Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-31 / 13. szám

A SZATMÁRVÁRMEGYEI 48-AS ÉS FÜGGETLENSÉGI PÁRT HIVATALOS LAPJA.

= POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. = MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP^ T Helybe«: E,öfizetf árQft: Vidékent

Szerkesztőség: EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. I EGÉSZ ÉVRE . 8 korona,

horá a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Pololna a7orkoc7tn • FÉLÉVRE ... 3 korona. I FÉLÉVRE ... 4 korona.

, ,, _ . . ... bzerne&zio . NEGYEDÉVRE 1-50 korona. | NEGYEDÉVRE . 2 korona.

Kdlcsey-utca 11. sz. Telefon 114. JOSITS MIKLÓS. Egyes szán, ára ZO fillér. — Hyilttér sora , 40 fillér.

= Kiaöóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. == _________________________________________________________________Hiráetések jutányos áron kőzöltetnek.

__________

„L

egyen vége a komédiának“

Alkotmány válság felé.

Nagykároly, 1912. március 30.

Veszedelemmel terhes sötét felhők tornyosulnak Becs felől, amelyek alkotmányos életünket végzetes válsággal fenyegetik. — Mintha az összes osztrák erő az udvari hatalommal egyesülve akarja intézni alkotmányos jogaink ellen a végső csapást. Jelszavunk: »legyen vége a komédiának« !

Ma már nem kormányválságról, de alkotmányválságról repül szét az országban a bécsi hir. Legfontosabb alkotmány biztosítékunkat: ujoncmeg- ajánlási törvénynek erejét akarja a bécsi katonai hatalom kijátszani.

Követelik tőlünk a véderőreform megadását ujonclétszámfelemelését, el- viselhetlen vér- és pénzáldozatot — minden nemzeti engedmény, minden alkotmány biztosíték megadása nélkül.

Nem uj törvényt kívánt a Kossuth párt, csak egy szerény rezoluciót, a király által szentesített törvénynek helyes magyarázatát és a magyarázat parlamenti megerősítését. Éhez a nemzetnek kétségtelen joga van. Hiszen a törvénymagyarázatnak joga az ország- gyűlés elvitathatlan jogai közé tartozik. Elismerte ezt a koronás uralkodó is. És ime, midőn a jognak érvényesítéséhez a parlament kormányzó többsége is hozzá járult, a bécsi hatalom a kormányzó többségnek ezt a szerény kívánságát is megtagadja.

Lehet-e ezek után nálunk beszélni igaz alkotmányosságról? Hiszen akkor ez a nemzet önrendelkezési joggal sem bir, ha saját törvényének helyes magyarázatára sem jogosult!

A nemzet élő lelkiismeretét láttuk megnyilatkozni abban, hogy a kormányzó többség a rezolucióhoz, alkotmányos jogunk birtokállományának biztosításához hozzá járult és a bécsi katonai körök illetéktelen beavatkozása ellen tiltakozott és egyhangú elhatározással leszögezte magát ahhoz hogy ezen törvényes jogból engedni nem fog.

Örömmel láttuk, hogy a törvény- hatóságok legnagyobb része tiltakozott az osztrák beavatkozás ellen és követelte a rezolució parlamenti elfogadását.

E kérdésben tehát a parlament össze forrt az egész magyar nemzettel.

Bécsben azonban ridegen elzárkóztak a nemzet jogos kívánsága elől, a melynek következménye a Khuen kormány lemondása volt.

Bécsben nem tűrik, hogy az a kormányzó többség a mely a bécsi milliókkal választatott meg, nemzeti követeléssel álljon elő. Nem tűrik, hogy a katonai követelésekkel szemben alkotmány biztosítékról álmodozzék.

Ez a kormány kötött paranccsal kapta a hatalmat, idegen pénzzel szerezte a többséget, nincs tehát joga ahhoz, hogy alkotmányos jogok biztosítását követelje.

íme idáig jutott az a többség, a nemzeti munkapárt, a mely nem a nemzet talajából nőtt ki, nem a nemzet valódi akaratát képviseli.

És mi még sem esnénk kétségbe a nemzet sorsa felett, ha a kormány és a Tisza István által leszögezett munkapárt szigorúan megállana az alkotmányosság és a szentesített törvények talaján, mert bármily erőt képvisel is a bécsi hatalom, az egész parlament, az összes pártok együttes erejével szemben győzedelmeskedni nem tud.

De mi a kormány és munkapárt ellenállásában nem bizunk. Khuen e hét folyamán már ledobta magáról a kuruc ruhát és mint sima osztrák diplomata jött le Bécsből visszaszivni a rezoluciót és reábirni a KossuthApróságok a király életéből.

Királyunk nevéhez számtalan humánus intézkedés fűződik. Ő törülte el a katonaságnál a testi fenyitéket, az embertelen botozást és a baromi vesszőzést.

Erzsébet királynénak tulajdonította a katonai legenda a vesszőzés megszüntetését. Fiatal, kétnapos menyecske korában Bécs- ben egy sétakocsizásból hazatérve, egy kaszárnya udvarából vérfagyasztó orditás hallatszott. Kérdésére felséges férje megmagyarázta neki, hogy katonát vesszőznek, Egy század, vagy egy zászlóalj legénységének sorfala között lépked végig a félmeztelen delikvens s minden egyes katonának kötelessége bajtársának hátán nyirfavesszővel végigvágni, akinek az exekució megszűntével a hús cafatokban lóg a hátán. A jóságos királyné először szép szóval könyörgött, hogy szüntesse meg férje ezt az embertelen büntetésnemet s miután minden esedezése hiábavaló volt, azzal fenyegetődzött, hogy felpakol és hazamegy Bajorországba. Ez használt és az uralkodó eltörülte a vesz- szőzést.

* *

*

Gasteinban, a király kedves üdülőhelyén több napig tartó vadászatot rendeztek, a végén fejedelmi lakomát. A vendégek csak késő éjjel oszlottak széjjel s a fényes vacsora hulladékaiból bőven jutott az utolsó mosogató szolgának is. Nem csoda tehát, ha a kapus is annyira kivette a maga részét a potya pezsgőből, hogy a vendégek távoztá- val tiszteségesen berúgott. De bár szemei félig le voltak ragadva, marka a borravalók iránti tekintetből nyitva volt. Harmadik éjszakán egy magas, feltürt galléru katonatiszt nyittatott kaput anélkül, hogy borravalót adott volna — távozni készült.

— Hohő uracskám! — fakadt ki az elázott kapus — ez nem járja! Felzavar az álmomból, de nem jut eszébe, hogy a zsebébe nyúljon. Hadd lássam azt, hogy kihez van szerencsém, hogy máskor ráismerjek az ilyen spőrmeiszterre. Ezzel kézi lámpájával a daliás termetű katonatiszt arcába világított. Ámde rémülten vette észre, hogy magával a felséges úrral gorombáskodott, abban a pillanatban elszállt a mámor a fejéből. Előtte lebegett az irgalmatlan elcsapatás veszedelme s mint ahogy a vizbefulő ember a mentő szalmaszál után kapkod, úgy ő is azon törte a fejét, hogy miként vágja ki magát? __________________________________

De csak egy pillanatig tartott töprengése, mert a következő percben öblös bariton hangon, amelyen átszürődött a legmélyebb alattvalói hűség és jobbágyi hódolat érzete, lámpáját lóbálva s orrával majd a földet verdesve rákezdte:

— Éljen a császár, a császár! . . .

Az uralkodó elnevette magát és megkegyelmezett a durva kapusnak.

* *

*

Az 1885. év őszén nagy rókavadászat volt Rákoson, amelyen a felséges ur is részt vett. A vadászatról való hazatértében meg akarta rövidíteni a Gödöllőre vezető utat, keresztül lovagolt hát egy mezőségen, mely a katonai kincstár tulajdona volt s amelyen egy katonai raktát állott. Amint a raktár előtt álló silbakoló baka meglátta a feléje lovagló vörös frakkos urat, két kézre kapta puskáját és rákiálltott a lovasra:

— Halt wer da!

A lovas csak lovagolt tova és igy kiáltott a baka felé:

— Csak át akarok lovagolni a mezőn.

A katona nem engedett és újra rászólt

a lovasra :

— Itt senkinek sem szabad lovagolni, civil embernek legkevésbé !

Ruhát fest liaufcl Sámuel

vegyileg tisztit villanyerőre berendezett Intézetében Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59. I

=* _ . - _ — = . -