Szatmárvármegye, 1912 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-14 / 15. szám
4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 15-ik szám. A szatnármegyei árviz vészé- deiemről kaptuk az alábbi levelet, melyet minden commentár nélkül közlünk: Tekintetes Szerkesztő Úr ! A mi állapotunk. A téli havak olvadásával amikor Panyola községet elpusztította az árviz, a mi szabályozatlan Túr folyónk is, határunk — és szomszéd községeink határai nagy részét elöntötte, ugyan ekkor Csécsénél a Tisza folyó kisxakitotta a zsilipet, amely borzasztó víztömegével reánk zudult. Eme kettős viz, — a mi — és a Túr folyó mentén lévő határok nagyrészét elborította. Eme veszedelmes és káros állapotainkról távirati jelentést tettem a földmivelésügyi minisztériumnak, de bizony senkit sem küldött ki, állapotainknak legalább megtenkin- tésére. Úgy tett velünk mint ajjó orvos, hogy a súlyos beteg mellől; — kevésbbé beteghez nem megyen, a betegebb természetesen Pa nyola község volt (pedig nem egy kiküldöttel rendelkezik). Hanem most már mi Túr part menti községek lettünk betegebbek. A tél utoljain árviz sok kárt tett ugyan, de mivel hideg, jeges volt, a vetéseket nem nagyon rongálta. Ezen első árviz óta a Túr folyó hatodszor öntött ki' most és mondhatom, hogy még nagyobb mint mikor a Tisza vize is reánk jött; és még ma is erősen emelkedik, — terjed, rajtunk van. A mostani árviz határunk jó háromnegyed részét borítja, községünk egy ut- száját elborította, igy vannak a Túr folyó melletti határok is mind. Mi községünkből (sem hozzánk) Cseke, Fülesd, Csaholcz-felé menni nem tudunk ez teljes lehetetlenség, elvagyunk zárva járásunk és megyénk székhelyeitől és a fehér- gyarmati vasúttól. Tiszaujlak-felé is úgy tudunk eljutni, hogy — közvetlen községünk alatt az úgynevezett országúton, mintegy 100 méter hosz- szuságban 120 cm. mélységű vizen verjük át erős fogatainkat, a szekér béi’fája tetejét le- deszkázzuk, arra húzódunk fel, másként a a szekeren térdig érő viz érne bennünket, hiszen a nagy igás szekér hátsó kerekei sem látszanak ki a vízből, sőt még felettük is viz van. Határunkon lévő tanyáink elvannak a vízzel zárva, hogy mit csinálnak ottan alkalmazottjaink — jószágaink bizony sokan nem tudják. Községünknek mai napig sem egy csolnakja, sem egy úgynevezett tutaja lábója nincsen. Nekem van egy hajóm ezen az — én, — Medve, — lés Osztányi-féle tanyáról csak közlekedhetünk. De ezt a hajómat nem adhatom más útvonalra, hogy közlekedjenek a gyalog emberek rajta, mert igás fogataimat tanyámra szorította a viz és azoknak takarmányt naponta udvaromról kell szállitatnom hajómon. Tiszaujlak-felé gyalog ember nem mehet. Még ezekhez jön két nagyobb baj, hogy a viz és a borzasztó rossz út miatt orvoshoz és kenyérhez nem juthatunk kivált a szegénységünk. Körorvosunk három éve nincsen, járási orvosunk csak úgy juthatna hozzánk, ha Fehérgyarmatról S z a tm á r—Királyháza-felé Tiszaujlakra jönne, innen jó erős fogat ide hozhatja, de csak életveszedelem között. Hozzánk orvos legközelebb Tiszaujlakon van, ez más törvényhatóság. Ha innen hozatunk orvost, még közepes rossz utón kijön 20 ko- ronáért, de érte vissza is kell küldenünk. Árvizén pedig semmi pénzért nem jön. Hiszen innen ma 12—16 koronáért vállalkozik valaki, hogy Tiszaujlakra pár ember vagy kevés 2-3 mázsányit bevigyen, — a mi hozzánk 12 kilométer távolságra van. Ha egy szegényebb sorsú közöttünk, kik sokan vannak és vagyunk, megbetegszik, nem képes orvost hozatni, sem orvoshoz vitetni magát, mert olcsóbban 12 koronánál nem viszik, azután az orvosnak is ott helyben 2—3 koronát és gyógyszert kell fizetni, ezeket nem bírja teljesíteni, mert itten a szegénység, amint a tengerit répát betakarította, a tavasz megnyíltáig nem kereshet semmit. Nincsen semmiféle gyár, sem erdő, hogy fát vágna, sem házi ipar. Volt egy kevésnek hat heti do- hánysimitás. így sok betegünk gyógykezelés hiányában. Bizony sok megszabadul a mi állapotainktól és elköltözik oda, honnan csak a feltámadás után jön vissza. Fülesd község lakosai meg mind ott pusztulhatnak el, mert azok éppen semerre sem mozdulhatnak ki faluj okból. Községünkben nincsen malom, őrölni még ha lenne is mit hémelyeknek — mert az elmúlt évben olyan rossz termésünk volt, hogy községünkben nincsen húsz család sem, akiknek vetőmagon kívül kenyérnek valója maradt volna,> sőt sok gazda vetőmagot is kénytelen volt venni — hogy viszi a malomba? A szekér alig látszik ki az országúton a vízből, i A szegény a vállán nem vihet húsz kilót Sem, mert a viz félderékig érne neki, de meg a rossz utón és Tiszabecsig az utón llevő sok tengervízben elég erős ember- legyen, aki gyalog, teher nélkül is eltudjon innen Tiszaujlakig menni. A kereskedő jő erős fogattal Tisza- ujlakról valahogy ha elhoz és viszen, keresztül a szekér bérfa tetejére pakolva három mázsa lisztet, nem tart az nála pár óráig sem és sokaknak nem jut egy kis tésztának való sem, hogy pergelt levest csinálhasson családjának. Ilyen a mi állapotunk. Az elmondottakból látható, hogy a folytonos viz és esők miatt, tavaszi vetést, zabot, árpát és egyebeket alig valami keveset tudtak azok vetni, akiknek kissé magasabb fekvésű földjük van. Most már lehet mondanunk, hogy tengerin kívül alig vethetünk más tavasziakat. Az elmúlt évben a nagy tűzvész (ekkor ugyan, sokaknak a kárjuk megtérült a jó- lelkü adakozók ajándékaiból és a biztositó intézetek humánus eljárásából) most meg az árviz; a semmi munkát nem teljesithetés. Bizony, bizony, nagy gondot ad mindnyájunknak a jövőre, a további megélhetésünkre. Az elmúlt évi róssz termés, nemcsak erő szalás, sőt szalma hiányt is hozott reánk, ez mostan nagyon nagy bajunk. Még ha ezen szükségleteinket máshol betudnék is szerezni, ide hoznunk nem lehet. Rétjeink, legelőink viz alatt és a Túr vize, amely csersavasságánál fogva (mert iszapja ebből áll) lugoz, sárja úgy reá tapad a növényzetre, hogy ha egyszer reá szárad, azt ugyan semmi eső le nem mossa. El sem tudom gondolni, hogy mivel tartjuk jószágainkat, amig annyira kiszáradnak viz alatt lévő földjeink, és egy kis uj fü fog rajtuk nőni. Még sertéseinket sem lehet községünkből az árviz miatt legelőre kihajtani. Itthon tartjuk, aki hogy és mivel tudja. Vármegyénk törvényhatósági tagjainak nagy részé, ha nem is látta a mi nyomorult helyzetünket, de tudja jól, hogy miként vagyunk. Dehát tisztelet kivételnek, előbbre valónak tartották és ma is tartják a helyiérdekű vasutak építését, amit mindenütt párénál-vonalba építettek a jó köves utakkal. Ez az, ami felemésztette és megterhelte utadőnk alapját. Természetes, most már meg van a jő akarat irántunk is, hogy lesz köves utunk. De mikor? Nincsen pénz. Elhiszem én, hogy ha eme sorokat elolvassák, talán szánakozókra is találunk, de mit érünk vele, igy el kell pusztulnunk ezen néhány magyar községnek. Eszembe jut, hogy ezelőtt harminc évvel, akkor is a jelenlegi állapotban, vízben és ut hiányában lévő tizenhárom magyar község át akarta magát a tűrhetetlen álapo- tok miatt Ugocsa megyéhez csatoltatni (még akkor nem laktam itt), de úgy hallottam — ha igaz — hogy ezen céljukban levő vezetőjüket lebeszélték és a vezetőségről lemondott. így maradt vissza a tizenhárom község, mert vezető nélkül maradtak. Meg is kérdem majd azon vezető úrtól, hogy mit nyert vidékünk azzal, hogy a tizenhárom község leszerelt. Gondolom, azt fogja mondani : Azt fiam, hogy a zsarolyán—tiszauj- laki törvényhatósági utat vicinálissá tették a vármegyén és most építsétek a hidakat és töltsd az utat, hogy az árviz el ne borítsa. Ha valaki vármegyénk közönsége és különösen vármegyénk dolgainak intézői közül kételkedne az általam itten leírtakon, legyen hozzá szerencsém, nagyon szívesen látom és nagyon jól esne, ha meggyőződne e nehány magyar község viszonyairól — a mi állapotunkról. Kölese, 1912. évi április hó 10-én maradtam szerkesztő ur iránti megillető tisztelettel i egri Bónis Károly kisbirtokos. * * * Minden hozzászólás nélkül közöljük e levelet, csak azon csodálkozunk, hogy e levélben elmondottakkal és a „Szamos“ laptársunk hasonló tartalmú közleményével szemben Kende Zsigmond biz. tag ur a legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésen ellenkező nyilatkozatot tett és szerinte veszedelemről a fehérgyarmati járásban szó sincsen — Vájjon kinek van igaza? 1I1EK. — Törvényhatósági közgyűlés. Szatmárvár- megye törvényhatósága f. hő. 18-án d. e. fél 11 órakor a megyeháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlést megelőző napon az állandó választmány fog ülést tartani) — Képviselőtestületi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete ma délelőtt 10 órakor rendes közgyűlést tart, a következő tárgysorozattal: 1. Polgármester eseményi és statisztikai jelentése az 1911. évet illetőleg. 2. A városi tiszti nyugdijügyi bizottság 1911. évi jelentése. 3. Az önkéntes tűzoltó testület 1911. évi jelentése. 4. A kormány hatóságilag jóváhagyott, a közcsendháboritás megakadályozásáról szóló szabályrendelet kihirdetése. 5. Bejelentés arról, hogy az 1911. évi városi zárszámadás még elkészíthető nem volt. 6. Az 1911. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása. 7. Az áll. polg. fiú- és leányiskola építésére beadott ajánlatok felett döntés. 8. A városi tisztviselők, kezelő- és segédszemélyzeti tagok kérelme, a tisztviselői illetményeknek 1912. évi január hó 1-tól kezdő- dőleg a 62.000—1910. számú belügyminiszteri rendeletben megállapított összegben leendő megállapítása és kiszolgáltatása iránt s ezzel kapcsolatban a szervezeti szabályrendelet megfelelő módosítása. 9. A város részére az 1912. évre kiutalványozott 24.000 korona államsegély összegnek a tisztviselői kezelő- és segédszemélyzeti fizetések és lakbérek ki- egészitésére leendő felhasználása tárgyában Többszörösen kitüntetve érmekkel és dicsérőoklevelekkel! cipészmester Magykárely, Gróf Károlyi György-tér. Ajánlja finom, kényelmes, elegáns és tartós saját kőszitésü lábbeliit. Dusán felszerelt cipő raktárában csakis valódi finom bőrből, a már világhirü hazai gyárakból cipőket és csizmákat nagyon is ferseny- képcs árak mellett hozza forgalomba és üzletéből az olcsébbrcndü készítményt, a szokásos bőr- és talpatán- zatokat teljesen kiküszöbölte és akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. — Hagy választék ===== mindennemű gyermekeyizmákban, téli, poszté- és báli cipőkben. ==
