Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-25 / 8. szám
Nagykároly, 1912. február 25 Vasárnap VIII. évfolyam 8. szám SZATMáRVlRMEBVE A iZJLTMÁHYÁHMEGYEI 4S-ÄS ÉS FÜGGETLENSÉGI FÁST HIVATALOS LAPJA. * ^ ’ : POLiTIKA! ES TÁRSADALMI HETI LAP. = Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Köksey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaőóhiuatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. = MEGJELENIK MINDEN VASARNÄP. Felelős szerkesztő : OSi jOSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Helyben s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE J *50 korona. Egyes szám ára ZO fillér. Vidéken s ■ EGÉSZ ÉVRE . 8 ko&ni. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. Dyilttér sara , 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. F@rr@n|ás. Szomorú krónika. Nagykároly, 1912. február 25-én. Az egész nemzet örömmel látta és élénk figyelemmel kisérte a nemzetrontó véderőjavaslat ellen a két függetlenségi párt és a pártonkivüliek agilis csoportjának együttes küzdelmét. Az ellenzéki pártok egyesülésének szálai nap-nap után erősödtek. Reméltük, hogy a közös sors, közös küzdelem végre is teljes egybeolvadását teremti meg a nemzeti jogokért küzdő függetlenségi pártoknak. Ebben a reményünkben alaposan csalódtunk. A régi, ősi magyar átok kisért újra: a viszály kodás. Az eddigi együttműködés, közös, egyetértő küzdelem megszűnt és ellentéteket sőt a gyűlölet csiráit látjuk előbujni az ellenzék két legnagyobb pártja között. A forrongás, a viszálykodás felett ezúttal véleményt nem mondunk, hiszen még nincsen elvágva minden összekötő fonál, még vannak érzelmi és politikai közös kapcsok, amelyek a további küzdelem alatt a két párt között az egymás megértés szükségességét eredményezhetik. Mi most csak krónikát Írunk, szomorú krónikát. A Kimen kormány tiz hó óta erőszakolja a véderőjavaslat törvénybe igtatását. A kormány erőszakos akarata a mai napig megtört az ellenzék együttes és közös ellenállásán. E közös és együttes ellenzéki harcban a kormány teljes kudarcot vallott. Az eddigi eredményes küzdelemből a Kossuth párt sikereket óhajt a nemzet javára teremteni, amely most elérhető sikereket és eredményeket a további obstrukcióval sem kétségessé tenni, sem kockáztatni nem szabad. így született meg hosszas és körültekintő megállapodások után a több pontból álló Apponyi-féle javaslat. A ház asztalán most a véderőjavaslat van. E felett folyik tiz hónap óta a parlamenti vita. Tehát e javaslattal szemben állította fel az ellenzék legnagyobb pártja a nemzeti követeléseket, amelyeknek teljesítése, illetve biztosítása esetén a Kossuth párt — nem a további harcról és vitáról — csak az obstrukció kétes fegyvereinek igénybevételéről akar lemondani. Khuen gróf a királylyal történt többszörös tanácskozás után a véderőjavaslattal szemben pontokba foglalt kívánságoknak teljesítését, részben törvénynyel, részben házhatározattal megadhatónak, illetve biztosíthatónak nyilvánította. A miniszterelnök válasza azonban a függetlenségi pártokat nem elégítette ki, mert legfontosabb alkotmányjogunkat a nemzet újonc megajánlási, illetve megtagadási jogát az uj véderőjavaslattal tovább is kijátszani lehet, ha a király tovább is jogosult a póttartalékosokat behívni és a három évet kiszolgált katonákat további szolgálatra visszatartani. Apponyi hétfői beszédében a Kossuth párt nevében ennek kifejezést is adott, sőt általános volt a pártban a felfogás, hogy ily módon a bőkéről szó sem lehet. A kormány és pártja is belátta ezt és Andrássy Gyula gróf fáradhat- lan közreműködésével tanácskoztak a felett, hogy a nemzet újonc megajánlási joga minden kijátszással szemben intézvényes módon biztosittassék. A siker és érdemleges eredmény reményének érzete töltötte el a küzdő parlamenti pártokat, midőn felállott Justh Gyula és teljesen mellőzvén a Kossuth-párt által pontokba foglalt nemzeti engedményeket — kijelentette, hogy a véderőjavaslatra provisoriumot Édes jó anyámhoz Az édes szeretett otthontól oly messze Jő fel rám a reggel — és száll le az este, Hideg környezetben, nagy idegenségben, Milyen rossz is lenni, igazán rossz, érzem. * * * Támadnak szivemben édes vágyódások, Lelki szemeimmel csak egy arcot Iátok, A szeretet, amely lesugárzik róla Szelidebb, miként egy fehér őszi rózsa. * * • Áldásos, jóságos, gyöngéd, harmat tiszta, Édes gyermekkorba száll a lelkem vissza, Régi tündér mesék, elringató nóták, Szép emlék felhője hullat rám száz rózsát. * * * Én édes jó anyám ! hogy figyelted léptem Ártatlan gyermekség virágos kertjében Védett a tövistől imádságos szavad, Oly szépen mondottad: „Gyermekem nem [szabad!“ * * * A te szived, lelked mindig csak szeretett, Haragod sem volt más, mint tiszta szeretet, Jóságtól voltál te örökké áthatva, Édes anyánk voltál örömbe-bánatba. Sokszor hullott könnye a te két szemednek, De vigaszod volt, hogy van még kit szeretned, Temettél, sirattál, nem egyet, de többet, Fekete hajadba bus ősz szálak jöttek. * * * Megszántá a bánat szép szelíd arcodat, Én édes jó anyám ! rád szállt az alkonyat, Úgy jön az öregség, mint szemre az álom, De tűnjön bár az év és az idő szálljon, Szeretete és a jósága szivednek Éveid számával csak nagyobbak lesznek. A te szereteted el nem múló tavasz, Hü hitves, jó anya, az voltál, az maradsz. * * * Légy még soká mienk! Az Isten óh adja! Hogy mosolyogjon rád a boldogság napja. Nagyon megérdemled szerető jó anyánk, Hófehér jóságod sugározzák reánk, Szelíden, mosolygón, áldóan, szeretve, Csak örömkönny ragyogjon a te két szemedbe. * * * Messzi levő fiad, szerető gyermeked, Rád gondoló igaz hálájával neked Sok ezer csókot küld . . . s boldogan áld téged És most édes Anyám, a jó Isten véled ! Or. Keéky Pista. V A szánkóban. A toronyóra éjfélt ütött. A szórványosan felállított lámpák melankolikus, szomorúságot terjesztenek. Bizonytalan pislákoló fényük még zordabbá, elhagyottabbá teszi az utcákat. Lomlián szállingózó nagy hó- pelyhek hullnak a csukott ajtók küszöbeire és a bérkocsik és szánkók sötét szilhuettjeit is ellepik. A csöndet csak nagy ritkán szakítja meg szánkócsengés vagy ostorpattogás. Valaki nehéz, súlyos léptekkel jön végig a gyalogjárón. Egyenruhás alak, a szakálla ősz és éles, átható nézésű a szeme. Olybá tűnik, mintha hirtelen a földből bujt volna elő. Megáll egy szánkó mellett, amelynek a kocsisa elaludt a bakon. Egy pillanatig gondolkozik, végre dühösen dörmög: — Kocsis! — Hová parancsol? — kérdi szokás- szerüen a gyeplőkhöz nyúlva, az álmos, csupasz arcú kocsis. — A kis Italiankába! — parancsolj a mogorván az egyenruhás. — Másfél rubel ... — mondja meggondolás nélkül a kocsis. — Marha! — feleli az egyenruhás és tovább megy. o « ®|j « go 4*4 Haufcl Sámuel '• ÍaSaIII villanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep: Petőfi-ut 59.
