Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-22 / 51. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 51-ik szám. Nem lesz háború ez a kellemes hir kering és nyugtatja meg a kedélyeket. A szerb sajtó ugyan még mindig berzenkedik. A győzelemtől megittasult szerb nép még ma is háborúra szomjazik, de a kormány józanabb belátásra tért. Tudja, hogy Szerbia egy második háború költségeinek fedezésére nem képes. De nem rendelkezik a megfelelő emberanyaggal sem. Az a százkét millió frank, a mellyel a török háborúnak nekiindultak már régen elfogyott. A pénzügyminisztérium Párisban hajszoltat pénz után. A francia pénzügyi körök nem is idegenkedtek, hagy kisegítsék Szerbiát csupán egy feltételünk volt: Szerbia rendezze mihamarabb az Ausztria-Magyarországgal való konfliktust. A szerb kormány ennek alapján megtette az előkészületeket az Ausztria-Magyarország- gal való tárgyalásokra. Jovanovicsot a másfél hónappal ezelőtt kinevezett bécsi szerb követet útnak indították Becsnek. Sovanovics a legmesszebb menő engedményekkel lett felruházva ás ha a monarchia csak félig-meddig is elfogadható feltételeket szab a szerb kormány elé, a háborútól eláll. Szerbia kívánsága csak az, hogy tegyék lehetővé a nyers termékek tömeges exportját a kontinensre. Ezen az alapon minden valószínűség szerint létre is jöhet majd a megegyezés. Szerbia súlyos gazdasági válság előtt áll, a katonák zsoldját a kereskedőknél beváltható hónukban fizeti. Tizennégy gyártelep volt az országban, de ezekből már hét beszüntette üzemét. Szóval Szerbiának nagy szüksége van a békére. Oroszország is kezdi visszavonni az orosz-német és osztrák-magyar határokon összegyűjtött csapatait, ami kétségtelen jele annak, hogy Oroszország is leszerel! — Kovács Gyulát felmentették. Az esküdtszék mindjárt az első kérdésre, hogy biinös-e Kovács Gyula az elkövetett merényletben — hétnél több szóval nem-mel felelt. A bíróságnak ezután nem volt anyaga a további Ítélkezésre Kovács Gyulát azzonnal szabadlábra helyezték. Kovács Gyula felmentését azok, kik a tárgyalást végig nézték biztosra vették. A tényből lehet többféle konzekvenciát levonni : lehet újból elmélkedni az esküdtszék értékéről, a politikáról, mely az esküdtszék ítéletébe belejátszik, az emberek önzéseiről, vaktól, patkóik szikrát hánynak a befagyott utón, minden oly furcsa, különös és ő milyen éhes és nincs egy darabka kenyere se és egyszerre csak úgy kezdtek fájni az ujjai. Ismét utca! Ó milyen széles! Nagyon sokan lótnak-futnak itt is és milyen fényes minden. Hát ez meg micsoda? Ah, mily nagy üveg, az üveg mögött szoba s a szobában menyezetig érő fa: ez a karácsonyfa, sok égő gyertya rajta, sok aranyozott dió, alma, körötte meg bábuk, kis lovak. A szobában szép, elegánsan öltözött gyerekek játszadoznak, nevetnek, táncolnak. Most egy kis fiú és leány táncol. Még zene is van! A szegényke csak nézi, nézi, nevet is, de kéz- és lábujjai fájnak, kezei egészen elvörösödtek, már alig bírja mozgatni. Amikor ez eszébe jutott neki, sírni kezdett és elfutott. Újra benézett egy másik szobába: karácsonyfa, az asztalon sütemények, pecsenye és más; az asztalnál négy gazdag ur ül s aki csak bejön, ennivalóval kínálják. Éppen most lépnek be: urak, hölgyek. A kis fiú is nekibátorodik és bemegy. Ahogy belépett, rátámadnak. Egy fiatal leány kezébe nyomott egy kopeket és kituszkolta. Úgy megijedt a kis fiú. A kopek kiesett kezéből és csörömpölve gurult a kövön. Neki nem volt ereje lehajolni és felemelni, hanem futott tovább melyek parancsolóbbak a rideg ész követelményeinél, de minden konzekvencia levonás csak elmélet marad azon felmentő Ítélet mellett, mely kétségtelenül elítélése annak az erőszaknak, mely feldúlt minden normális életet, feldúlta még a lelkeket is a megha- sonlás, a felindulás azon fokáig, ahol már a beszáinithatatlanság kezdődik. Nekünk legalább úgy látszik, hogy Kovács Gyulának felmentése ezen felfogás mellett következhetett be. Társadalmunk és a — püspöki székhely. A pápai határozat az uj görög kath. magyar püspökség székhelyéül Hajdudoro- got jelölte meg. Erre Debrecen város, sőt az ország egész magyar társadalma, sőt Balthazár Dezső ref. püspök is egybehangzó óhajtásaként azon kívánság domborodott ki, hogy a felállítandó püspökség ne egy kultúra hiányában szenvedő faluban, hanem a magyarság egyik metropolisában Debrecenben állíttassák fel. E kívánsághoz Zichy János gróf kultuszminiszter is hozzájárult annál is inkább, mert Debrecen a legmesszebb menő áldozatra is késznek nyilatkozott. Nagyfontosságu nemzeti érdekek szól- lottak amellet, hogy a görög katholikusok püspöksége a szin tiszta magyar városban állíttassák fel. Egyszer csak egy csodálatos fordulat történt. Balthazár ref. püspök és Gróf Degenfeld ref. kerületi főgondnok tiltakoztak azon terv ellen, amelynek a helyességét röviddel azelőtt ők óhajtották legjobban. A ref. Egyház ezen két vezető férfia hirtelen front változása mindenkit meglepett. De legjobban Tisza Istvánt, aki jól megfontolt nemzeti érdekkői keresztül vitte, hogy a kultuszminiszter a debreceni székhelyhez hozzájárult. A debreceni ref. püspök azonban álár- mirozta a város közönségét és az előbb felkínált messzemenő áldozatokat Debrecen város egyszerűen megtagadta. és tovább, gyorsabban és gyorsabban s hogy hova, ő maga se tudta. Sírni szeretett volna, de nem mert és futott. Fájdalom futotta át tagjait s olyan fáradt lett. Istenem! Ismét fény! Az emberek az ablak előtt állottak és bámultak: az ablakban, három vörös-zöld ruhában öltöztetett bábu állott — olyanok voltak, mintha élnének! Az egyik ült, másik kettő állt és úgy hegedültek. — Csakhogy a zeneszót nem lehet hallani az üvegen át. A kis fiú először azt gondolta, hogy élnek, amikor megtudta, hogy bábok, nevetett. Ó még sose látott ilyen bábokat, nem is tudta, hogy ilyenek is vannak. Sirnifszeretett volna, de olyan furcsák, furcsák voltak ezek a bábok. Egyszerre csak azt érezte, hogy hátulról valaki megfogja a ruháját; nagy, durva fiú állott mellette, fejére ütött, leverte a kalapját és késsel akarta leszúrni. A szegény fiúcska felsikoltott, a földre bukott s egy pillanatig elájult, de a másik pillanatban újra talpon volt és futni kezdett, futni, ő maga se tudta, hova. Egy kapuhoz ért és egyik sarkába bujt. — Itt nem találnak rám, itt sötét van. Összehúzta magát és úgy remegett, hogy alig tudott lélegzeni. Ebben a pillanatban olyan jól érzi magát, ujjai és kezei nem fáznak többé és oly melege van, mintha fütött szobában lenne. Nem kutatjuk a frontváltozás okait, csak emlékezetbe idézzük a szatmári kath. püspökségé felállításának történetét. E püspökséget — ugyanis — Nagykárolyban, mint a vármegye legnépesebb katholikus hitközségében akarták annak idején az illetékes körök felállítani. Károlyi Ferenc gróf — a hagyomány szerint — azzal állott ellent e tervnek, hogy ~»két dudás nem fér meg egy csárdában.« így lett aztán Szatmár a püspökség székhelye, ahol pedig azon időben csak nehány száz katholikus lakott. Lehet, hogy Balthazár püspök is ezt az elvet vallja. Most aztán Hajdudorog és Nyíregyháza között folyik a harc a gör. kath. magyar püspökség székhelyéért. Szatmárvármegye törvényhatósága, továbbá az Orsz. Közművelődési Tanács által felhívott Széchényi-Társulat egybehangzóan Nyíregyháza mellett foglalt állást. Most — elkésetten — egy helyi lap a gör. kath. magyar püspökség székhelyéül Nagykároly várost hangoztatja és figyelemre méltó indokok alapján felhívja a város közönségét, hogy ezen terv megvalósítása érdekében mozgalmat indítson. Elismerem, hogy egy püspökség felállítása városunk fejlődésében óriás hord- erővel bírna. Elismerem, hogy a püspökség székhelye több vármegye gör. kath. hitközségeinek központjává tenné Nagykároly várost. Kétségtelen, hogy ipara, kereskedelme és forgalma óriás lendületet venne. Sőt elismerem azt is, hogy a székhelynek városunkban leendő felállítása jogos és indokolt, mert hiszen Nagykároly a vármegye székhelye is, pedig a püspökség kerületéhez tartozó egyházközségek túlnyomó része — épen Szatmár vármegyében van. Mindezen indokok dacára ez a kívánatos terv nem valósítható meg három indokból. 1. A terv megvalósítása — elkésett. — Debrecen után úgy az ország közvéleménye, mint a gör. kath. magyar egyházak vezető elemei, sőt immár a kultuszminiszter is Nyíregyháza mellett foglalnak állást. Pedig az előbb úgy remegett, most már szunnyadni kezd. — Milyen jó itt aludni. Itten kipihenem magam és azután újra megnézem a bábokat — gondolta és elmosolyodott — olyanok, mintha élnének — mosolygott. Egyszerre csak úgy hallotta, mintha az anyja énekelne. — Mama, én alszom, ó milyen jő itt aludni . . . — Jöjj hozzám, az én karácsonyfámhoz, fiacskám — suttogta lágy hangon valaki. A fiú azt gondolta, hogy az anyja beszél, de nem az volt. Kinek a hangja ez? — ő nem látta — föléhajolt, átölelte, felé nyújtotta a kezeit is ... és egyszerre — ó micsoda fény veszi körül! Ó, micsoda karácsonyfa ! De ez nem is karácsonyfa, ő még sose látott ilyent! Hol van ő most ? Minden fénylik, ragyog, körötte bábok — nem, ezek nem bábok, ezek kis gyerekek, fiuk, leányok, ó milyen szépek! Mindnyájan őt veszik körül, ölelik, csókolják, körül repülnek vele . . . hiszen ő maga is repül és látja az anyját, mint mosolyog feléje. — Mama, mama! Olyan jó itt! —kiáltja anyjának és ismét csókolódzik a többiekkel. Azokról a furcsa bábokról szeretne beszélni nekik. — Kik vagytok ti? Gyerekek, kik Többszörösen kitüntetve érmekkel és dicsérő oklevelekkel ! cipészmester Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér. Ajánlja finom, kényelmes, elegáns és tartós saját készitésü lábbeliit. Dusán felszerelt cipő raktárában csakis valódi finom bőrből, a már világhírű hazai gyárakból Gipőket és csizmákat nagyon is Verseny- képes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből az olGsőbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talpntán- zatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. — Nagy választék .............. mindennemű gyermskeyizmákban, téli, posztó- és báli cipőkben. — ■■ Pa pp László
