Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-11 / 6. szám

Nagykároly, 1912. február 11 Pasámat! Vili. évfolyam 6. szám A gZATMÁRYÁRME&YEI 48-AS ÉS FÜSSETLENSÉGI FÁIT HIVATALOS LAPJA. = POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők : Kölcsey-utca 11. sz. Telefon 114. = Kiaflóhluatal: Kaszinó-utca 10. sz. Telefon 115. sz. mEQiELEniK mmüEn ursordhp. Felelős szerkesztő : 05: JOSITS MIKLÓS. Előfizetési árak: Helyben s EGÉSZ ÉVRE . 6 korona. FÉLÉVRE ... 3 korona. NEGYEDÉVRE 1-50 korona. Egyes szóm óra ZO fillér. Vidéken : EGÉSZ ÉVRE . 8 korona. FÉLÉVRE ... 4 korona. NEGYEDÉVRE . 2 korona. Hyilttér sora , 40 fillér. Hirfletések jutányos áron közöltéinek. Myüzsög a Munkapárt. Vármegyei közgyűlés. Az a csúfos kudarc amely a vár­megyei munkapártot, de különösen an­nak elbizakodott vezetőségét a múlt évi őszi közgyűlésen érte, úgy látszik nagyon megfeküdte a gyomrát. A fő­ispánnak és a pártnak szolgabiró és aljegyző jelöltjei, de különösen a köz- igazgatási bizottsági tagságra kijelölt és becézett emberei sorba buktak él. Ezt a szégyent, ezt a vereséget nem tudták elviselni. A leveretés szégyené­ből a néppárti vezér részéről beadott felebbezés mentette ki őket. Törvényes ok a felebbezésre nem volt, de a fő­ispánnak egy hibás intézkedéséből sikerült semmiségi okot találni. A nép­párti mentő akciót kitörő örömmel fogadta a hatalmi mámorban enervált munkapárt és egyedül a párt érdekét tekintő belügyminiszter a főispán hi­bás intézkedése folytán a közigazga­tási bizottsági tag választást megse- misitette. A megsemmisitő határozat nagyon gyenge alapokon nyugszik. Jog törvény és igazság nincs benne semmi. Csak egy forma hiba erőszakos kihasználása, amellyel az önző pártpolitikai szem­pontból hozott megsemmisitő határo­zat ügyetlenül megindokoltatok. De a cél el volt érve. A munka­párt ismét levegőhöz jutott ős egész vezérkarával rávetette magát a vár­megye törvényhatósági bizottságára. Nyüzsgött az egész tábor, hogy az elvesztett csatateret ismét vissza sze­rezze. Rendelet ment mindenfelé akik a hatalomtól függenek és akik innen várják érdekeik érvényesülését. Nagy­károly város polgárait a pénzügyigaz­gatóság áthelyezésével fenyegették meg, ha a munkapárti jelöltre nem szavaz­nak. Az öreg ágyútól kezdve, a legzöl­debb fiók mungóig nyüzsgött, mozgott minden ember, hogy a függetlenségi elveket valló embereket a közigazga­tási bizottság soraiból kiszorítsák. Ez a céljuk csak részben sikerült, mert épen az a férfin aki ellen a leg- irtóbb Hadjáratot intézték fényes győ­zelemmel került be a közigazgatási bizottságba. Mi a megválasztott munkapárti bizottsági tagok személyét nem kifo­gásoljuk, sőt őszintén elismerjük, hogy azok mindegyike tiszteletre méltó tagja vármegyénk társadalmának ős egyéni képességüknél fogva is méltán foglal­hatnak helyet a vármegye közigazga­tási bizottságában. Mi csak azt a haj­szát és a korteskedősnek azt a módját Ítéljük el, amellyel a munkapárt ezt a kétes győzelmét kierőszakolta. E vármegye közigazgatásának nagy szüksége van a békés és együtt- munkálkodásra. Nagy szüksége van arra, hogy társadalmának minden tagja átérezze azokat a feladatokat és köte­lességeket amelyek egy vármegye köz­életének és közigazgatásának helyes irányban való fejlesztéséhez elmarad- hatatlanul szükségesek. A most lefolyt bizottsági tagvá- lasztás körül tapasztalt hajsza és erő­szakoskodás ezt a nemes célt nem szolgálhatják, mert csak arra alkal­masak, hogy a különbben is jó részben szőtdult magyar társadalomnak egyet­értő és békés munkásságát továbbra is veszélyeztessék. A f. hé 8-án lefolyt vármegyei rendkí­vüli közgyűlésről tudósításunk a következő : Szokatlanul nagy számban jelentek meg vármegyénk bizottsági tagjai a mai közgyű­lésen. Közel 300-an voltak jelen, mintha tiszt­újító közgyűlés lett volna. A bizottsági tagok ily nagy számát a munkapárt páratlan erő­feszítése hozta össze. Már 10 órakor tömve volt a terem, ahol a fáradhatatlan főkortes, Domahidy István osztogatta a szavazó cédu­lákat. A női szépségről. Nem tudom, hogy más is úgy van-e vele, — de én szeretem a szépet! Különösen ha ez a bizonyos szép egy — nő! ... De milyen a szép nő? Kérdhetnék tőlem. Olyan nő, ki nekem tetszik! Mondhatnám rá feleletül. Általában azt tartjuk, hogy: szép az; ami tetszik! Egynek szép ez, vagy amaz; mig annak kevésbé vagy éppen nem az. Kinek-kinek más az Ízlése, más a fogalma a szépséget illetőleg. Innen van, hogy sokszor a szépség fogalma nem egyezik azzal, ami egyszersmind tetszik is. Lehet egy majdnem tökéletes szép nő (egészen tökéletes úgy sincs), aki mégis sem egyiknek, sem másiknak nem tetszik; ellen­ben azzal, kiben a női szépségnek rendsze­rint megkívánni szokott kellékei is hiány­zanak. Legtöbbször egy metszés, egy-egy vonás az arcon, — mely figyelmünket különöseb­ben ragadta meg, — a homlokon, álion, az ajkakon, vagy a szemek kifejezése, szine, a tekintet az, mely tetszésünket felkölti, kihivja. Megjegyzem, hogy amelyik nő már tet­szik nekünk, annak szépségéről elfogulatla­lanul nem tudunk Ítélkezni. Nem tudiuk a — tetszés okát megállapítani, mert az érdek az ösztön szuggerációja miatt elvész. Nagyon sok kellék kell ahoz, hogy a női szépség tökélyét minél inkább megköze­lítse s általános tetszést érjen, mert az elvont tulajdonságok, a szellemi képességek, a belső kellemek, végtelenül befolyásolják az Ítélkezőt. Jelen alkalommal csak a nő külsőleges vagyis szemmel látható szépségét tagozom. Azon feltételeket szedem szálakra, ame­lyek csak puszta megpillantáskor foghatók fel, mintha pl.: egy festményt szemlélnénk. A nők faji felosztás szerint (szépségfajok értendők) vagy szőkék vagy barnák. Ezen két fő válfajnak is megvannak azonban sok­féle árnyalatú változataik. Nehéz lenne azt eldönteni, hogy melyik szebb. Mindegyik változatban lehet a nő szép­ség remeke. Egészen ép úgy vörös hajú is, vagy átmenőleg szőke hajú nő, fekete sze­mekkel, vagy fekete (esetleg világosabb ár­nyalatú) hajú, kék vagy e fajtából eltérő szemekkel birő nőket legtöbb esetben tartják szépeknek. Csodálatos, hogy noha a szabályosságot, arányított formát és összhangot a színek- és vonásokban a szépség alapkellékeinek tart­ják, — mégis leggyakrabban éppen a sza­bálytalanság válik tetszővé, mert mintegy különös egyeddé teszi az illető nőt. — Kö­zönségesen a szép barna nőket szebbeknek tartják a szép szőkéknél. Itt felemlítem, hogy azt hiszik, hogy barnának a szőke, a szőké­nek a barna tetszik rendszerint. Nem igy van egészen. Mert a természet határozott kívánsága a fajnak fajbeli fentartása s nem pedig az elkorcsosulás. Hogy olykor mégis megtörténik az előző állitás, az nem egyéb, mint előítéletes bele- beszélés és önámitás. Visszatérve arra, hogy a barna nőket miért tartják szebbeknek a szőkéknél; meg­említem azt, hogy a barnának kevés feltétel kell, hogy szép legyen, mig a szőkének több. Hanem ha a szőke szép, akkor az nagyon is szép! A szőke szin a nőies. A nő pedig nőies kell, hogy legyen! Egyébként minden a felfogás és Ízlés dolga. Az egyéni szépség a nőben általános megállapadások szerint 91 kelléket kiván meg. A görögök kezdték először a szépség kellékeit, szabályait vitatni és felállítani. Ké­sőbb az olaszok, majd ismét a franciák rend­szeresítették, a meglevő szabályokhoz újakat s az összest elfogadták a világ összes müvé- szei és szépészeti Ítélkezői. S B tlaufel Sámuel lT6^yi.I.6jj flSZIll villanyerőre berendezett intézetében Alapittatott 1902. Telep'. Petőfi-ut 59. Nagykároly, Kölcsey-utca 1. = a róm. kath. templom mellett. B

Next

/
Thumbnails
Contents