Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-29 / 52. szám

52 szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal' tott a lápi terület magtermeléséből és ezért a lápi területek egy részét a biztosabb jöve­delmű állattenyésztés céljából legelővé óhajt­ják átalakítani. Forgácsok. Azt a hangulatot, mely az álcázott ab­szolutizmus ellen junius 4. óta terjed az or­szágban, csak fokozhatja az az újabb bot­rányos merénylet, melyet a Tisza—Lukács- regime újabban tett a demokratikus választó­reform kijátszására, felcsufolására. Az a mély felháborodás, melyet a Lukács-féle választói reformtervezet okozott, nem fog hozzájárulni a junius 4. által provokált hangulat lecsilla­pításához s talán éppen ebből fog kipattanni az a szikra, mely a gyuanyagok által alá­aknázott helyzetet megfogja rendíteni. De ezeken kívül ott vannak az újabb képviselő választások, melyek azt bizonyít­ják, hogy a kormány részint nem is mer vállalkozni, részint nem képes a saját régi becsületét megvédeni és biztosítani. És mind­ezeket egybevetve, a mérleget nem állít­hatjuk fel másként, mint úgy, ha a jelen kormánynak kedvez is még, — de a jövő az ellenzéké. S minden túlzás nélkül már most is el lehet képzelni a mungóhad sir- versét, mely igy fog szólani: »Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény:« * * * Lukács László miniszterelnök kézzel- lábbal tiltakozik az ellen, hogy ő tőle az általános titkos és egyenlő választójog be­hozatalát várják. A főrendiházi, december 21-iki beszédében egyenesen kijelentette, hogy kormánya erre soha kötelezettséget nem vál­lalt. Ráolvasták már a képviselőházban 1912. április 29-én tartott beszédét, amelyet kor­mányának bemutatkozásakor tartott s amely­ben kijelentette, hogy programmja a modern választójog, amelynek alapjára helyezkedik s azt az általános választójogból folyó minden attribútummal ellátva lépteti életbe. Most rávall Lukács Lászlóra Kristóffy is. Elmondja, hogy amikor elhatározták, hogy »tervszerint és kíméletlenül letörik a magyar vezényszót«, a nemzeti ellenállást s e célból felvetik az általános egyenlő és titkos vá­lasztójog eszméjét, Lukács László szava volt a harmadik a döntésben. A nemzeti ellen­állás letörésének herosztráteszi munkájában (maga Kristóffy nevezi igy) Kristóffynak társa volt Lukács László. Lukács Lászlóról tudjuk, hogy ott volt Bánffyval az ischli klauzala alkotásakor, most kiderül róla, hogy részese volt Kristóffy herosztrá teszi mun­kájának. Akkor a Kristóffy-féle választójog a nemzet letörésének eszköze volt, ma az ál­talános választójog a nemzeti küzdelem célja s a nemzet megerősítésének eszköze. MIIEK. — Lapunk barátainak boldog «I évet kívánunk. — Esküvő. Dr. Falussy Alajos, városunk alkapitánya f. hó 26-án, karácsony másod­napján esküdött örök hűséget Vida Erzsi­kének, Vida Sándor helybeli füszerkereskedő kedves leányának. A polgári esketést Hetey Ábrahám helyettes polgármester vé­gezte. Az egyházi esketést a menyasszony anyai nagybátyja, Veres Gusztáv vitkai ref. lelkész — a fiatal párhoz intézett szép beszéd — kíséretében — látta el. Esküvő után szűk családi körben — a menyasszony szülei házánál — vacsora volt. — Eljegyzés. Fekésházi Fekésházy Micikét eljegyezte botfalusi Both László m. kir. honvéd főhadnagy. — Berendelés. A belügyminiszter Kálnay Gyula belügyminiszteri fogalmazó, főispáni titkárt szolgálattételre a vezetése alatt álló belügyminisztériumba a jövő év első felére berendelte. Kálnay Gyula távozását őszintén sajnáljuk, de reméljük, hogy a félév letelte után ismét visszakerül régi helyére. — Szilveszter est. A helybeli „Protestáns Társaskör“ f. hó 31-én este 7 órai kezdettel saját helyiségében tánccal egybekötött estélyt rendez, melynek műsora a következő: 1. Költeményeiből felolvas Kürthy Károly, — 2. Pierr és Ninon. Irta: Farkas Imre, elő­adják Kürthy Etelka és Ligeti Imre. 3. Szín­darab egy felvonásban, melyet az állandóan játszani szokott műkedvelők adnak elő. Beléptidij 1 korona. — Oltáregyleti estély. A nagykárolyi Oltár­egyesület 1913 január hó 12-én a Katholikus Legényegylet dísztermében vallásos felolvasó estélyt rendez. Felolvasni fog dr. Wolkenberg Alajos egyetemi tanár. — Dalárdánk meghívása. A tasnádi Kaszinó Egylet január hó 5-én avatja fel újonnan felépült házát. A felavatási ünnepségre, mely igen fényesnek Ígérkezik, a Kaszinó Egylet a helybeli Dalegyesületet meghívta. — Kivándorlásra való csábítás miatt tar­tóztatta le a budapesti rendőrség László Béla porteleki gazdálkodót és segédjegyzőt. Lászlót a budapesti rendőrség éppen akkor fogta el, mikor négy porteleki legényt akart vonatra ültetni. László beismerte, hogy a kivándorlásra való csábítással Üzletszerűen foglalkozott és minden kivándorlóért a Fáik és Társa hamburgi cégtől, kivel összekötte­tésben volt, egyenként 160 koronát kapott. László Béla állítólag leánykereskedéssel is foglalkozott. — Betörés. Eddig még ismeretlen tettesek betörtek Hupfer Ferenc kaszinói éttermébe. A tolvajok pénz hiányában 90 pár evő­eszközt loptak el. Az ismeretlen tettesek kiderítése iránt a nyomozás megindult. — A festőművészt letartóztatták. Radványi Dezső, helyesen Rósenfeld Mór állítólagos festőművészt, ki ellen rendőrségünkhöz igen sok panasz és feljelentés érkezett, a napok­ban rendőrségünk megkeresésére a mára- marosszigeti rendőrség letartóztatta és vá­rosunkba szállítja. — Rablógyilkosság Szatmáron. Ingük József szatmári szabó iparos e hő 21-őn tanulóját: Fóris Antalt a műhelyen kívül dolgozó mun­eloltani akarná a földre dobott égő gyufa­szálat. Menet közben a szerencsétlen múltból még emlékezetében (és fizetlenül) — maradt „hitelkönyv“ tételeit mormolja csendesen: „Barna jogász, szalámi, sajt 1 forint 70 kraj­cár. — Piros kendős szakácsnő, rizskása, liszt, szappan 2 frt 40 krajcár ... A hitel eszi meg a kereskedőt.“ Később odasétáltam én is ahhoz a fehér épülethez, mely a kioszk névre — hallgat. Az a libbenő kékesfehér fény oly csá­bítóan világított. Végig mentem a két padsor között, melyen minden helyen ültek. Ez az ut olyanszerü, mint a Scylla és Oarybdis volt ... Az itt ülők kereszttűzbe fogják tekinteteikkel az áthaladót. Néhány élesebb pillantásnak mintha éreztem volna a szúrását a hátamon keresztül is. Leültem egy kis, de szögletes asztal elé. Körülnéztem . . . A szomszéd asztalnál egy idült asszony­ság ült, három zsebkendős fiúcskával. A zsebkendők látszottak, de a zsebkendő hasz­nálata nem . . . Kőt pohár sör volt a négy előtt. A mama a mértékletesség elvét vall­hatta. A nagyobbik fiúcska tekintete merően az üvegekre volt szegezve. Az oszthatóság törvényén elmélkedhetett. A legkisebb a ma­radék habra gondolt. Egy távolabbi asztalnál két csendőrült csendesen. Ez egyszer nemcsak a csendet, hanem két üveg bort is őrizni látszottak, időközben bizonyságot véve az űrtartalom jelenlétéről. Egy nagyobb asztal körül egy intel­ligens polgár-család ült. Egy szép, fiatal kreolbarna leány tűnt fel. Felnézett néha a mellette ülő fiatal férfire. Tekintetük talál­kozott. A hölgy elpirult . . . »Ez az utolsó est« — szólal meg az apa, »holnap már asszony lősz!« A leány nem felelt, csak lopva pillant a férfire; de az is hallgat . . . Elérzékenyültem s a camera obscurám felmondta a szolgálatot . . . Vártam egy kis ideig. Nem jött senki. Aztán vártam még egy kis időig. Ákkorsem jött senki.. . Már éppen egy hosszabb ideig akartam még várni, mikor egyszerre csak lcomolyos fraku — Lord Byronra emlékez­tető arcú — férfi jelent meg. Kettőt-hármat csapkod elém az asztalra kendőjével s alá­zatosságot szimulálván, bókolva kérdi, hogy mit parancsolok ? — Egy pohár sört kérek, — de ne sokára! — Abban a percben k’emásan! — Az­zal eltűnik . . . Rövid félóra múltán himbá- lódző hab-bokrétát tett elém. — Friss ? — kérdém tőle. — Igenis, nem Fritz, — szolgálattyára. Hallgattam. — Bámultam ennek a fic­kónak szellemességét. — Most két ur telepe­dett le asztalomhoz. Vastag arany óralánca volt az egyiknek, nagy pecsétes gyűrűi a másiknak. S mégis ezek az emberek arról beszél­tek, hogy az élet küzdelem s a küzdelem — az élet! . . . Elmondták egymásnak az életüket, küz­delmeiket, aztán az élet küzdelmeit; végre a küzdelmes életre tértek át. Tortúra volt ezt a párbeszédet végig­hallgatni. Hallom, hogy mig az egyik beszédében sehova sem teszi fel a betűkre az ékezetet, viszont a másik mindenre azt rak. Meggyőződtem, hogy nem székelyek. Fizettem és mentem. A sétálók is hazafelé szállingóztak, nem­sokára csend lesz itt is. A zöld alól kiérve, a nyári színházat pillantom meg, melynek festett ablakai me­rően bámulnak a sétatérre, ügy látszik, mintha sírna . . . Talán még zokogása is hallszik . . . Vagy a kis patak csobogása az, mely mellette folydogál ? . . . Suchán Elemér. leegirT iRKÉNY Siessen addig, mig nem késő egészségét tfsszaszereznir^ Eg7 jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elha­nyagolás sokszor végzetessé válhatlk. A meghűlésből eredő köhögés, rekedtség, meghűlés, nehézlélegzés és a légzőszervek horutos megbetegedéseinél kitünően bevált az orvosi előkelőségek VIBDCDIIKJ Mindenütt kapható. Egy üveg ára 2 korona 50 fillér által javasolt I UDENIPI egy nagy üveg ára 5 korona. Postán legkevesebb 8 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: Diana-gjógyszertár, Budapest, Károiy-köruf 5, siám Hit Iliid W a 1 ftvo. I Z k50 HM I

Next

/
Thumbnails
Contents