Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 1.4 szám. zeti hősködésnek rövidesen véget vetett Khuen megbukott. A lemondást a király elfogadta. De a hasznos hatalomhoz ragaszkodó munkapárt a komédiát folytatta tovább. Párthatározatot hozott a rezoluciu mellett. A kormány és munkapárt segítségére siettek a mindenre kapható vármegyék is. Még most is zug egyik-másik vármegye a kurucok kiabálásától, hogy «a rezolucióval élünk, vagy halunk!» A mű kurucok üvöltő hangja kisérte Khuent Becsbe — utolsó útjára. Mi nem hittünk egy percig sem ebben a műkuruc komédiában. Nem hittünk egy percig sem abban, hogy Khuen és Tisza a hatalom feláldozása árán kitartsanak a nemzeti ügy mellett. Az a férfiú aki 1910-ben párt nélkül, program nőikül, pusztán a bécsi hatalomra és a vesztegetésre szánt milliókra támaszkodna képes volt miniszterelnökségre és a nemzet letörésére vállalkozni és ama másik férfiú a ki az emlékezetes november 18-iki alkotmánysértést követte el és a véderőreform óriási terheit minden «gondolkodás» nélkül akarja a nemzet vállára erőszakolni — eljátszotta a jogot arra, hogy a nemzet irántok bizalommal viseltessék. A lefolyt események ezt a véleményünket megdöbbentően igazolták. Abban a percben, midőn az uralkodó a rezolució gondolatát is elutasította, Khuen és Tisza minden lelkifurdalás nélkül frontot változtatott. Hiszen egy percig sem volt nekik céljuk a nemzet alkotmányos jogának birtokállományát biztosítani! Céljuk csak a hatalom megtartása volt. Ha lehet a rezolucióval — ha nem, a nélkül. Kieszeltek egy újabb komédiát. Ez a komédia nem csak megbizhatlanságukat bizonyítja, de tanúsítja azt is, hogy Khuen társai a hatalom megtartása érdekében mindenre képesek. Képesek a nemzet legszentebb jogaival komédiát űzni, — képesek a parlamentben a képviselőhöz tagjainak és igy az egész nemzetnek adott ünnepélyes ígéretüket megszegni — képesek a kormányzó munkapártot gandiumi megalázásnak kiténni és a pártkülönbség nélkül megnyilatkozott vármegyei törvényhatóságokat csúfosan cserben hagyni, sőt — a mire még eddig a magyar parlamentárismus életében példa nem volt -f magát a koronás királyt a párt politika tisztátalan hullámaiba is lerántani. Khuen vállalta a miniszterelnök séget resolutió nőikül! Vállalta úgy hogy adott szavát, a nemzetnek tett ünnepélyes ígéretét megnyerte ! E szószegéshez csatlakozott Tisza István és ezen országos gyalázatban osztozik a munkapárt! Hogy e hallatlan cinismussal el követett pálfordúiást megindokolja, egy előre kieszelt íhiesével áll az ország és a nemzet közvéleménye elé. Bele vonja a király személyét, — hogy az ősz király trónlemondással fenyegette meg a nemzetet, ha a resolutió- tól el nem állanak. Könnyezve mondta a király, hogy a trónlemondás borzasztó katasztrófát hozhat a nemzetre. A király ezen súlyos és érzékeny kijelentése bírta reá Khuent arra, hogy elejtse alkotmányos jogunk biztosítékát ! ! . . . Khuen e tettével a parlamentáris- mus legelemibb fdrmáját is felrúgta és a minister! felelősség nagy alkotmány biztosítékát játszotta ki. De a mese sikerült. Khuen és társai újra ministerek lettek és a munkapárt tovább is bent ül a hatalomban. Szomorú husvőt ez a magyar nemzetnek. Feltámadás helyett arra ébredte nemzet, hogy a 67-iki kiegyezési törvényben megnyirbált alkotmányos jogaink birtokállománya sem valóság, nem élő törvény — csak illusió, amely egy lelkiismeretlen kormány és egy gerinctelen többség árulása folytán eloszlik, mint a tavaszi köd. De az ébredés uj erőt ad. Az első ütközet elveszett, de az ellenség nem kapta még meg a hadi zsákmányt: a véderő reformot. Az újabb küzdelemben most már teljes erővel részt vesz a Kossuth párt is, amely harcban meg- edzett Just párt erejével együtt tán- torithatlan kitartással fogja vissza verni a nemzeti jogok elárulóinak zsoldos csapatait és megfogja tudni védelmezni azt az alkotmányos jogot, a melyet Khuen és érdektársai csúfosan cserben hagytak. forgácsok. Mesék. Érdekes mese érkezik hozzánk Becsből. Midőn az egész sajtó Lukács dezignálásáról beszélt, megdöbbentek a magyar mágnás asszonyok és csapatosan felmentek a bécsi érsekhez, Arra kérték az ősz érseket és a király bizalmasát, hogy egyházfői tekintélyének latbavetésével akadályozza meg Lukács miniszterelnökségét, nehogy egy elvált asszony, aki csak polgári hatóság előtt kelt egybe férjével, legyen Magyarország első asszonya. Az érsek teljesítette kérésüket és reá birta a királyt Lukács elejtésére és Khuen reaktiválására. — így szól a mese. Úgy tudjuk, hogy Lukácsné viszi a pénzügyigazgatóság áthelyezésében a döntő szerepet. A mágnás asszonyok kipróbált receptjét ajánljuk a nagykárolyi asszonyok figyelmébe. * * * A vármegyei munkapárt két héttel előbb nagy gyűlést tartott, amikor leszögezte magát den nap végignéztem Miss Lujzine produk- tióját s minden nap szerelmesebb lettem bele! Az állatok már jól ismertek. A majomketrec legöregebb majmaitól a legfiatalabbig mind a rácsra ugrottak, mikor megpillantottak. Mindannyiszor egy «stanicli» mis-mást — a mit ott árultak az etetők — osztottam szét köztük. A medve kitátott szájjal nézett reám, várva, hogy öblös torkába mikor dobok bele egy-egy aszalt szilvát. A papagálynak mindig a tollában babráltam s már messziről kajdácsolt, figyelmeztetve, nehogy elmulasszam ez élvezetben részeltetni. Szóval, szeretett az egész menagéria . . . Hogy Miss Lujzine mily érzelmekkel viseltetett irántam, arról határozott fogalmat nem alkothattam magamnak, mert neki közvetlen nem udvaroltam. Megelégedtem egyelőre azzal, hogy kedvenc állatjai rokon- szenvét megnyerhetém. Ő vele mindössze csak egyszer beszélhettem hosszasabban. Ez igy történt : Egy napon igen kevés publikum verődött össze s ő unatkozva dőlt a korláthoz, mikor beléptem. Köszöntém s pár szót hebegtem. A karján volt egy forradás. Régebben egyik legvadabb tigris marcangold össze. Elbeszélte dallamos, édes hangján az esetet, miközben én azon ürügy alatt, hogy a sebhelyet nézem, megfogtam remek alko- tásu, hófehér, bársonyos szép karját. Egy percig tarthatott mindössze a boldogság. A másik percben már ott termett az apa! Villámló szemeket vetett reám és a Missre. Én bennem elhült a vér. Agyamban félelmes gondolat szökkent fel. Ha ő leányát oly könnyű szivvel teszi kockára, mit tenne velem, ki teljesen idegen vagyok neki. Egy mozdulatába kerülne és én az oroszlánok martaléka vagyok. — Megborzadtam. Félve tekinték reá, majd a leányra . . . Az apa végre megszólalt: — Ön udvarol a leányomnak — mondá. — Tehát önnek célja van? A cél mindig komoly szokott lenni, — de nem mindig tisztességes ! Milyen az öné ? . . . Nem voltam képes felelni. ó folytatta: — Napok óta látva, figyelem, hogy ön állandó látogatója seregietemnek. — Kérem, szabadjegyem van, —mondám majdnem suttogva. — Ne zavarjon meg — kiáltá. — Meg vagyok győződve, hogy nem az állatok miatt jön! Ön a leányom miatt jár ide. — Bocsánat, — az oroszlánért. — Igyekeztem a dolgot korrigálni. ________________ — Az egyre megy! — rivalt reám mérgesen. — Ön „leány“-ért jár ide! Én mint apa, nem nézhetem ezt szótlanul. Kötelességemnek tartom leányom jövője érdekében önt felvilágosítani a hozomány tekintetében is. Láttam, hogy leányom kezét megkérte és ő odaadta. Jól van! — Pardon! — vágtam szavába. — Én csak a karját kértem, hogy a forradást szemlélhessem. — Semmi tiltakozás és elferdítés! A kar szorosan össze van forrva a kézzel; s ha már ön a karját fogta, holott tőlem a kezét sem kérte meg előbb, akkor már önök jól értik egymást. — De hallgasson! — A leányommal adok hozományul 2 nőstény- és 1 himoroszlánt, 1 barna medvét, 2 szibériai farkast és 2 csikós hiénát. A majmokból választhat egy ládára valót s elviheti a fehér papagályt is. Anyai öröksége Lujzinának 2 amerikai puma, 1 zsiráf, 1 zebra s egy pár gödény. Ezt is oda adom. — Én sem kezdtem többel! — De uram! — Semmi de! Többet nem adhatok. — Vagy talán habozik leányomat feleségül venni ? ... Most midőn megcsalta! ? ... _____Forogni kezdett a föld körülöttem, a Ga llérok gó'zmosása A# IPqI Kézimunkák glassé kezíyuk liikőrfétmyel hófehérre HsJIöJlbl ÜL ül Buíorok szőnyegek fiszlilása Nagykároly» Széchenyi-utca 43. szám a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.
