Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-14 / 28. szám
Nagykároly, 1912. julfus 14 Vasárnap Vili. évfolyam 28. szám = POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: hová a lap szellem részét érintő közlemények küldendők : Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaőóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: POSITS MIKLÓS. Előfizetési Helyben : EGÉSZ ÉVRE . 6 korona, j FÉLÉVRE ... 3 korona. ! NEGYEDÉVRE 1-50 korona. árak: Vidéken: EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. — Dyilttér sora , 40 fillér. ____ Hirdetések jutányos áron közöltetnek. __________ A fehérgyarmati tiltakozás. A- Tisza—Lukács-féle bűnszövetség alkotmányromboló garázdálkodása ellen vármegyénk egyik legnagyobb választókerülete is felemelte tiltakozó szavát. A fehérgyarmati választókerület 1867-óta mindig tiszta függetlenségi kerület volt. Egyike volt az ország azon 7 kerületeinek, akiket nem tudott megtörni sohasem a zsarnok erőszak, nem tudott megtéveszteni az osztrákok javára megkötött 67-es kiegyezés, hanem rendületlenül és híven kitartottak a függetlenségi és 48-as zászló mellett és önérzetes lélekkel ápolták Kossuth Lajos szent hagyományait. E kerületet mindig sziklaszilárd meggyőződésű férfiak képviselték az ország házában, akik között elsők voltak Yályi János és Izsák Dezső. Sokszor próbálták e választó- kerület meggyőződését megtörni a szabadelvű párt üzletes politikusai, sőt a hírhedt Kristóffynak is volt ott jelöltje, aki csúfos kudarccal volt kénytelen az elveihez szilárdul ragaszkodó népharag elől elmenekülni, de mind- ezideig sem a hatalom, sem az erőszak nem volt képes e kerületben a függetlenségi eszme fölött győzedelmeskedni. Méltó volt tehát, hogy a közpénzen és az osztrák pénzen kitartott mungó had szégyenteljes erőszakosságával szemben vármegyénk független közönsége e kerületben emelje fel tiltakozó szavát. E népgyülés Szatmár- vármegye hazafias érzésű közönségének megnyilatkozása volt. * * * A f. hó 7-én tartott impozáns népgyii- lésen nemcsak Fehérgyarmat közönsége, és a hozzája tartozó Kis-, Nagy- és Botpalád, Zajta, Jánk, Cégény, Matolcs, Nábrád kis és nagyar stb. községek \rálasztói jelentek meg nagy számmal, hanem a szatmárvárme- gyei 48-as és függetlenségi párt vezető tagjai is, élükön Falussy Árpád volt főispánnal, Jékey Zsigmond és Luby Béla volt képviselőkkel, továbbá Madarassy Dezső, Jármy András, Szarka Andor, Szilágyi Béla, Rácz Elemér, Sárközy Andor, Tóth Mór, Mándy Zoltán és mások, hogy megjelenésükkel is demonstrálják a szatmárm#gyei munkapárt üléséről terjesztett ; 'on hirt, hogy a függetlenségi párt helyi ^zető elemei is csatlakoztak a munkapárt mozgalmához. A szövetkezett ellenzék részéről Károlyi József gróf, Förster Aurél, Szálkái Sándor, Jármy István és Jármy Béla, a kerület országgyűlési képviselője jelentek meg. A néppárt részéről Szabó Albert volt jelen. A központ kiküldötteit nagy lelkesedéssel fogadták. Az érkező képviselőket a pályaudvaron nagyszámú közönség fehér ruhás leányokkal és lovas bendériummal fogadta. Kormány Lajos üdvözölte az ellenzéki harcosokat. Károlyi József gróf üdvözlő szavai után hosszú kocsisortól kisérve, a kaszinóba hajtattak. Délelőtt 11 órakor a Kossuth-szobor előtti téren mintegy ötezer főnyi közönség jelenlétében folyt le a népgyülés. Falussy Árpád indítványára a népgyülés elnökévé Thuri Zsigmond református lelkészt választották meg. Thuri Zsigmond ezután lelkes szavakkal ismertette a népgyülés célját és üdvözölte a szövetkezett ellenzék kiküldötteit, Elsőnek Jármy Béla, a kerület országgyűlési képviselője szólott nagy hatást keltve. Ismertette a szövetkezett ellenzéknek a küzdelmét és hangoztatta, hogy a magyar ellenzék határozottsággal, bátorsággal és férfiassággal fog küzdeni, mig csak győzelmet nem arat. Kéri a fehérgyarmati választókerület közönségét, amely mióta csak képviseiőküldési joga van, mindig hűen kitartott a függetlenségi zászló mellett, álljon erősen az ellenzék mellé és tiltakozzék az ország alkotmányának sárbatiprása ellen. A lelkes éljenzés után Károlyi József gróf szólott. • Az egyesült ellenzéki pártok nevében, úgymond, megjelentünk harcot hirdetni az önkényuralom ellen, de egyszersmind egyetértést a harcosok közt és közös célok kivívását. A nemzet harca szabadságáért, alkotmányáért folyik, melyet annyi vér, annyi áldozat, annyi hősiesség szerzett mek az ország polgárainak, de folyik a harc a nép jogokért is, mert hiszen Magyarország népe nemcsak arra való, hogy katonát adjon és adót fizessen a hatalomnak, hanem hogy jogait és akaratát érvényesítse. Sajnos, csak a küzdelmek elején vagyunk és a kormány, A pármai gyermekek. Genuában a vasúti pályaudvar kis térségén süni néptömeg gyűlt össze. Túlsúlyban vannak a munkások, de sok a szolidan öltözött és jóltáplált személy is. Az embertömeg élén állnak a városi tanács tagjai. A levegőben a város nehéz, selyemmel művésziesen kivarrt zászlója lobogott és mellette lengtek a munkásszervezetek tarka zászlói. A bojtok, rojtok, zsinórok és a zászlócsucsok aranya csillogott, a selyem suhogott és az ünnepies hangulatú embertömeg susogott, mint egy halkan éneklő kar. Fölöttünk magas lábazaton Kolombus szép alakja tűnt föl, az álmodozó Kolombusé, aki oly sokat szenvedett, mert hitt és győzött, mert hitt. Most is úgy tekint le az emberekre, mintha márványajkai azt akarnák mondani: — Csak azok győznek, akik hisznek! A zenészek a lábaihoz, a lábazat körül fektették le réz trombitáikat és a réz úgy csillogott a napon, mint a szinarany. A pályaudvar súlyos márványépülete félköralaku és a szárnyait úgy terjeszti széjjel, mintha megakarná ölelni az embereket. A portál alól a mozdonyok nehéz zihálása, dübörgése, fütyölése és a láncok csörgése hallik. A napsugárral övezett térségen tikkasztó forróság van. A házak ablakaiban és erkélyein világos ruháju nők vannak, virágot tartanak a kezükben. Mellettük ünnepélyes öltözetben gyermekek, akik szintén virágokhoz hasonlítanak. A mozdony fütytye egyre közeledett a pályaudvarhoz. A tömeg mozogni kezdett. Fekete madarakhoz hasonlóan röpködött néhány kalap a levegőben, ő zenészek hangszereik után nyúltak, néhány komolyabb, öregebb férfi előrelépett, arcukkal a tömeg felé fordultak és mondtak valamit,kezeikkel hadonászva. Nehezen és lassan vált ketté a tömeg, széles kijáratot hagyva szabadon az utca felé. — Kit fogadnak itt? — A pármai gyerekeket. Ott Pármában a munkások sztrájkba léptek. A munkáltatók nem engednek, a munkások helyzete egyre nehezebbé vállik. Ezért összegyűjtötték a gyermekeiket, akik az éhségtől már betegeskedni kezdtek és elküldték elvtársaiknak Genuába. Az oszlopos folyosók mögül apró emberek különös processziója bujt elő. Csak félig öltözöttek és rongyaikban borzas állatkáknak látszanak. Öten mennek egy sorban, kezeiket szorosan összefűzve. Porosak és láthatóan fáradtak. Az arcaik komolyak, de a szemeik élénken és tisztán csillognak és amikor a zenekar az ő tiszteletükre rázendített a Garibaldi-indulóra, a sovány, éhes arcokra boldog, elégedett mosoly ült ki. A tömeg a jövő embereit fülsiketítő kiáltással fogadta; meghajtották előttük a zászlót és a trombiták harsogtak. A gyermekek megzavarodtak egy kissé ettől a fogadtatástól, egy pillanatra meghátráltak, de aztán hirtelen összébb zárták a soraikat, egy testté gomolyodtak és mintha egy torokból jött volna, úgy hangzott el a kiáltás: — Éljen Olaszország! — Éljen az ifjú Párma! — zúgott a tömeg. — Éljen Garibaldi! — kiáltották a gyermekek és beékelődtek a tömegbe. A szállók ablakiban, a házak tejején számtalan kendő lobogot, amelyek fehér madarakhoz hasonlítottak. Virágeső özönlött le onnan a tömeg fejére, elégedett hangos kiáltások hangzottak. Minden ünnepies, minden föléledt, még , «g _ g* AmÁ Kiaufcl Sámuel vegyileg tisztit Nagykároly, Kölcsey-utca 1. = a rom. kath. templom mellett. = ü villanverőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59. a —-----------------—— *----------- ------——a
