Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-17 / 11. szám

Nagykároly, 1912. március 17

^asártsap

VIII. évfolyam 11. szám

= POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP.

Szerkesztőség:

hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők :

Kölcsey-uica 11. sz. Telefon 114.

= Kiaőóhiunial: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő:

D5: POSITS MIKLÓS.

Előfizefési árak:

Helyben:

EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1-50 korona.

Vidékens

EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona.

Egyes szóm ára 20 fillér. — nyilttér sora , 40 fillér. _______Hiröetések jutányos áron közöltéinek.__________

% r

émhir.

Mozog a péazügyigazgaiőság.

Nagykároly, 1912. március 17-én.

A múlt vasárnap ünnepi csöndjét, városunk közismert egyhangú nyugalmát egy riasztó hir futotta át: „Szatmárra helyezték a pénzügyigazgatóságot !“ A nagy tűzvész óta rémesebb napja még nem volt Nagykároly városnak.

Mindenki a városház felé futott, hogy hivatalos személytől nyerjen értesítést a hir valóságáról. A polgár- mester este 6 órára értekezletet hivott össze, ahol a képviselőtestület nagy része megjelent.

A rémhír első hatása panaszos hangokat váltott ki a megriadt keblekből, első sorban a polgármester ellen. Hangoztatták, hogy a város e nagyíontosságu ügyét nem kellő erővel, úgyszólván titokban kezelte. Egykét bizalmasát vonta bele az ügy tárgyalásaiba, a város polgársága kellően tájékozva nem volt és ime, a gyorsan és kellő erélylyel dolgozó Szatmár győzött felettünk!

Erős kiíakadások és panaszos hangok támadtak a vármegyei alispán ellen is, aki már szombaton ismerte a város létérdekét fenyegető veszedelmet és szó nélkül elment — vadászni a Hortobágyra.

De a pénzügyigazgató eljárását is kellő kritika tárgyává tették, akiről az a megállapodott vélemény, hogy az áthelyezésnek ő volt a mozgató lelke.

De keserűséggel tárgyalták az egész városban a főispán magatartását is, aki bár főispáni székfoglalójában a „status quo“ fentartását Ígérte és annak megvédésére magát kötelezte, ennek dacára nem állotta útját a szatmáriak aknamunkájának, sőt az áthelyezés ellen kifogást sem emelt.

Ily hangulatba hozta a rémhír a város polgárságát. E hangulat a megtartott értekezlen is végig vonult, mert a Pénzügyigazgatóság áthelyezését mindenki befejezet' ügynek tekintette.

E hangulat hatása aztán súlyos tapintatlanságra vezette egyik helybeli laptársunkat, amely rendkívüli kiadásban durva támadást intéz a város vezetősége, polgársága és különösen a Gróf Károlyi család ellen.

Pedig a rémhír mindmáig nem igaz. A pénzűgyigazgatóság áthelyezése felett mindmáig döntés nem történt.

Hogy Szatmár város részéről a legerélyesebb munka folyik az áthelyezés érdekében, hogy e cél eléréséért „dolgoznak“ bizonyos illetékes körök itthon is — ez nem csak bizonyos, de már hónapok óta mindenki által tudott dolog volt.

Hogy a pénzügyminisztérium illetékes ügyosztálya Szatmár mellett van hangolva és hogy bizonyos urak Lukács pénzügyminiszter hajlandóságát is megnyerték — ez is nyílt titok volt.

De döntés nem történt, az áthe lyezésre miniszteri határozat nincs — ős meggyőződésünk szerint ilyen határozat, ily értelmű döntés nem is lesz. Hiszen ily kormányzati kérdéshez a belügyminiszter is hozzá szól, már pedig a pénzügyminiszteri átiratra a belügyminiszter még ma sem válaszolt.

E kérdés eldöntésénél igen fontos kormányzati és nemzetiségi okok is szerepelnek a melyek nem helyi, hanem országos és nemzeti érdekek szempontjából birálandók el. Ez országos érdekű okok a Lukács László kezét is megUJ TA¥ASZ.

Már rügyet bont a napsugár a fákon, A levegőben szállnak illatok,

A korai nevető ibolyákon A tavasz ragyog.

A hegyekről a ködök messze szállnak, Yiolás szint ölt már az alkonyat.

A háztetőkön sütkérezni látok, Fecskepárokat.

A körutak benépesednek este,

Mert muzsikál a zsongó kikelet S ilyenkor gyötri millió átok terhe Az én szivemet.

Tavasz van ismét, megújul az élet És aztán megint mély sírjába száll S egyformán minden uj, Ígérő évet Megöl a halál.

így vágtat nirvánába minden század. Minden május egyformán csalogat,

Ó nem hozza meg a megújulásnak Az apostolokat.

Ócska tavasz, te meddő, bus káprázat, Nem örül neked immár a szivem.

Népmilliók uj tavaszra várnak,

Mely termékenyen a meddőre lázad: Azé a hitem.

Bregoir.

KossufhnáS.

Irta: Barabás Béla ár. orsz. gyűlési képviselő.

Turin, 1889. julius.

Láttam Kossuthot, — hallottam Kossuthot . . .

Alig egy félórája voltunk együtt sokan, 850 magyar és közötte ideálunk, bálvány- képiink, apostolunk, Kossuth Lajos.

Megható kép, elragadó jelenet volt az, midőn a hozzá utazó társaság egybegytilt Turinnak Yalentinő nevű kies fekvésű kertjében s alig alkotta meg a hosszú sort, — megérkezett közénk Helfi Ignác kíséretében Kossuth Lajos.

Észrevétlenül, egyszer csak levett kalappal előttünk áll egy ősz alak, láttára kitört a lelkesedés tomboló viharja, a magyarok örömittas éljen-kiáltásai reszketették meg az olasz levegőt, a nők kendőlobogta- tása, éljenzése, szegény öreg Kossuth köny- hullatása, keresztbe tett karokkal meghajlása a saját nemzete fiainak üdvrivalgása előtt, a megnedvesedett szemek hulló csöppjei, oh ez

oly találkozás volt, az érzelmeknek oly fenséges kitörése, minőt leirni nem, csak látni és érezni lehet.

Felejthetetlen pillanat s örök emlék annak, aki sóvárogta ezt a percet s kinek az isteni gondviselés meg is engedte, hogy az élet alkonyán meglássa Kossuthot.

Öreg ember már, őszbeborult. Járásán ott van a 87 évnek enyésztő nyoma. Kitka hajzata, sürü szakálla és bajusza, mint a hó oly fehér, tekintete jóságos, arcán az örök, néma bánat s a pillanatnyi öröm kifejezése ül. Fekete szalonöltözetben, őszi kabáttal a nagy melegben is s szemüveggel jelent meg közöttünk.

A kitörő éljenzésnek sem vége, sem hossza. Egy oldalon a nők, mintegy 150-en, másik oldalon a férfiak csoportosulva állanak körül, köztük Kossuth Lajos. Helfi Ignác szól hozzá röviden s csak egy-két szót felelt reá, mert őt is elfogta az érzelem, a szeretetnek örömőrzete, a keserűségnek igaz bánata.

Egyszer csak felhangzott 850 ajakról a dal, a nemzeti elnyomatás fájdalmas kitörésének dala: „Kossuth Lajos azt izente . . .“ Énekelt minden ember, Kossuth pedig meredten maga elé nézve — könyezett.

Egy óriási teremben terítettek fel ennyi

EsK

Ruhái fest vegyileg tisztit

liaufci Sámuel

Nagykároly Kölcsey-uica 1.

= a rom. kath. templom mellett.

*01

vlllanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59.

dl