Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-02 / 14. szám
14. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. vezetnek, hogy olyanok is kapnak segélyt, akik vagyonos emberek, százezres gazdák, akiknél nem számit a 4—6—900 korona. Csaba Adorján főispán erre elmondja, hogy a bizottságot a segély megállapításánál az vezette, hogy al adakozók a pénzt nemcsak a vagyontalanok részére adták, hanem a fájdalom enyhítésére mindazoknak, akik csapást szenvedtek. A megállapításnál nem jogi szempontokat vettek figyelembe, hanem a méltányosság és igazság vezette a bizottságot. Közölte a főispán azt is, hogy a most kiosztandó 107 ezer koronán kívül még fenn. van tartva 9000 korona arra a célra, hogy akik megállapítás után jelentkeztek segélyért, vagy a kiknek időközben súlyosbodott a helyzetük, még további segélyt nyújthassanak. A 107 ezer koronán kívül 15 ezer koronát kiadtak a mátészalkai, 29 ezer koronát a fehérgyarmati főszolgabiráknak, akik azt a bizottság megállapítása szerint os.tják ki járásuk károsultjai között. Gacsály község 1393 K 80 f, Porcsalma 10338 K 40 f, Hérmánszeg 3948 K 40 f, Rá- polt 746 K 80 f. segélyét a bizottság kiadta az illető községek jelenlevő elöljáróinak, akik a saját községeik károsultjai között nyugta ellenében végzik a kiosztását. A Széchenyi-társulat ülése. A szatmármegyei Széchenyi-társulat Fa- lussy Árpád elnöklete alatt igazgatósági ülést tartott múlt hó 29-én a szatmári városháza tanácstermében, a melyen az országos közművelődési tanács részéről Árkay Kálmán az országos tanács alelnöke is részt vett. Az ülés rendkívül érdekes tárgya a kul- turegyesületek tömörüléséről szóló indítvány volt, a melyet Árkay Kálmán országos alelnök hozott javaslatba, kiváló szabad előadás kíséretében. Előadó ismertette a vidéki közművelődési egyesületek működését s ennek kapcsán utalt arra, hogy a maguk körében kiváló tevékenységet kifejtő intézmények együttvéve még sem szolgálják azt a magasztos célt, amelyre hivatva vannak s hogy azt csakis közös irányítás és egyöntetű működés mellett érhetnék el. Részletekben rámutat arra, hogy a főkép nemzetiségi vidékeken működő közművelődési egyesületek rendszerint magukat a nemzetiségeket erősitik meg, a mi természetesen csak a magyarság elhóditását meggyengülését vonja maga után. Azért az irányelv az kellene hogy legyen, mikép a tiszta magyar vidékek művelése erősítése legyen a cél hogy az idők folyamán műveltségben megerősödött magyarság azután terjeszkedés utján hódítsa vissza az elveszett területeket. Ezután Bodnár György kir. tanfelügyelő adta elő reflexióit az országos alelnök indítványára, kifejtvén hogy különösen itt nálunk a hol például a Kővárvidékén egy egész ország részt hódítottak el a nemzetiségek a magyarságtól, egyelőre keresztülvihetetlen a pusztán a magyarság fölényét megteremtő működés, mert itt előbb tényleg a nemzetiséggé átváltozott területet kell vissza magyarosítani. Dr. Erőss Lajos ref. püspök halála. A tiszántúli egyházkerületnek gyásza van. Dr. Erőss Lajos az egyházkerületnek nagytu- dásu püspöke f. hó 25-én meghalt. Dr. Erőss Lajos 1857. március havában született. Középiskoláit és a teológiát Debrecenben végezte, majd a baseli és berlini egyetemeket hallgatta. 1883-ban hajduföldesi segédlelkész, majd püspökladányi lelkész, 1889-ben debreceni theológiai tanár lett. Kiss Áron halála után két évvel ezelőtt választották meg tiszántúli püspökké. Halála nemcsak közvetlen családját borította gyászba, de a legnagyobb részvét nyilvánult meg úgy az egyházkerület, mint az egész ország református híveinek sorában. Dr. Erőss Lajos püspök egyike volt azoknak, akik a nagy reformátor, Kálvin János tanait az ősi puritán formában igyekeztek fönntartani és hirdetni, amelyet nemcsak egész élete, lelkészi és theológiai tanári működése, de élete utolsó percében megirt végrendelkezése is fényesen bizonyítanak és amelyben meghagyta, hogy nem Debrecenben, hanem a püspökladányi ref. temetőben temessék el első felesége ntéllé. Temetése a lehető legegyszerűbb legyen. Mondjon felette egy 10 percig tartó imádságot a debreceni nagytemplomban a püspökladányi ref. lelkész. Gyászruhát és divatos fátyolokat ő érette ne viseljen senki, hasztalan koszorúkra ne költsön senki. Temetése a végrendeletéhez híven a legnagyobb egyszerűségben történt, de ebben az egyszerűségben volt valami impozáns, lélekemelő. A nagytemplomban a zsoltárének után Kiss Ferenc püspökladányi lelkész 10 perces imát mondott, majd azután a gyászmenet megindult a vasúti állomáshoz. A koporsót gyászkocsin vitték, amelybe nyolc fekete ló volt befogva. A menetben résztvettek az összes református iskolák, a katholikus iskolák és a piarista tanárok. Délután 2 órakor külön vonaton Püspökladányba szállították a koporsót a gyászolókkal és a küldöttségekkel együtt. Itt a sírnál Dr. Balthazár Dezső hajdúböszörményi lelkész mondott imát. A koporsón egyetlen koszorú sem volt, az elhunyt kívánságának megfelelően, csupán özvegye helyezett a sírra egy bokrétát. A koszorú megváltásokból alapítványt létesítenek. Vármegyénkből a temetésen részt vettek : Csaba Adorján főispán, Domahidy Elemér főispán és a nagykárolyi egyházmegye főgondnoka, Dr. Falussy Árpád, Helmeczy József, Madarassy Dezső, Domahidy István, Biky Károly, Berey József és Széli György esperesek és a vármegye ref. lelkészi kara. * * * A temetés után a tiszántúli egyházkerület vezető elemei a debreceni kollégium nagy termében tanácskozásra gyűltek össze, hogy a megüresedett püspöki szék betöltéséről értekezzenek. Két jelölt mellé csoportosul a ref. közvélemény és pedig Dicsőffy József debreceni ref. lelkész és Dr. Baltazár Dezső hajdúböszörményi lelkész mellé. Mindkettőnek hatalmas erős pártja van. Dégenfeld József gróf főgondnok Dr. Baltazár Dezső megválasztása mellett foglalt állást, inig Tisza István gróf Dicsőffy József megválasztását óhajtja. A legutóbbi püspök választás alkalmával vármegyénk egyházközségeinek túlnyomó része, különösen a szatmári egyházmegye Dicsőffy József püspök jelöltre adta szavazatát, ügy látjuk, hogy vármegyénk ref. híveinek nagy többsége ezúttal is Dicsőffy jelöltségét fogja támogatni. Fizessünk elő a Szatmárvármegyére! Vármegyei közigazgatás. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága április hó első felében rendkívüli közgyűlést tart, amelynek egyik legfontosabb tárgya lesz az időközben elhalt vármegyei bizottsági tagok helyének a közigazgatási bizottság, állandó választmány és központi választmányban leendő betöltése. A vármegye közönségének a legnagyobb érdeklődése az elhalt Luby Géza volt bizottsági tag helyének betöltésére irányul. Általános a vélemény arra nézve, hogy a megürült bizottsági tagságot Szalkay Sándor bizottsági tag, országgyűlési képviselővel kell betölteni, aki a közigazgatási bizottságnak eddig is tagja volt, de a legutóbbi választás alkalmával néhány szavazattal kisebbségben maradt. A munkapárt egy része Szuhányi Ferenc országgyűlési képviselő jelöltségét hangoztatja, mig a másik rész Domahidy István bizottsági tag mellett foglal állást. Azt hisszük azonban, hogy a közigazgatási bizottsági tag választásánál nem a pártérdek, hanem a közigazgatás érdeke a méltányossággal párosulva, fogja kérdést eldönteni, mely esetben Szalkay Sándor megválasztása biztosítottnak tekinthető. Terjed a kiütéses tífusz Felsőfernezelyen. A járványorvosnak az aüspáni hivatalhoz küldött jelentése legutóbb arról szólott, hogy Felsőfernezelyen újabb megbetegedés nem történt. Az utolsó beteg is jobban van s ha tizenöt nap alatt újabb megbetegedés nem fordul elő, a — járvány —megszűntnek tekinthető. Sajnos, már a közeli napok alaposan lehűtötték a vérmes reményeket. Kiütéses tífuszban újabban hárman betegedtek meg Felsőfernezelyen. Boldogult dr. Aáron Sándor főorvos s az egészségügyi felügyelő intézkedésére ugyanis a beteg családok egészséges tagjait elkülönítették s a múlt hétig teljes elkülönítésben is voltak. A múlt héten azonban hazabocsátották őket — hogy kinek a rendelkezésére, nem tudni, — de tény, hogy az újabb megbetegedettek mind a hazabocsátottakból kerültek ki. Orvosi ellenőrzés mellett hogyan történhetett az meg, hogy az elkülönítettek az inficiált házakba hazabocsá- tattak ? ki OKIKÉ, városunkban. Nagykároly városnak tekintélyes kereskedő osztálya belépett az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés kötelékébe és nagy lelkesedéssel megalakította az egyesülés nagykárolyi fiókját. Az elmúlt vasárnap délután a városháza nagytermében volt az alakuló közgyűlés, amelyen Debreczeni István polgármester is részt vett. Az OMKE. központjából az alakulásra lejött ik: maróthi Fürst Bertalan udvari tanácsos, alelnök, dr. Szende Pál főtitkár. A debreceni kereskedelmi és iparkamara Fáik Lajos alelnökkel, Deutsch Samu és Bechert Manó választmányi tagokkal képviseltette magát. Szat-
