Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-28 / 30. szám

2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 30-ík szám. hatalommal is. Hogy uralkodói ha­talmának külső fénye és formái is legyenek, állandó testőrséget tart ma­gának — budapesti detektivekből! Ezt a sikert érte el Tisza István, mert neki csak — családi hagyományai vannak. Midőn az egész ország kiváltsá­gos nemessége a szabad eszmék va­rázsa alatt állt, a „szabadság, testvériség és egyenlőség“ lélekemelő jelszavával küzdött a szabad és független magyar- ország megalkotásáért — addig a mi mai diktátorunk nagy atyja, mint bihari adminisztrátor, szolgálta a császári ház érdekeit és a szabad eszmékért lángoló nemességet osztrák katona­sággal verette ki biharvármegye köz­gyűlési terméből. Tisza Kálmán már óvatosabb volt a hatalom elérésénél. Előbb megalkotta a hires bihari 12 pontot, Deák Ferenc­nek és a kiegyezésnek ellenzéket szer­vezett és annak élére állt. Mint rendü­letlen hazafi mutatkozott be az ország előtt és 1875-ig csak úgy szikrázott a 48-as tüztől. Már-már második Kossuth Lajost képzelt a nemzet benne, amikor a „haza bölcse“ tanácsára a bécsi ha­talom „kielégítette“ a nagy férfiút a belügyminiszteri tárcával Tisza Kál­mán elérvén célját, cserben hagyta elveit és pártját, — szegre akasztotta a hires bihari pontokat és — bele ült a hatalomba, ahol megteremtője lett annak az erkölcstelen politikai rend­szernek és korrupciónak, a melynek előnyeit most a fia és gárdája élvezik. Tisza István már nem kezdte ily óvatosan. Az az érdekszövetség, ame­lyet atyja „szabadelvű párt“ cimen alapitott, neki már biztos talajul szolgált. Atyja bukása után állandóan intri­kált minden miniszterelnök ellen, — vány volt szegény. Borzalmas, de egyben kacagtató is. A hajából fekete patakocskák folydo- gáltak végig az arcán és a ruháin, kivágta az óvatosan kinyitott ajtót végig és meg­kergetett, mígnem egy széket kaptam fel és azt fogtam védelmid magam elé. Bertram táporzékolt dühében. Fekete hab tódult ki a szájából, amikor fejemhez vágta a legborzalmasabb szitkozódásokat. — Ezt a gazságot drágán fizeti meg! — fejezte be lélegzetvétel után. Erre a pi­maszságra még soká fog gondolni, ezt nem heveri ki egyhamar! Égnek meredt a hajam. Dadogni kezd­tem : — Talán volna olyan kegyes, megma­gyarázni, hogy milyen okból . . . — Micsoda, hogy „volna olyan kegyes“? Miféle magyarázat, vagy megokolás kell ide? Csak nem akarja letagadni ezt a gaztettét? Öt perccel ezelőtt újságot olvastam a kandal­lóm mellett, amikor váratlanul egy piszkos áradat hempelygett a lángok közé, lefolyt a lábaimra, a perzsa szőnyegemen végig és bemocskolta az egész szobát. Lehajoltam és belekiabáltam a kéménybe, hogy miféle gaz­ságot csinálnak odafenn ! Válaszul egy újabb piszkos hullám érkezett le, amely igy bánt el velem. A csöpögő, piszkos ruhájára és arcára mutatott. Rémületesen nézett ki. — Az ég szerelmére, hát mondja meg már — folytatta dühösen — miért követte el ezt a gyalázatos merényletet és mit je­lentsen ez? — Azt jelenti — feleltem hidegvérrel — hogy bizonyára eltévesztettem a kémé­nyeket ! mig sikerült neki Khuen Héderváry 1904-ik évi bukása után a miniszter- elnökséget elnyerni. Rossz szelleme és ösmeretes „bal­keze“ gyűlöletessé tették rövid idő alatt az ellenzék előtt. Hiszen emlékezetes, hogy Ő alatta született meg a hires „Chlopi parancs“ amety a magyar nem­zetet a néptörzsek nívójára szállította le. Emlékezetes az ellenzék elleni kifa- kadása, midőn a nemzetet azzal fenye­gette meg, hogy jön a „golyó és akasz­tófa“. Emlékezetes, hogy hírhedt ugrai levelében a parlamenti Clotürrel akarta — már akkor is — az ellenzék szólás- szabadságát korlátozni és azzal a nem­zetnek egyedüli alkotmányos fegyverét kicsavarni. Tisza István politikája tehát nem nemzeti politika, nem történelmi poli­tika — csak családi politika, amelynek egyedüli célja magának és kitartott barátainak hatalomra jutása, hatalmon maradása és annak — az ország ér­dekei árán is — minden eszközzel való biztosítása. Ez a politika 1905-ben csődöt mon­dott, csúfos kudarcot vallott. A nemzet életösztöne vehemens erővel tört ki és Ítélt Tisza és érdek társai felett. Hiába való volt akkor a milliók mozgósítása, a közhatalom erőszakossága, csendőrszuronyok al­kalmazása, — a korrupció [megbukott és maga alá temette Tiszát és társait. Az ország népe azokat emelte vál- laira, azokat juttatta hatalomra és azok kezébe adta a kormány gyeplőjét, akik a korhadt rendszer ellen és Tisza István politikája ellen küzdöttek és győzedelmeskedtek. Most ismét feléledt ez a gyászos korszak. De ez a korszak nem a nép lelkesedéséből, nem a nemzet akaratá­ból született. Ezt a korszakot Tiszáék részben bécsi pénzen részben az uj bárók pénzén, részben pedig az or­szágnak jogtalanul felhasznált pénzén tehát bűnös utón vásárolták meg. A hatalomra jutó Tiszáék folytat­ták ott ahol 1904 november 18-án el­hagyták. Most már Percei Dezső sze­repét Tisza István vette át és a bécsi hatalom támogatása mellett az eddig páratlanul álló törvénytelenségek egész sorozatával arra a lejtőre vitte a nem- í zetet, amely egyenesen a bécsi rajx- rathba visz. Parlamentünket az egész világ előtt meggy alázta. Alkotmányos törekvésein­ket megsemmisítette és az osztrák érdekeket győzelemhez juttatta. És ez mind a Tiszák családi ha­gyományai érdekében történt. Hiába álltak ellent a nemzet leg­önzetlenebb államférfiai, a hatalomban őrjöngő erőszak letört minden ellen­állást és a dictátor gőgjével gázolt át minden jogon, szabadságon, alkotmá­nyon, amelyeket a nemzet legféltettebb kincseinek tartottunk. Tisza „müvére“ megdöbbentően ad viszhangot Ausztria. Sustersics tarto­mány főnök, az összbirodalmi eszme szószólója már leplezetlenül azt hirdeti, hogy: „A magyar országgyűlés júniusi eseményeinek sikere Ausztria sikere ...“ „A korona abszolút úrrá lett Magyaror­szágon“ . . . Ezt az uralmat még teljesebbé kell tennünk és nem engedjük többé kiesikartatni kezünkből az eredményt Ki kételkedik ezek után abba, hogy Tisza az osztrák érdekeknek szolgál és az országot osztrák gyarmattá sülyeszteni törekszik. Hiszen alkotmá­nyosságunk, parlamentáris jogaink szétrombolása után most már esak egy lépés választ el attól, hogy Ausztria gyarmata legyünk és az összmonar- chiába bekebeíeztessünk!! És Tisza védekezik. Védekezik az­zal, hogy ő csak az obstrukciót akarta letörni és ehhez az eszközt az. angol parlamenti életből merítette. E védekezéssel azt hitte Tisza,hogy megnyugtatja azokat, akik az.obstruk­ciót nem helyeselték és megtéveszti azokat, akik az angol alkotmányossá­got nem ismerik. Mániákus agya azt hitte, hogy csak a függetlenségi táborok harcolnak az ő törvénytelenségei ellen. Azonban „megmozdult a birndmi erdő“. Deák Ferenc hagyományainak igaz letéteményese, a 67-es kiegyezés becsü­letes és önzetlen védelmezője : Andrássy Gyula gróf tiszta hazafias érzésből fakadó meggyőződéssel és megdönthe­tetlen érvekkel leplezte le Tisza István hamis tanait, — letörölhetlenül bélye­gezte meg alkotmányrombolőmunkáj át és mezítelenül, leálcázva állította őt a nemzet elé. Az a hatalmas tanulmány, melyet Andrássy a parlamenti erőszakról és az angol mintáról a „Magyar Hírlap“ hasábjain közre adott hatalmas sőt végzetes csapás Tisza István egész politikai egyéniségére és házelnöki sze­replésére. É tanulmány a jelen politikai élet legnagyobb eseménye, — nemcsak azért, mert a tudós és kiváló közjogán minden szava megdönthetetlen igaz­ságot tartalmaz, hanem azért is, mert annak Íróját nem a Tisza féle családi politika, hanem a nemzet igazi érdeke vezeti még akkor is, ha ezzel a bécsi kegy örökre elfordul is tőle. A magyar nemzet történelmében az Andrássyaknak nem voltak családi érdekei. Egyenes őse Rákóczi oldalon a magyar szabadságért küzdött. Atyja a „nagy külügyminiszter“ a szabadság harc egyik hős ezredese és a Kossuth kormány konstantinápolyi követe volt, aki később egyik önzetlen megalkotója volt Deákkal együtt a nemzet és a király közötti kiegyezésnek. Annak az Andrássynak a fia, aki 1889-ben a nagy véderő vita alatt a főrendiház­ban Tisza Kálmánnal szemben védel­mébe vette a hadseregnél a magyar nyelv jogát és akinek férfias helyt­állása döntötte meg a hírhedt 14. és 15. paragrafusokat, amelylyel Tisza Kálmán a hadsereget az osztrák szel­lemnek és a német nyelvnek akarta kiszolgáltatni Ha eddig a nemzetben volt némi kétkedés Tisza romboló munkájának megítélése felett, úgy annak a férfiú­nak, Andrássy grófnak, aki az obs- trukció nyílt ellensége volt és aki meggyőződéses hive a 67-es kiegye­zésnek, közzétett nagy tanulmánya pártkülönbség nélkül kell, hogy meg­győzzön mindenkit arról, hogy Tisza István egyikét követte el azoknak a nemzet és alkotmányellenes büncselek-

Next

/
Thumbnails
Contents