Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-03-03 / 9. szám
9-ik szám. SZATMÁRYÁRMEGYE. 3-ik oldal. pedig a „bitang magyar“ a „szekuj“ ellen prédikál. Szomorúan hangzanak Erdély völgyein a magyar templomok harangjai. Ha ugyan van még harangjuk? mert az 1848. oláh mészárlás óta igen sok helyen egyáltalán nincs is magyar templom. Ezért mennek az oláh templomba, mert végtére is Istenhez kell folyamodniok és igy lesz azután a magyar ember fiából oláh anyanyelvű. Annyi hős magyar vértől megáztatott, vérvirágot termő magyar anyaföldön ma idegenek uralkodnak s ássák véreink sirját. S a magyar, ez a jó türelmes magyar csak nézi mindezt s várja, hogy az ő országa is majd eltűnjön a föld színéről, mint Lengyelország. De bízunk, hogy minden türelemnek egyszer csak vége szakad. (Folytatjuk.) Rápolti Nagy József. Item böjti prédikáció. (§) Valamelyik szociológus munkáj ában olvastam azt a megfigyelést, hogy az embernek az ereje embertársaik gyengeségében áll, ezt használják ki, erre számítanak, ebből élnek. Ez a megfigyelés nem is alap nélküli. Az örökké változó, forrongó, helyzeteket, alakulásokat előidéző életfolyamatban az egyes ember élete, amit közönséges nyelven sorsnak neveznek, elemeire bontva, a ható okokat kutatva és mindezeknek vonatkozását mint eredményt szemlélve, gondolkozás után reáviszik az embert arra, hogy kinek- kinek ereje a mások gyengeségéből táplálkozik, ezt felismerve és kihasználva tervez, számit, úgy hogy végeredményben helyes megfigyelés az, amit a szociológus a fentiekben megállapít. Már pedig mennyi gyengesége van az embernek! Nem a testiekre, de nem is az erkölcsiekre hatással, hanem azokban, amelyek az embert, mint élő, mozgó, társadalmi lényt a viszonyok és körülmények közepébe helyezik. Azok a nagy erkölcsi defektusok, amelyek megnyilatkozásukban a büntető törvénynyel jönnek összeütközésbe, még korántsem merítik ki csak a lehetőségeket is, hanem azok, amelyekben Chylla-Charibdisként hányódik és vetődik az egyes ember sorsa és merőben vaksorstől, esélytől függ, hogy a forgatagot elkerülve, a sziklához ne csapódjék. Valóban alig olvasunk mást lapokban — Te Julis vagy . . . nem, Kati. Különben vigye el az ördög, majd megmondod, ha akarod! Ezzel a bemutatkozást illendőképpen elintézte, ismét táncba vitte a leányt, forgatta, dobálta és rikkantott nagyokat. Abba se hagyta volna, ha a zongorista meg nem unja az ügyet. Akkor pirosán a bortól, tánctól, szerelemtől, a cipőfelsőrész készítők asztala felé vonta a leányt. — Gyere, most iszunk egy kicsit — mondta neki ős már előre örült, hogyan fog csodálkozni Pista, ha meglátja, hogy e leányos sokadalomban ő sem áll társtalanul. Hanem örömének hamar vége szakadt, mert a cipőfelsőrész készítők asztala körül hatalmas kavarodás volt már akkor. Egy furvé- zer hadakozott ottan kivont karddal ős a cipőfelsőrész készítők szűkülve, mint a megvert kutya, egyre hátrább húzódtak a falhoz. Örzse egy oszlophoz támaszkodva nézte, hogy vitézkedik lovagja, sőt mintha biztatta is volna egy kicsit a katonát a hűtlen nő. Pistában sem hetvenkedett már oly nagyon a bátorság, inkább fogcsikorgatva és magába fojtott káromkodásokkal sötéten állt a helyén és egyáltalán nem látszott, hogy neki akarna menni a furvézernek. A helyzet különben is veszedelmes volt, mert már csörtettek elő jobbról és balről a és ujságközleményekben, mint azokat a naponként felmerülő eseteket, melyekben egyes emberek gyengeségét felhasználva igyekszik egy másik boldogulni, zöldágra vergődni avagy csak mindezeknek a lehetőségét megszerezni. Csalás, lopás, sikkasztás, okirat- hamisitás és annyi neme az úgynevezett vagyon elleni bűncselekményeknek mindenkor bőségesen akad. Nem is szólva az ember élete, vagy testi épsége ellen irányzott, megkísérelt és befejezett cselekményekről, amelyeknél legtöbbször ugyanez a mozgató rugó, a szándék és az akarat. Bizonyára nem fedné a valóságot az, hogy minden egyes esetben ezt a tervszerűséget és számítást ismernők fel már az első pillanatban is reáfogva, vaktában azt mondjuk reá, hogy másként nem is történhetik, úgy de jelentékeny százalékában az eseteknek szívós energia kél küzdelemre emberi gyengeséggel, amely energia éppen arra számit, hogy ezt a gyengeséget kihasználja, a maga javára gyümölcsöztesse. Véletlen, eshetőség avagy éppen vaksors is előfordulhat, — amint elő is fordul — hanem, ha az emberekben általánosságban ős külön-külön mindegyikben a meglevőnél több lenne a maga ismerésén sarkalló erő ős öntudat, amely képességet is ad. Nem utaznának, nem számítanának a gyengeségre, ha nem is az erősebbek, de minden bizonynyal eszélyeseb- bek, hogy ezeket ki ős felhasználják. Amint ahogy a legtöbbször persze eső után, reá jön a csalódott, kárvallott is arra, hogy kellő időben és megfelelő módon alkalmazott ön- fegyelmezés, erőn sarkalló belátás és csak a legcsekélyebb elővigyázat mellett nem lett volna áldozata vagy csak eszköze is mások szívós akaratának, tervszerűen véghez vitt cselekedetének. De örök igazság marad az, hogy az ember legutoljára őr reá magával foglalkozni. Idegenek, más dolga sokkal érdekessebb ős előre valóbb, mint a saját maga dolga. És ha okul, tapasztal — sajnos — mindig a maga kárán tanul, tapasztal. Most alkalomszerű a böjti prédikáció. A vigazság napjaiban nem volna kár elfeledni azt, amit az idézett szociológus megállapított. Unalmas percekben van módja az embernek gondolkozni is. .°. Fizessünk elő .*. a SZÄTMARYARMEGYERE. katona pajtásai, verekedős és civilgyülölő nehéz legények. — Itt verés lesz — konstatálta gyors fölfogással János és eleresztette a leány kezét. De hirtelen nagy világosság támadt a szivében. — Ha most, ha most — gondolta — megmutatom, hogy legény vagyok, akkor ... akkor igazán szaktárs leszek és akkor mindjárt elfelejtik, hogy inas voltam . . . És a másik pillanatban megvillant magasan János bicskája. A katona káromkodva kapott az oldalához, a leányok sikoltottak és a terem síkos kőkockáin lomhán terült szét egy széles vérzuhatag. János körül összeborult az egész világ. A lárma, a sikoltás, a kardok csöngése mintha magas diadalívben futottak volna össze és ez alatt a diadalív alatt János állt átszellemült arccal, ragyogó tekintettel. A szaktárs urak eltűntek mellőle és amikor a rendőrök közrefogták, csak a nagymellü leány furakodott hozzá a tömegen keresztül. — Szerbusz! — vetette oda neki hetykén János, majd az ajtótól visszafordulva hozzátette: — Aztán hü légy ám, mire visszajövök ! . . . Kálmán Jenő. ©@ ____________® _____________ MI IEK — Személyi hir. Gróf Festetich Andor, a vidéki színészet országos felügyelője múlt hó 22-én városunkban időzött s a „Kegyelmes ur“ előadását végig nézte. — Kinevezés. A király Somossy Mihályt, a debreceni Ítélőtábla titkárát — aki a helybeli járásbíróságnál régebben mint aljegyző működött — a debreceni Ítélőtáblához bíróvá nevezte ki. — Előléptetések. A vallás- ős közoktatás- ügyi miniszter Jenser Mihály helybeli főgimnáziumi rajztanárt a VIII-ik fizetési osztály első fokozatából a VII-ik fizetési osztály 3-ik fokozatába és Szolomájer János tornatanárt a IX-ik fizetési osztályba előléptette. — A fősorozás. Tekintettel a véderőtör- vőny tárgyalására, az illetékes minisztérium a március és április hóban tartatni szokott fősorozást bizonytalan időre elhalasztotta. — A szatmári adóhivatal építkezésének ügye a megvalósulás stádiumába jutott. Lukács László pénzügyminiszter hozzájárult a régi épületnek a lebontásához, melynek ellenében a város föl fogja építeni az uj adóhivatali palotát. így az építkezést is a jövő hó elején már megkezdik. — Hát vajon a mi pénzügyigazgatósági épületünk mikor épül fel. — Az árvíz károsultaknak. A hegyvidéki kirendeltség igazgatóságának megbízottja a múlt héten kiszállt Panyolára, hogy a helyszínen szerezzen meggyőződést az ár pusztításáról abból a szempontból, hogy milyen segélyben részesíthetnék a tönkrejutott népet. Tervbe vették, hogy a tavasz folyamán megfelelő mennyiségű vetőmaggal támogatják az árvíz károsultakat. — A nagykárolyi „Kossuth Asztaltársaság“ a napokban megtartott választmányi ülésén tárgyalta a múlt évi számadást, amely 2421 korona bevétellel, 474 K 16 f. kiadással és 1946 K 84 f. maradványnyal állapíttatott meg. Elhatározta továbbá, hogy évi közgyűlését 1912. évi márcuis hó 2-án, esetleg 10-én tartja. A március 15-iki ünnepélyt 17-én vasárnap este tartja meg, hazafias műsor keretében. Az asztaltársaság segélyalapjának gyarapításához a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank 10, Hitelbank 10, Központi Takarék- pénztár 20, Közgazdasági Bank 20 koronával járult hozzá, mely nemes adományért ezúton mond hálás köszönetét az Elnökség. — Alakuló-gyűlés. A Arárosi közegészségügyi bizottság alakuló gyűlését múlt hó 23-án d. u. 3 órakor tartotta meg a városházán, a polgármester hivatalos helyiségében. Elnökké újból Róth Károly, jegyzővé Preisz Miklós választatott meg. — A „Nagykárolyi Protestáns Társaskör“ múlt hó 25-én úgy anyagilag, mint erkölcsileg jól sikerült, tánccal egybekötött felolvasó estélyt rendezett. — Államsegély. A belügyminiszter értesítette vármegyénk alispánját, hogy a 7 éven aluli elhagyott gyermekek ellátási költségeire Nagykároly városnak 1000 korona államsegélyt utalványozott. — Járvány Szatmárvármegyében. Misztőtfalu Felsőfernezely, Oroszfalu és Erdőszáda községekben nagymérvű roncsoló toroklob lépett fel. — Másfélévi börtön. A szatmári törvényszék a múlt hó 27-én tárgyalta Thanhoffer Géza gyógyszerész bűnügyét, aki múlt év december havában városunkban rokonától, Nagy Jőzsefnétől 8500 koronás betétkönyvet tulajdonított el. A törvényszék Thanhoffert másfélóvi börtönre ítélte. — A „Nagykárolyi Protestáns Társaskör,, múlt hó 18-án d. u. 4 órakor tartotta meg 1912. évi rendes közgyűlését. Közgyűlés tárgya volt az 1911. évi számadás bemutatása, amely számadás 1060 K 12 fill, tiszta vagyon maradványnyal elfogadtatott s Balázs Márton pénztárnoknak a közgyűlés jegyzőkönyvi Gallérok kézmosása DÁl Kézimunkák glassé keztyük tükör!énnyel hófehérre lläjlä|wr Idl Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
