Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-16 / 24. szám
0) \i> ' rgi Nagykároly, 1912. juntas 16. Vasárnap. 4/ VIII. évfolyam 24. szám. A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI FÁRT HIVATALOS LAPJA. = POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő : Köicsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaöáhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = 05^ JOSITS MIKLÓS. * * Előfizetési Helyben s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1 -50 korona. Egyes szóm óra 20 fillér. árak: Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. Dyilttér sora , 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. ^Forgácsok. A fanatikus munkapárt tehát megszavazott mindent, gépiesen, egyéniségére val- lóan, gondolkodás nélkül, amint azt Wien jobbágya a szurony fedezett mellett hősködő geszti ur akarta. Megvan az általuk várva-várt házszabálymődositás. Hogy nem minden szépséghiba nélkül, az csak természetes és a munkapárt szempontjából mellékes. Mert az, hogy a házszabályreformot az ellenzék kirekesztése mellett csinálták, az az ő lelkiismeretüket nem bátja. És mi ezért a figyelmetlenségért nem is neheztelhetünk, mert hisz ők azt sem veszik észre elva- kultságukban, hogy csúnya munkájukkal saját sírjukat ássák meg, amelyből feltámadás nem lesz soha. * Tisza bérelt lapjai dicséretet zengenek a házelnöknek, mint az obstrukciő letörőjének. Szóval a dicséretre megtalálták a jogcímet. Hogy azonban nagyképü mókájukat senki komolyan nem veszi, erre elfogultságukban nem gondolnak. Eltudják magukkal hitetni azt, hogy az alkalmazott durva erőszakot, a parlament tekintélyének lerombolását, a cél érdekében, megengedett eszköznek tekinti az ország. A szuronyok felvonultatását helyzetszülte szükséges intézkedésnek akarják feltüntetni, erősen titkolva azt, hogy a hatalom alkalmazásával egy régen szőtt alattomos terv valósult meg. A nemzet féltett kincsét, az alkotmányt zúzta ezzel porrá Tisza és nem rendet, hanem egy tarhatatlan, lehetetlen helyzetet teremtett. És, hogy ezt a nagy sérelmet a nemzet elfeledje elegikus hangon siránkozik Tisza, hogy csak most higyjen neki a nemzet. Szeretné elfeledtetni a nemzettel azt a súlyos megbántást, amelyet az ő politikai halála enyhíthet, de meg nem történtté nem tehet. * Az ország tiltakozása napról-napra nagyobb méreteket ölt. A törvényhatóságok sorban felemelik szavukat az alkotmány sérelem ellen, bár a főispánok a legszélsőbb presszióval dolgoznak azon, hogy a kormánynak bizalmi nyilatkozatokat liferálhassanak. Pest és Heves megye határozatához újabban Borsodmegye csatlakozott tiltakozva a Tisza rémuralom ellen. * Apponyi Albert'gróf a „Budapest“ cimii lapban cikksorozatban foglalkozik a Tisza István törvénytiprása után előállott szerencsétlen politikai helyzettel és annak indokolásával. „Hamis ürügyek“ c. cikkében többek között a következőket mondja a képviselőház határozatairól: — Az a határozat, mely ilyképpen jön létre (t. i. erőszakkal), jogérvényében megtámadható, sőt ha a határozatalhozatal minden lényeges kelléknek megsértésével történik, úgy mint az a jelen esetben történt, jogi semmisége kétségtelen. Ennél nagyobb diadalt az obstrukciő magának nem kívánhat. De ha azután egy jogilag nem létező képviselőházi határozatot tesz magáévá a főrendiház és ha egy nem létező országgyűlési végzést szentesit a király, úgy mindezeknek a tényezőknek tekintélye mélyen megrendül, az, ami törvényként hirdettetik ki, tényleg nem törvény, engedelmességet csak a következményektől való félelem alapján parancsol, szóval meginog az egész jogrend és meginog az állampolgári engedelmességnek ethi- kai alapja. És vájjon mit old meg az erőszak? Talán a véderő kédését? Nem; inkább uj mérgező anyagot visz beléje; az amúgy is antipatikus, mert nemzeti ellenérték nélkül reánk diktált teher törvénytelenségének tudatát. Vagy a parlamenti helyzetet orvosolja talán? Nem; inkább végképp összebonyolitja, mert a törvénytelenül létrejött parlamenti «jogrenddel» szemben alkotmányos kötelességgé válik az ellent- állás; azok is ilyennek tekintik, akik távol álottak az obstrukciótól. Sohasem engedhetjük meg, hogy a jogtalanság szüleményei a jogrend köntösében pompázzanak. A jogfolytonosság tisztes ivadékai közé ezt a bastarfiz aulesfadfi szép napolt. Megemlékezések Björnsterne Björnsonről. Mintha még most is éreznőm azt az áj- tatos hangulatot, mely eltöltött, mikor először zarándokoltam Aulestadtba, a hársfák alatt, amelyeknek illata őt oly sokszor elká- bitotta. Az udvaron találkoztam Björnson- néval. Björnson a mezőn volt. Ő és Erling fia erdőt akartak ritkittatni. Björnsonné szép jelenség, finom és szimpatikus külsővel. Útbaigazított, merre kell mennem, hogy férjével találkozzam — és a következő pillanatban elhallgattunk. Előttünk állott Björnson. Mint valami kinyilatkoztatás jelent meg előttünk. Néhány pillanatra megpihent és végignézett szeretett Aulestadtján. így fog örökké emlékezetemben maradni, igy, ahogy ott megpillantottam a júniusi napfénytől körülsugárzottan, az ő sajátos, de roppant elegáns világos nyári ruhájában, fehér mellényével és széles kari- májú kalapjában. Björnsonné tanácsára az oszágut mentén haladtam a magaslat felé, mig Björnsont fiával együtt meg nem találtam az erdőben rakott lobogó tűz mellett. Az a kéz, amely annyi gyönyörű munkát irt, meleg szorítással üdvözölte az enyémet. Mosolyogva pillantott rám és igy szólt: — Midőn ön néhány évvel ezelőtt levelet küldött, az az érzésem támadt, hogy ön az ifjúság, mely délvidéken és a zöldben kalandozik. Akkor hallottam, hogy tanár. . . És most látom, hogy ennek dacára fiatalember. Tehát kisérjen haza . . . ügy éreztem, mintha már régen ismerném, nem jégpáncél, amelyet előbb föl kellett olvasztani, nem fenséges leereszkedés, semmi mindebből. Egy meleg kézszoritás, egy nyájas tekintet ez a nagy ember . . . Őszintén mondtam neki, amit a szivem diktált: — Mikor nejétől kérdeztem, hol találhatom önt, ő oly feleletet adott, amelyet bizvást Írhatnának arcképe alá . . . Ő azt mondta: Björnson ott van, ahol ég . . . A fiú mosolygott és Björnson arcát meleg sugár kétszeresen szépítette meg és nyájas szemeinek vidám kifejezést kölcsönzött. * Egy júliusi estén ismét Aulestadt felé vándoroltam. A rózsák teljes díszükben pompáztak. Lila orchideák kandikáltak ki a zöld fii közül, az erdei bogyók éretten, pirultan illatoztak. Madárzengéssel volt telve a levegő. Beléptem az előszobába és bámulva álltam meg. Hangos ének trillázott a házon keresztül. Talán fülemilék tévedtek be és repülnek neki az ablaktábláknak, mert visszavágyódnak az erdőbe. Mikor félénken, hogy ezt a varázst el ne riasszam, a szalonba lépek, Björnson fogad sokat mondó pillantással és némán mutat helyet. Björnsonné is benn ül és boldogan nézi Björnsonnak az énektől átszellemült arcát. Öröme határtalan. A világos oszlopok közt belátok a szomszédos szobába, ahol Bergitt Ibsen asz- szony, az ő leányuk, ül a zongoránál és atyjának dáliáit saját kísérettel énekli. Az ő hangja megzenésíti és újjá teszi számomra ezeket a dalokat. Friss erdei hangulatok szökdécselnek éneklő ajkáról, amelyek vágy- gyal hívnak magukhoz, hogy elragadtassanak . . . Életem legszebb és legfenségesebb pillanatait éltem át akkor, mikor ott láttam ülni a harmonikus hangok által körülhullám- zott Björnsont, akinek gondolatait Grieg és Kjerulo ihlették meg. . . . Mozdulatlanul ül . . . És hogyan tud énekelni Bergliott Ibsenné. Atyjának B B liaufcl Sámuel ■ üajllBs IISäIII villanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep; Petőfi-ut 59. Nagykároly, Kölcsey-uica 1. = a róm. kath. templom mellett. =
