Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-04-20 / 16. szám
4-ik oldal. hogy egy ismerősöm, egy tiz kilós libával ajándékozott meg. Mi az ördögöt csináljak én egy tiz kilós libával ? Eladom, gondoltam magamba. Bepakoltam egy papírba s elindultam. Mikor a legelső korcsmához értem, természetesen bementem. Hiszen tudja!!“ „Ja igen! A tarka ló!“ „Nahát! Bementem egy pohár borra s a libát letettem az asztalra. A korcsmáros odajött s megdicsérte, hogy milyen szép, kövér jószág. Felajánlottam neki, hogy vegye meg. Azt válaszolta, hogy neki nincs rá Szüksége, hanem kérdjem meg a többi asztalnál ülőket, azok talán megveszik. Ezek tényleg odajöttek s az egyik, — ez volt közülök a legszemtelenebb,|—felborzolta a libám tollát, kitépett belőle egy csomót, aztán igért érte 32 krajcárt. Persze dühös lettem, felkaptam a libát s szó nélkül ott hagytam ő- ket. Az utczán jutott eszembe, hogy be is kellene csomagolni, mert igy mindenki nevet rajtam. Nálam volt még egy esernyő és egy táska. Akkor próbáltam meg először, hogy hogy lehet három tárgyat két kézzel egy papírba csomagolni. Mondhatom rosz- szul sikerült! A libát beleejtettem a pocso lyába. — Felvettem és mentem tovább. Egyszerre isteni gondolat illant meg a fejemben Ki fogom a libát sorsolni, csináltam hamar sorsjegyeket, amelyek igy néztek ki : 1 szám. Ára 1 kor. főnyeremény: Egy kövér liba. Bementem a legközelebbi vendéglőbe s előadtam a szándékomat. A korcsmáros beleegyezett, hogy nála sorsoljam ki a libát, de csak egy feltétel alatt: ha neki nem kell sorsjegyet venni. — Gúnyos mosolylyal mértem végig s elkezdtem árulni a sorsjegyeket. Hat darabot tudtam eladni, de csak olyon feltétellel, ha a hetediket én veszem meg. Azt mondták, hogy igy minden csalás ki van zárva. Rendben van. Megkezdődött az izgalmas perc. A sorsjegyeket össze göngyölítettem s beledobtam a kalapba. A liba maga is érezte a helyzet ünnepélyes voltát. Végre — gondoltam magamban — meg fogok szabadulni a libától! Belenyúlok a kalapba; kihúzom a nyertes számot— lázas csönd ___a szívdobogás is haitik— a liba gágog___kibontom a sorsjegyet: '7! Az én számom! Én nyertem meg a saját libámat! Azt a libát, amért már meguntam az életemet! Hát sohasem szabadulok meg már ettől a libától?! Rohantam ki a korcsmából. „Csaló! Svindler!“ Kiabálták utánam. Mindegy. Szaladtam tovább. Mit tegyek : Hopp! Meg van ! Eladom egy liba kereskedőnek. Czipeltem tovább a libát. Háromnegyed óráig, amig a legközelebbi liba- r kereskedőhöz értem. Beléptem s letettem a libát az asztalra. „Mi ez?“ kérdezte a kereskedő. „Ez? Egy liba. Egy kövér liba“. — válaszoltam. Megkapta a libát nyakánál fogva s a fejemhez vágta. Nem képzeli kérem, milyen rossz az, mikorgaz embernek a fejéhez egy libát vágnak. Természetesen nem hagytam ennyiben a dolgot s vissza dobtam a libát. Persze rögtön ott termett egy rendőr. „Mi történik itt?“ kérdezte. „Nézze kérem“ — mondotta a liba kereskedő, „mindjárt csukom be a boltot s még itt'van a nyakamon 56 liba s most ez az ur idejön, hogy vegyek meg tőle egy 57-iket.“ Beláttam, hogy teljesen igaza van s mentem tovább libástól. Elfogom ajándékozni — gondoltam magamban. — Egy kis fiú jött velem szembe- „Kis fiam — kérdíem tőle“ nem kell neked egy kövér liba?“ „Ni! Ez a bácsi libát lopott“ — kiabálta a gyerek. Fáradtan szaladtam tovább míg egy sötét utcába értem. Ej, mit! Eldobom, úgy is tettem. És képzelje! Egy ember megtalálta s utánam hozta. Az embernek kellett adni egy koronát. Kétségbe voltam esve! Mit csináljak? Ahá! Ott áll a sarkon egy rendőr. Annak adom. „Tisztelt rendőr ur!“ — szóltam hozzá „hoztam Önnek egy libát." „Mit?“ kiabált a rendőr, „maga meg akar engem vesztegetni? Jöjjön csak közelebb, hadd kisérjem be!“ Hogyne! Majd megyek én közelebb! Elkezdtem nyargalni keresztül az utcán. A rendőr a sípjába fújt s egyszerre talpon volt az egész utca. Rohantak utánam. Egy hídon kellett átszaladni s mikor ép a közepén voltam, beledobtam a libát a folyóba. De ebben a pillanatban nyakon ragadott a rendőr és kisért be. Egy fogalmazó elé vezetett, aki el kezdett zaklatni. „Mit dobott ön a folyóba?“ „Egy kövér libát“ feleltem. Persze nem hitte el s jött ép egy rendőr s jelentette, hogy egy csecsemő holttestét találtak a folyóban. Lecsuktak s vizsgálati fogságban voltam négy hétig. Aztán nem tudtak semmitse rám bizonyítani s elengedtek. Mikor kimentem a hivatalba, hogy elbúcsúzzam, egy rothadt libát találtam az asztalon. — „Nézze“ — szól a fogalmazó — „ép most fogták ki az ön libáját a folyóból. Vigye eL“ Leborultam elibe s zokogva kértem, hogy szabadítson meg a libától. Nagy kegyesen megígérte. Egy számot akasztott a liba nyakába s eltette a bűnjelek közé. — Hát ilyen szerencsétlen ember vagyok én! — sóhajtotta utitársam s ezzel nyugodtan olvasott tovább. SZATMÁRVÁRMEGYE müEK. Vidéki olvasóinkat — azokat, kik hátralékaikat még ezideig nem küldték be — fölkérjük, hogy szíveskedjenek a küldött postautalványt fölhasználni. Mi állandóan tartalmas lapot adunk olvasóink kezébe s ezzel szemben elvárhat- ‘ juk, hogy teljesítse mindenki kötelességét. Istentisztelet. A szatmári református templomban f. hó 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor Sarkadi Nagy József segédlelkész, délután 3 órakor Vince Elek segédlelkész prédikál. A németi ref. templomban vasárnap Kovács Lajos lelkész prédikál. Lelkész választás. A szamoskeéri lelkészválasztás folyó hó 13-án ejtetett meg, melyen Szondi Lajos nagyecsedi káplán 57 szótöbbséggel választatott meg. Érettségi elnök. A vall. és közokt. minisztérium a helybeli kir. kath. főgimnázium ez évi érettségi vizsgáló bizottságába helyettes elnöki minőségben Buzássi Ábel pécsi kath. főgimnáziumi igazgatót nevezte ki. Szatmármegye közgyűlése. Szatmár- vármegye törvényhatósági bizottsága ez idei rendes tavaszi közgyűlését május hó 8-án fogja megtartani. Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai református egyházmegye f. hó 15-én tartotta rendes tavaszi közgyűlését Nagybányán. Orgonahangverseny. A május hó elsején délután a szatmári ref. templomban tartandó orgonahang/ersenyre az előkészítő bizottságnak sikerült megnyernie Zalánfi A- ladárt, a nemcsak hazánkban, de a külföldön is ismert kiváló orgonamüvészt. A nagy művész három számot fog előadni. Ezenkívül lesz hegedűszóló, vegyes kar. Egyik legszebb szám gyanánt igyekszik Liszt hatalmas alkotásának, a 137. zsoltár átdolgozásának e- lőadása, melyet női kar ad elő szóló számokkal, orgona, zongora és hegedükisérettel. Távozó zeneiskkolai igazgató. Hermann Lászlót a szatmári zeneiskola igazgatóját szülővárossá, Székesfehérvár meghívta újonnan szervezett zeneiskolájának igazgatójául. Mint értesülünk, Hermann László elfogadja a székesfehári meghívást. Áthelyezés — kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Szupkay Gyula szinér- váraljai kir. járásbirósági telekkönyvezetőt a nagybányai kir. járásbírósághoz helyezte át. A debreceni kir. ítélőtábla elnöke Molnár Imre jogszigorló szatmárnémeti-i lakost a debreceni kir. Ítélőtábla kerületébe segéjdi- jas joggyakornokká nevezte ki. Népies zenehangverseny. Az Iparos O.thon vasárnap, április 20-án, délelőtt 11 órakor saját házának dísztermében tartja első nagyszabású népies hangvei senyét, amely nek célja a klasszikus zenének terjesztése és népszerüsitpse. A hangversenyen a zenekedvelőkkel kiegészített Ijqpy&lzeijekar működik közre Hermann László vezetése alatt. A hangverseny műsora a következő: 1. Mendelssohn. Athália. Nyitány. 2. Schpbert H-inqli szimfónia (befejezetlen mű) I. és II. tétel. 3. „A boszorkány dala“, költemény. Irta Wilden- bruck. Fordította Ábrányi Emil. Előadja Cspr may Győző. 4. Hermann, I. Nokturno. 5. Sibelius. Valse triste. 6. Haydn. Rondo all on- garese. (Kar) Müller-Berghaus hangszerelér sében), Páhoy 4 korona, földszinti ülőhely 30 fillér, erkélöszék 60 fillér, állóhely 20 fillér. Jegyek előre válatók Huszár Aladár könyv- kereskedésében és az iparos Otthon tőzsdéiében. A batizi nagy kuruc sirhalomról. A szatmárnémeti-i ref. főgimnázium tanárkara és ifjúsága emlékoszloppal jelzi meg azt a helyet, ahol 1672-ben, Batiz község mellett, 49 ref. főgimnázium; tanuló Lápot császár német őrserege által vpdett szatmári yár ellen Teleki Mihály tói vezetett kuruc sereg visz szaverése után elesett. Ezen emlékoszlop költségeinek fedezésére a tanárlop költségeinek fedezésére a tanárkar (városunk lés vármegyénk ismert jóindulatához fog fordulni s ifjúsága által a közömZs körében gyűjtést rendez — Egyúttal Fölkérte Mátray, Hajós tanárt, dr. Vajay Imre városi orvost és Szatmár-Németi, 1913.
