Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-25 / 8. szám
8-ik szám. tatva sem jogaikat gyakorolni sem kötelességüket teljesiteni nem akarják. Majdnem minden tárgysorozat hozzászólás nélkül a tanács javaslata szerint tár- gyalódik le. A megvitatás pedig valóságos fehér holló számba megy. A képviselő-testület tagjai kevés kivétellel oly szótlanul ülik végig a közgyűléseket, mint az a színházban szokás. Nem igy képzelünk mi el egy képviselőtestületet, hanem erős munka kedvvel lelkes tevékenységgel, melynek fő törekvése a város anyagi jólétének előmozdítása, annak minden téren való felvirágoztatása. Mert eszmékre, tettekre van szüksége egy városnak, nem pedig gépies szavazatokra. * * ♦ A lefoly közgyűlésről tudósításunk a következő: A belügyminiszter leiratát, melyszerint jóváhagyja a város azon határozatát, hogy a háztulajdonosok a lakók által fizetendő kéményseprési dijakért szavatolni nem kötelesek, a képviselő-testület tudomásul vette. A vásárvámszedés jogát a város a tanács határozata szerint házi kezelésbe veszi és a jog társtulajdonosának Károlyi Erzsébet grófnőnek, ráeső haszon címén, évenkint 8146 K 75 fillért fog fizetni. A Korparét árverésén felvett jegyzőkönyv bemutatása, a megjelent képviselő- testületi tagok csekély számára való tekintettel, március 24-ére halasztatott. Városunk érvényesítve azon jogát, hogy a Nagykároly—Mátészalka—csapi vasút igazgatóságába egy tagot jelölhet, a tanács javaslata alapján, Debreceni István kir. tanácsos polgármesternek ajánltafel amandátumot. ifj. Matolcsi Sándor azon kérelmével, hogy a Gencs-utca elején egy nyilvános telefon állomás állítassák fel a város költségére, elutasították. Szaporítják a váltópénzt. A pénzforgalmi eszközök szaporításáról szőlő, közel múltban letárgyalt törvényjavaslat szerint 30 millió egy koronással és 15 millió korona értékű két koronással szaporodik a kis pénz forgalma. A váltó pénz hiánya nagyon, érezhető volt és általános érdek, hogy ezek az uj érmek mielőbb forgalomba kerüljenek. Miattad még megreped a szivem, te nyomorult gazfickó! — Azután mosolyog és álmo- dozóan folytatja: — így szólított engem a nyáron . . . Nyomorult gazfickó ! so’se ^ másképp . . . „Zabálj nyomorult gazfickó!“ mondta . . . De azután, miután megettem, elfogott a hányinger . . . Arzénik volt benne ... Ez űrnapján volt . . . — Meg akart mérgezni? — Miért megmérgezni ? Ki beszélt itt megmérgezésről ? Hiszen élek ? ! — Pfuj ! te marha! — dühöng az utas. — Hiszen természetes, hogy meg akart mérgezni? No de micsoda hülyék vagytok ti itt a falun! Borzasztó hülyék! — Igaz kegyelmes ur! Egy szóval műveletlen disznók! — mondta helyeslőleg a kocsis. — Minden értelmesség nélkül, úgyszólván . . . — Meséld el elejétől. — Hát elején nem volt még semmi •. . . Csak az kegyelmes ur, hogy nem volt kedvem Pétervárra utazni . . . Igazán nem volt . . . Mégis összecsomagoltam mindenemet, a hogy mondani szokás . . . még az ingemet is . . . De mindig, amikor láttam őt a kunyhó közepén állani, vállain az a kendő, amit ón vettem neki, köd ereszkedett a szemeimre és a könyeim megeredtek . . . Egy szóval, nem bírtam elválni tőle ! ... Ilyen hülyeség ! . . . No, végre elmentem Pétervárra és ő a szüleimnél maradt a faluban . . . Ott maradSZATMÁRVÁRMEGYE. A fent jelzett törvényjavaslat tárgyalásánál felmerült az 5 filléres ős félkoronás érmek veretésének eszméje is. A pénzügy- miniszter azonban e javaslatot, azzal a meg- okolással, hogy ezek a pénznemek fokozzák a drágaságot, elvetette. Amellett, hogy a pénzügyminiszter érvelésének igazat adunk, be kell látnunk, hogy pénzrendszerünk tagolása helytelen, mert nem tudunk a forint értékről a korona értékre teljesen áttérni. Ez pedig azért van mert meg maradt a forint érték tagolása és igy megmaradt a régi elnevezés is. A nemrégen letárgyalt törvényjavaslat értelmében büntetés terhe mellett tilos a hatos, krajcár elnevezés. Legalább kereskedőnek és iparosnak a közönsséggel szemben csak a korona értékben való számítás van megengedve. Aki ajánlatokban,, számlákban, jegyzékekben, számadásokban, árjegyzékekben, hirdetésekben és a nyilvánosságnak szánt egyéb közleményekben, továbbá kirakatokban, üzlethelyiségekben, kiállításokon, vásárokon és hasonló alkalmakkor mást mint korona értékben való számítást használ, 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. FURCSASÁGOK. Villany telepünk kibővítése ugy- látszik komoly dolog. Eszerint tehát megérjük még azt az időt, hogy petróleum lámpa nélkül is látni fogunk a villanynál. • * * Még talán bekövetkezik az is hogy az utcákon is nappali fény lesz, esténkint. Pedig ott talán még jobb lenne a teljes sötétség, mert akkor legalább éjjel nem bántaná szemeinket a sok agyonszabályozott utca. * * * No, de a színházat, azt már igazán érdemes kívül belül jól kivilágítani. Lássák meg az idegenek, milyennek kell lenni egy olyan színháznak, tam télen, nyáron át Péterváron. Őszszel levelet irt nekem, hogy a szüleim úgyszólván— egyszóval, hogy meghaltak . . . Sötétség a kunyhóban. Gyufát gyújtok, Dunjaska a földön alszik . . . — Hogyan láthattad Dunjaskát, ha Pé- tervárott voltál ? Miért kavarsz össze tücsköt- bogarat, te hülye ? — No hiszen akkor már tavasz lett ... és azért haza utaztam. Gyufát gyújtok hát és látom, hogy a bunda alatt négy láb van, kettő közülök — ez kiderült — Petrucha cipőiben voltak . . . Mit keresnek itt, — kérdőm — Petrucha cipői az apám bundája alatt? . . . Böjtig betegen feküdtem utána, mert ők ketten voltak, én pedig csak egyedül és mert Dunjaska késsel szúrt felém. — De hát miért nem mentél a bíróságra, te hülye? — ordítja magánkívül az utas. — Hiszen ez egy bűncselekmény! A hites urát megsebesíti egy veszedelmes szurószerszám- mal és a szeretője segédkezik neki. Nem bűntény ez, he? A kocsis bűnbánóan hallgat és egy perc múlva folytatta: — Nagyon szerettem volna látni Dunjáskát, amikor betegen feküdtem a fészerben, de nem jött be . . . Oh te átkozott . . .! — orditá a lovára és az ostorral rá csap. — Te dög, te vagy oka mindennek! . . . De azért minden hónapban küldök neki pénzt és ajándékot úgy ahogy lehet, vagy egy földimmel, vagy levélben. __________________ 3ik oldal. amelylyel alaposan csúffá lehet tenni egy várost. * * * A korán érett gyermekekről volt szó egy egy társaságban. — Már az igaz — beszéli egy fiatal anya — hogy a mai gyermekek furcsa kérdéseikkel sokszor zavarba hozzák az embert. A napokban négy éves kisleányom azt kérdezte tőlem, hogyan jött a világra a kis Böske. Hát a gólya hozta, feleltem. Igen, igen — mondja ő — de hogyan született.? HÍREK TÉL van naptár szerint, valóságban pedig tavasz van. Még a napokban térdig hő, ma bokáig sár . . . igy váltakozik a dolgok rendje s aki akar, el is mélázhatik az eseményeknek ilyen fordulatján. Jön a tavasz és ezt a szerkesztőségekbe bekopogtató alanyi költők érzik meg legelőször. Ilyenkor a szerkesztőségek papírkosarában meghúzódik egy-egy «A tavasz* vagy «0 hozzá'.» cimü költemény. Szinte sajnáljuk a kis zöngeinényeket. Hisz ezeket is a langyos szellő, a korai napsugár keltette életre, mint az utcán tovasiető leányok arcán a piros rózsákat és a könnyelmű ifjak zsebében meghúzódó zálog cédulákat a téli kabátról. Milyen változatos is az élet, egyetlen napsugár érzelmeket, rózsákat és tavaszi kabátokat vált ki . . . Csodálatos, bimbó fakasztó, pénzügyi műveleteket inspiráló tavasz : sóhajtva köszöntünk. Nem nagyon bizakodunk ugyan benned, mert tudjuk, hogy csalfa vagy s hogy könnyedén itt hagysz minket a fütött kályhához kényszeritett barátokat, akik tőled mindig szépet várnak és keveset kapnak. Ragyogó derűt várunk tőled s nem kapunk egyebet, mint egy kis zöngeményt a tavaszról. És azt is jól fütött kályha mellett Írja meg, jó előre, a természet ölén daloló ifjú poéta . . . — És te még költségeskedel erre a semirekellő nőre ? Oh te lehetetlen marha! Hülye te! — Úgy — bólint helyeslőleg a kocsis. — „Kedves és szeretett nőm! — igy irok neki. — E levelem kezdetén értesitlek egészségemről, amit neked is kivánok és küldök öt rubelt költségekre. A viszontlátásig maradok szerető hites urad, Sinogen Jegorov Tsereatsukin. — Hát ő mit felel neked erre ? — Semmit. Ő nem ir . . . Már megint, te sátán ?! Oh, hogy tépnének szét a farkasok ! Csak miattad van minden, miattad jutottam ennyire ! Könnyezve kértem az urat: Uram adj nekem — teszem — p. o. egy kancát! . . . Olyan kancát, hogy az embernek elmarad a lélekzete, ha az elkezd futni! Mert ezzel — hogy döglene már meg — nem akar menni senki! . . . De minden hiába, a könnyeim, a könyörgésem semmi! Hát ezért iszom! Tegnap is egész nap a korcsmában ültem, nem kerestem egy kopeket és hétfőn sem! Hogy miért nem ? Csak ez a gebe oka mindennek ! Oh, kegyelmes ur, bár volna olyan lovacskám, hogy szél süvítene a füleim mellett, ha futni kezd . . . oh! Szétdarabollak, te átkozott ! . . . — ordítja elkeseredetten é s rá vág az ostorral üti, veri a lovát . . . E. Trenew. 9® Gallérok kézmosása UaÍ(a{a|> Kézimunkák Jlassé keztyük liikörfénnyel hófehérre OftJIíljiSF i éti Bátorok szőnyegek fiszfitása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. szám a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
