Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)

1913-04-20 / 16. szám

4-ik oldal. hogy egy ismerősöm, egy tiz kilós libával ajándékozott meg. Mi az ördögöt csináljak én egy tiz kilós libával ? Eladom, gondoltam magamba. Bepakoltam egy papírba s elin­dultam. Mikor a legelső korcsmához értem, természetesen bementem. Hiszen tudja!!“ „Ja igen! A tarka ló!“ „Nahát! Bementem egy pohár borra s a libát letettem az asztalra. A korcsmáros odajött s megdicsérte, hogy milyen szép, kövér jószág. Felajánlottam neki, hogy vegye meg. Azt válaszolta, hogy neki nincs rá Szüksége, hanem kérdjem meg a többi asztal­nál ülőket, azok talán megveszik. Ezek tény­leg odajöttek s az egyik, — ez volt közülök a legszemtelenebb,|—felborzolta a libám tol­lát, kitépett belőle egy csomót, aztán igért érte 32 krajcárt. Persze dühös lettem, fel­kaptam a libát s szó nélkül ott hagytam ő- ket. Az utczán jutott eszembe, hogy be is kellene csomagolni, mert igy mindenki ne­vet rajtam. Nálam volt még egy esernyő és egy táska. Akkor próbáltam meg először, hogy hogy lehet három tárgyat két kézzel egy papírba csomagolni. Mondhatom rosz- szul sikerült! A libát beleejtettem a pocso lyába. — Felvettem és mentem tovább. Egy­szerre isteni gondolat illant meg a fejemben Ki fogom a libát sorsolni, csináltam hamar sorsjegyeket, amelyek igy néztek ki : 1 szám. Ára 1 kor. főnyeremény: Egy kövér liba. Bementem a legközelebbi vendéglőbe s előadtam a szándékomat. A korcsmáros beleegyezett, hogy nála sorsoljam ki a libát, de csak egy feltétel alatt: ha neki nem kell sorsjegyet venni. — Gúnyos mosolylyal mér­tem végig s elkezdtem árulni a sorsjegyeket. Hat darabot tudtam eladni, de csak olyon feltétellel, ha a hetediket én veszem meg. Azt mondták, hogy igy minden csalás ki van zárva. Rendben van. Megkezdődött az izgalmas perc. A sorsjegyeket össze gön­gyölítettem s beledobtam a kalapba. A liba maga is érezte a helyzet ünnepélyes voltát. Végre — gondoltam magamban — meg fo­gok szabadulni a libától! Belenyúlok a ka­lapba; kihúzom a nyertes számot— lázas csönd ___a szívdobogás is haitik— a li­ba gágog___kibontom a sorsjegyet: '7! Az én számom! Én nyertem meg a sa­ját libámat! Azt a libát, amért már megun­tam az életemet! Hát sohasem szabadulok meg már ettől a libától?! Rohantam ki a korcsmából. „Csaló! Svindler!“ Kiabálták utánam. Mindegy. Szaladtam tovább. Mit te­gyek : Hopp! Meg van ! Eladom egy liba kereskedőnek. Czipeltem tovább a libát. Há­romnegyed óráig, amig a legközelebbi liba- r kereskedőhöz értem. Beléptem s letettem a libát az asztalra. „Mi ez?“ kérdezte a kereskedő. „Ez? Egy liba. Egy kövér liba“. — vála­szoltam. Megkapta a libát nyakánál fogva s a fejemhez vágta. Nem képzeli kérem, milyen rossz az, mikorgaz embernek a fejéhez egy libát vágnak. Természetesen nem hagytam ennyiben a dolgot s vissza dobtam a libát. Persze rögtön ott termett egy rendőr. „Mi történik itt?“ kérdezte. „Nézze kérem“ — mon­dotta a liba kereskedő, „mindjárt csukom be a boltot s még itt'van a nyakamon 56 liba s most ez az ur idejön, hogy vegyek meg tőle egy 57-iket.“ Beláttam, hogy teljesen igaza van s mentem tovább libástól. Elfogom ajándékozni — gondoltam ma­gamban. — Egy kis fiú jött velem szembe- „Kis fiam — kérdíem tőle“ nem kell neked egy kövér liba?“ „Ni! Ez a bácsi libát lopott“ — kia­bálta a gyerek. Fáradtan szaladtam tovább míg egy sötét utcába értem. Ej, mit! Eldo­bom, úgy is tettem. És képzelje! Egy em­ber megtalálta s utánam hozta. Az ember­nek kellett adni egy koronát. Kétségbe vol­tam esve! Mit csináljak? Ahá! Ott áll a sarkon egy rendőr. Annak adom. „Tisztelt rendőr ur!“ — szóltam hoz­zá „hoztam Önnek egy libát." „Mit?“ kiabált a rendőr, „maga meg akar engem vesztegetni? Jöjjön csak köze­lebb, hadd kisérjem be!“ Hogyne! Majd megyek én közelebb! Elkezdtem nyargalni keresztül az utcán. A rendőr a sípjába fújt s egyszerre talpon volt az egész utca. Rohantak utánam. Egy hídon kellett átszaladni s mikor ép a közepén vol­tam, beledobtam a libát a folyóba. De eb­ben a pillanatban nyakon ragadott a rendőr és kisért be. Egy fogalmazó elé vezetett, aki el kezdett zaklatni. „Mit dobott ön a folyóba?“ „Egy kövér libát“ feleltem. Persze nem hitte el s jött ép egy rendőr s jelentette, hogy egy csecsemő holttestét találtak a fo­lyóban. Lecsuktak s vizsgálati fogságban vol­tam négy hétig. Aztán nem tudtak semmitse rám bizonyítani s elengedtek. Mikor kimen­tem a hivatalba, hogy elbúcsúzzam, egy rot­hadt libát találtam az asztalon. — „Néz­ze“ — szól a fogalmazó — „ép most fog­ták ki az ön libáját a folyóból. Vigye eL“ Leborultam elibe s zokogva kértem, hogy szabadítson meg a libától. Nagy kegyesen megígérte. Egy számot akasztott a liba nyakába s eltette a bűnjelek közé. — Hát ilyen szerencsétlen ember va­gyok én! — sóhajtotta utitársam s ezzel nyugodtan olvasott tovább. SZATMÁRVÁRMEGYE müEK. Vidéki olvasóinkat — azokat, kik hátralékaikat még ezideig nem küldték be — fölkérjük, hogy szíveskedjenek a küldött postautalványt fölhasználni. Mi állandóan tartalmas lapot adunk olva­sóink kezébe s ezzel szemben elvárhat- ‘ juk, hogy teljesítse mindenki kötelessé­gét. Istentisztelet. A szatmári református templomban f. hó 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor Sarkadi Nagy József segédlelkész, délután 3 órakor Vince Elek segédlelkész prédikál. A németi ref. templomban vasárnap Kovács Lajos lelkész prédikál. Lelkész választás. A szamoskeéri lel­készválasztás folyó hó 13-án ejtetett meg, melyen Szondi Lajos nagyecsedi káplán 57 szótöbbséggel választatott meg. Érettségi elnök. A vall. és közokt. minisztérium a helybeli kir. kath. főgimnázi­um ez évi érettségi vizsgáló bizottságába he­lyettes elnöki minőségben Buzássi Ábel pécsi kath. főgimnáziumi igazgatót nevezte ki. Szatmármegye közgyűlése. Szatmár- vármegye törvényhatósági bizottsága ez idei rendes tavaszi közgyűlését május hó 8-án fogja megtartani. Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai református egyházmegye f. hó 15-én tartotta rendes tavaszi közgyűlését Nagybányán. Orgonahangverseny. A május hó el­sején délután a szatmári ref. templomban tartandó orgonahang/ersenyre az előkészítő bizottságnak sikerült megnyernie Zalánfi A- ladárt, a nemcsak hazánkban, de a külföl­dön is ismert kiváló orgonamüvészt. A nagy művész három számot fog előadni. Ezenkí­vül lesz hegedűszóló, vegyes kar. Egyik leg­szebb szám gyanánt igyekszik Liszt hatalmas alkotásának, a 137. zsoltár átdolgozásának e- lőadása, melyet női kar ad elő szóló számok­kal, orgona, zongora és hegedükisérettel. Távozó zeneiskkolai igazgató. Her­mann Lászlót a szatmári zeneiskola igazga­tóját szülővárossá, Székesfehérvár meghívta újonnan szervezett zeneiskolájának igazgató­jául. Mint értesülünk, Hermann László elfo­gadja a székesfehári meghívást. Áthelyezés — kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Szupkay Gyula szinér- váraljai kir. járásbirósági telekkönyvezetőt a nagybányai kir. járásbírósághoz helyezte át. A debreceni kir. ítélőtábla elnöke Molnár Imre jogszigorló szatmárnémeti-i lakost a debreceni kir. Ítélőtábla kerületébe segéjdi- jas joggyakornokká nevezte ki. Népies zenehangverseny. Az Iparos O.thon vasárnap, április 20-án, délelőtt 11 órakor saját házának dísztermében tartja el­ső nagyszabású népies hangvei senyét, amely nek célja a klasszikus zenének terjesztése és népszerüsitpse. A hangversenyen a zeneked­velőkkel kiegészített Ijqpy&lzeijekar működik közre Hermann László vezetése alatt. A hang­verseny műsora a következő: 1. Mendelssohn. Athália. Nyitány. 2. Schpbert H-inqli szimfó­nia (befejezetlen mű) I. és II. tétel. 3. „A boszorkány dala“, költemény. Irta Wilden- bruck. Fordította Ábrányi Emil. Előadja Cspr may Győző. 4. Hermann, I. Nokturno. 5. Si­belius. Valse triste. 6. Haydn. Rondo all on- garese. (Kar) Müller-Berghaus hangszerelér sében), Páhoy 4 korona, földszinti ülőhely 30 fillér, erkélöszék 60 fillér, állóhely 20 fil­lér. Jegyek előre válatók Huszár Aladár könyv- kereskedésében és az iparos Otthon tőzsdé­iében. A batizi nagy kuruc sirhalomról. A szatmárnémeti-i ref. főgimnázium tanárkara és ifjúsága emlékoszloppal jelzi meg azt a helyet, ahol 1672-ben, Batiz község mellett, 49 ref. főgimnázi­um; tanuló Lápot császár német őrse­rege által vpdett szatmári yár ellen Te­leki Mihály tói vezetett kuruc sereg visz szaverése után elesett. Ezen emlékosz­lop költségeinek fedezésére a tanár­lop költségeinek fedezésére a tanár­kar (városunk lés vármegyénk ismert jó­indulatához fog fordulni s ifjúsága ál­tal a közömZs körében gyűjtést ren­dez — Egyúttal Fölkérte Mátray, Hajós tanárt, dr. Vajay Imre városi orvost és Szatmár-Németi, 1913.

Next

/
Thumbnails
Contents