parlamentet szólásszabadságot megölte, — az ellenzéket a képviselőházból karhatalommal kiűzte, darabont őrséggel katonai rémuralmat teremtett, az ellenzéki képviselőket összevagdaItatja, mellöknek szerzett pisztolylyal megfélemlíti és magyar pénzen tartott katonaság ezreivel állja útját annak, hogy a nemzet szabadon (panamapénz nélkül) választott képviselői törvényhozói kötelességüket teljesíthessék. És most jön a nemzet élettörzsére az utolsó fejszecsapás : béklyóba a törvényhatóságokat és eltörölni a sajtószabadságot! . Azt hisszük ezek után, hogy elérkezett az a történelmi pillanat, a midőn nemzetünk ősi átka : a visszavonás megszűnik és a nemzet fenma- radását biztosító ősi jogok védelmére sorakozik az újkori Néró ellen minden becsületes magyar ember. Szűnjék meg ezúttal a 48 és 67 között az elválasztó vonal. — Omoljon le a válaszfal az ellenzéki pártok között. — Csak egy cél lebegjen most minden ember előtt: a nemzet ősi
