Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
4-ik oldal. __________________ —P BT. t »r1 • . J1«.:.::.. .r i nx-~.:."t [rvn;!,'." «i.t .-■.t-k—1 '-V'"- — Nagybánya yáros. Elnök Torday Imre, orvos dr. Gondos Mór. Fehérgyarmati járás. Elnök Jékey László, orvos dr. Csató. Nagykárolyi járás. Elnök N. Szabó Antal, orvos dr. Schönpflug Béla. Nagykároly város. Elnök Madarassy Gyula, orvos dr. Schön pflüg Béla. Mátészalkai járás. Elnök Ilosvay Aladár, orvos dr. Schönpflug Béla. Szatmári járás. Elnök Péchy István, orvos dr. Schönpflug Béla. Nagysomkuti járás. Elnök Péchy István, orvos dr. Csuka Mihály. Felsőbányái járás. Elnök Torday Imre, orvos dr. Gondos Mór. Ezzel aztán ki is mentettük a tárgy- sorozat mind a háromszáz pontjának összes érdekességét. £s¥él. Múlt számunkban a közigazgatási bizottság üléséről hozott referádánkra vonatkozólag az alábbi levelet vettük, melyet az audiatur et altera pars elvénél fogva vélemény hozzáfüzése nélkül közlünk. Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Szatmárvármegye“ lap f. évi dec. 15-iki számában a „Közigazgatási bizottság ülése“ cim alatt foglalkozik a közöttem és a tanfelügyelő között felmerült ügygyei, elég részletesen arra, hogy az olvasó közönség a lapnak különben is legfeltűnőbb helyén közölt ezen ügyet megismerhesse s abból eljárásom felőli véleményét magának megalkothassa. Minthogy a tényállás ezen közleményben talán annak helytelen referálása miatt nem a valóságnak híven adatott elő — tisztelettel kérem Szerkesztő urat miszerint a tévedéseket az alábbiak szerint kiigazítani szíveskedjék. Valótlan az, hogy a közigazgatási bizottság a kérdéses ügyet megvizsgálta volna és ezen vizsgálat alapján megállapította volna azt, hogy cselekményem az ügy szándékos huzása-vonásának látszatát kelti. Nem áll az, hogy én a közig, bizottság leiratát találtam volna magamra nézve sértőnek s beadványomban e miatt tiszteletlen hangot használtam volna a közig, bizottsággal szemben. Végre nem áll az, hogy ellenem a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot e miatt kellett volna elrendelni. A tényállás a következő: Tirkanits József állami tanító panaszt emelt Privigyei Bertalan avasfelsőfalui körjegyző ellen, hogy összeirási munkálataiért járó dijait, amelyeket 45 koronába számolt fel kifizetni nem akarja. Ezen ügyben a vizsgálat tényleg hónapokon keresztül folyt! Hogy miért, azt a vezetendő vizsgálat majd kideríti. Bodnár György tanfelügyelő azonban hosszasnak találta az ügy elintézését s feljelentett engemet a közig, bizottsághoz, hogy ezen ügyet szándékosan huzom-halasztom. A közig, bizottság ezen félj elöntésről engemet leiratban értesített s egyben az ügy mielőbbi elintézésére utasított. Felháborodván ezen — lelkiismeretem szerint — teljesen alaptalan s engemet felettes hatóságom előtt compromitálő rágalmon — a tanfelügyelőhöz a cikkben is érintett kellemetlen hangú levelet tényleg megírtam, az iratokat pedig haladéktalanul beterjesztettem a közig, bizottsághoz esetleges mulasztásom megállapítása végett. A közig, bizottság azonban az ügyet meg nem vizsgálta, engemet a tanfelügyelő vádjai alól nem tisztázott — hanem az iratokat ülésen kívüli rendelettel visszaküldte hozzám, amely rendeletben a tanfelügyelőség fogalmazására valló gyöngéd és előzékeny modorban tanácsokkal lettem ellátva, hogy mit kell tennem, milyen előcsatározást kell végeznem, hogy megfelelő véghatározatot hozhassak a kérdéses ügyben — de hogy SZATMÁRVÁRMEGYE. hibáztam e előzőleg, vagy sem, méltatlanul értek a tanfelügyelő vádjai vagy sem, arról ezen leirat — kérelmem dacára — egy szóval sem emlékezett meg. Minthogy én a rajtam ejtett sérelmet megtorlatlanul hagyni nem szándékoztam és nem szándékozom, — a közig, bizottság ezen leirata — melyben tanfelügyelő kibuvási kísérletét véltem felismerni a megtett vádak ódiuma alól, csak még égetőbbé tette az egyéni és tisztviselői reputatiómon és eddig minden körülmények között megőrizett önérzetemen ejtett sérelmet s a leküldött iratokat azzal küldtem vissza a közig, bizottságnak, hogy én nem amiatt terjesztettem be azokat a bizottságnak, hogy engemet a tan- felügyelő kioktasson mit és hogyan kell tennem, mert azt én jobban tudom mint ő, hanem amiatt, hogy a tanfelügyelő meggyanúsító rágalmának tisztázása végett ellenem a fegyelmi eljárás megindittassék, utasításokat pedig egy véghatározat meghozatalának mikéntjére el nem fogadok, mert bírói judicaturámat még felettes hatóságom sem befolyásolhatja annál kevésbbé az annak köpenyegébe bujt tanfelügyelő ! Viszont, ha hozandó véghatározatom hivatalomra való képtelenségemet tanúsítaná, fent maradt felsőbb hatóságom részére velem szemben a fegyelmi eljárás vezetésének joga és kötelessége. Kértem ennélfogva magam ellen a fegyelmi eljárás megindítását. Ez a tényállás. A sértett tehát nem a tanfelügyelő — hanem elsősorban én vagyok! A közig, bizottságot meg nem sértettem, vele szemben tiszteletlen hangot nem használtam, hanem jogászi gondolkozásom és felfogásom mellett kialakult álláspontomnak adtam alkalmas kifejezést. Végre a fegyelmi eljárást én kértem magam ellen — hogy tisztázhassam magam a tanfelügyelő vádjával szemben. Avasujváros, 1912 december 18. Kiváló tisztelettel dr. Péchy Péter főszolgabíró. Mars az egészségért. A belügyminiszter már megtette az intézkedéseket a kolerajárvány behurcolásának lehető meggátolására. A háborúval ugyanis rendszerint két alakban jár a pusztító halál, amióta csak az emberek hadakoztak egymással. A csatatéren elesettek nem csak maguk halnak meg, hanem a fegyverek szünetelése után seregestől ragadják magukkal a megsemmisülésbe azok nagy seregét is, kiket a golyó megkimét, vagy akik a harctól messze voltak. Mert a tömegesen, tehát nem mindig a kellő óvatossággal eltemetett holttestek bomlása, de e mellett a harctéren kimerülésig fokozódott fáradtság, a rossz időben nem ápolhatott és kellőleg nem táplálhatott test elgyengülése utat nyit a gyilkos járványok különböző fajainak. Most is már nagy mértékben uralkodik a vérhas, a tífusz, de a kolera is. Ezt pedig a foglyok, de a harctérről betegen visszakerülő bolgár és szerb katonák is rohamosan terjeszthetik s mert a visszatérőkkel a mi határainkon sűrűn érintkezhetnek magyarországi lakosok is: {nagyon is szükséges, hogy jóeleve gondoskod- kodjunk a kolera leküzdéséről. így okoz újabb gondot nekünk és veszteséget ez a szerencsétlen háború, amely annyi pénzügyi nehézség szülőanyja volt, s ezzel még tűrhetetlenebbé teszi a helyzetet. Nagyon is természetes óhajtása az a közvéleménynek, hogy bármelyik módon, de véget vessenek a Balkánon tenyésző békétlenségnek. Amikor azonban gondoskodnunk kell ismét hevenyészett járvány kórházakról is, mert a meglevők bizony nem elegendők a biztonság és megnyugvás érzésének fölkeltésére : nem térhetünk ki a rendes állapotok közt levő egészségügyi intézményeink hiányosságainak taglalása elől sem. 51. szám. Nem elég tehát csupán a fenyegető járványok ellen védekeznünk, hanem védekeznünk kell egészségügyünk állandó ellenségeivel szemben is. Sajnos, hogy a gyermek- halandóságok, különösen a gyermekjárványok leküzdését még ma sem bírtuk olyan minimumra leszorítani, mint azt leszorították más haladott államokban. Ezen a téren még mindig kelet vagyunk; nagy az orvoshiány és nagy az indolencia. Kevés a kórkáz és az ápoló személyzet, a szegényeknek nem tudnak ingyen orvosságot adni, nem tudják fölmenteni a szegény szülőt attól a gondtól, hogy betegének elszállításáról és lábbadozása idején üdüléséről neki kelljen megélhetésének sérelmével gondoskodni, akkor nem küzdhetünk sikeresen a járványok elfojtásán. Minden esetre helyesebb lenne, ha a polgárság aránylagos megterhelését végre arra használnák fel, hogy a közegészség- ügyet az egész vonalon államosítsák. Ennek ma még csak kezdeményeit látjuk. Pedig a még nagyobb betegápolási adót sem éreznők olyan terhesnek, ha például az orvosi szolgálatot államosítanák. Ennek megvalósítása természetesen nem olyan könnyű feladat, mint az ideája; de éppen azért kellene már most is behatóan foglalkoznia vele a közvéleménynek. Erre int bennünket különösen minden járvány ijesztő beköszöntése. HÍREK.-Lapunk olvasóinak boldog ünnepeket kívánunk. — Előléptetés. A király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Bodnár György Szatmárvármegye kir. tan- felügyelőjét a VII. fizetési osztály 3-ik fokozatába, állomáshelyén való meghagyással előléptette. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Mogyorós István tulkai lakost a szatmárnómeti-i kir. adóhivatalhoz ideiglenes minőségű segély- díjas adóhivatali gyakornokká nevezte ki. — Jóváhagyás és kinevezés. A belügyminiszter vármegyénknek egy irodaigazgató állás szervezése és a kezelő tisztviselők címének irodatiszti, illetve segédtiszti címre való átváltoztatása tárgyában hozott közgyűlési határozatát jóváhagyta s ennek alapján Csaba Adorján vármegyénk főispánja Medvey Lajos irodatisztet vármegyei irodaigazgatóvá nevezte ki. — Adomány. Palcer Ernő kegyesrendi tb. kormánysegéd a helybeli Oltáregylet és a Polgári Olvasókör alapitó tagjai közé 50, illetve 100 korona adománynyal belépett. — A helybeli „Protestáns Társaskör“ ma este 6 órai kezdettel saját helyiségében felolvasó estélyt tart a következő műsorral: 1. Szavalat: Serly Vilma. 2. „Jön az Üdvözítő“. Irta : Farkas Imre. Személyek: Az Ur, Mózsa Pál. Az ember, Kürthy Károly. Az asszony, Szabó Giziké. A férj, K. Nagy Sándor. Vak Benjámin Török István, gyermekek, leányok. Töx-ténik Krisztus korában. 3. Felolvas : Lukács Mihály. Zeneszám. Előadják : Mangu Gyula, Kiősz Ákos, Hornyák Sándor. 5. Szavalat: Csanálosy József. A kiváló gonddal összeállított programmra felhívjuk olvasóink szives figyelmét. Beléptidij 30 fillér. — Uj százkoronások. A holnapi nappal uj százkoronások kerülnek forgalomba. A jelenleg forgalomba levő és kezeinkhez ritkán kerülő bankjegyek könnyű hamisítása indította az Osztrák-Magyar bankot uj bankjegyek kibocsátására. Az uj százkoronások kék nyomásában vörös foltok vannak, melyek a bankjegyek utánzását megnehezítik, a szöveg ugyanaz, a rajz komplikáltabb, de tetszetős. — Iskolai ünnepség. A róm. kath. elemi iskola növendékei a Zárda-kápolna berendezése javára tegnap és ma d. u. 4 órai kezdettel iskolai ünnepséget tartottak, illetve tartanak 2 korona beléptidij mellett. A mai ünnepélyre felhívjuk olvasóink figyelmét.