Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-08 / 2. szám

2-ik oldal.

SZAT MÁRVÁR MEGYE.

2-ik szám.

jaira átépittessék és a jelenlegi nagykárolyi bekapcsolással Budapest, Szolnok Püspökladány, Debreczen, Nagykároly, Zilah, Deés, Kolozsvár stb. útiránnyal létesittessék egy uj keleti vasút a mely egyik fővonalát képezze a Magyarország —Erdély vasúti forgalmának.

De ezzel egyidejűleg nyerne megoldási a Nagykároly—Mátészalka csapi vonalnak eredeti tervezete ésczélja is azzal, hogy az uj keleti vasút létesítése folytán Erdély a legrövidebb utón, Nagykárolyon át bonyolíthatná le Galicia-felé gravitáló forgalmát, a mi gyümölcs szőllő, bor, tengeri, komló stb. szállításánál egész Erdélynek megbecsültetlen előnye volna.

A mint látjuk a két törvényhatóság által már munkálatba vett ezen tervezet megvalósítása esetén Nagykároly város egy hatalmas vasúti, kereskedelmi és forgalmi központtá válnék.

Tudjuk, hogy egy vicinális vasút létesítése is mennyire elősegíti egy város vagy község és annak egész vidéke fejlődését, ámde az államvasutak által átvett vicinálison egy fővonal létesítése, mely országrészeket kapcsol össze és a szomszéd államok vasutjaiba kapcsolódik, kiszámíthatatlan előnyöket biztosit főleg és különösen azon városoknak a melyeknek területén több vasúti útvonal kapcsolódik össze, mert ezen tervezett fővonal létesítésének Nagykároly város két- oldalról is bekapcsolódnék a világ forgalomba.

A midőn tehát városunk, vármegyénk székhelye az uj keleti vasút vonal létesítésének kereskedelmi és forgalmi helyzetének nagyszabású fellendülése előtt áll, kötelessége vármegyénk vezetőségének, de első sorban városunk magistra- tusának és vezető elemeinek e kérdéssel

is éppen elég, ha másfél krajcárt fizet az ember. Higyje el uram drágább ez, mintáz egyiptomi.

Aztán savanyu és rezignált pillanatok következtek.

— Azért — mondta a végén — mégsem én vagyok a legutolsó. Mindig ezen vigasztalódom. Van az én bajomnál nagyobb baj is. A betegség, butaság és szegénység: ez a nyomor szentháromsága. Jó hogy ebből a szent- háromságból nekem csak a szegénység jutott. Ezen meg még lehet segíteni.

A hetes dohány füstje egy kicsit piszkos- szinü, homályos, rendszertelenül kavargó volt, de Schön Vilmos szép álmokat tudott bennök látni :

— Én nem szoktam csalódni az érzéseimben. És most azt érzem, hogy rövidesen föl fogok törni. Föl. Ur leszek. Nem olyan, aki eszik, hanem olyan, aki még annál is nagyobb ur. Csalni fogok. Nem egy embert csalok meg, hanem mindenkit, aki utamba kerül. Mindenkivel elhitetem, hogy kiváló vagyok, különös vagyok, aki nem olyan mint a többi. Az emberek első pillantásra ítélnek, nem néznek meg bennünket komolyabban. És én rajtam a legelső pillanatban meglátják, hogy más vagyok mint a többi. Jön a tél. Most már az utcán csinálom meg a karriéremet. Ha a meleg szobába lépnék, leolvadna rólam az érdekességem. Jöjjön, magának bevallom a titkomat.

Fizettünk, aztán karonfogott és vezetett, vonszolt a Károly körútra. Ott megáit egy ruhásbolt előtt és rámutatott egy bundára. Közönsége s ócska bunda volt, rajta egy táblácska

teljes erővel foglalkozni, — és minthogy a deputatiók korszaka újabban hanyatlóban van, sőt — a mint látjuk — visz- szafelé sül el: első sorban Kolozsvár város és Szilágyvármegye törvényhatóságaival kell érintkezésbe lépni, hogy e nagyszabású terv vármegyénk és városunk részéről is teljes erkölcsi támogatást nyerjen. (F.)

& tuberkulózis gyógyhajlamáról.

Irta: Okolicsányi Kuthy Dezső dr.

budapesti egyetemi magántanár.

Végzetes tévedés volt a güinőkór gyógyit- haíatlanságába vetett régi hit. Olyan tévedés, amely meggátolta a helyes védekezést e nagy népbetegség ellen. Sem az orvosi tudomány nem szentelt igy elegendő figyelmet a tuberkolózis tanulmányozásának, sem a társadalmi szervezet nem tömörült táborokba a „hervadás kórja“ ellen.

Hogy napjainkig mindez megváltozott s immár a kutatók ezrei foglalkoztak az egész világon a sorvadás természetének és gyógyitás- módjainak megállapításával, a müveit emberiség pedig valóságos hadoszlopokban vonult fel a „száraz betegség“ ellen — egy közvetlenül és részben közvetve annak' a folyománya volt, hogy a kórbonctan bebizonyította, hogy még a baj iránt legérzékenyebb szervnek, a tüdőnek gümőkórja is gyógyulhat és gyógyul is sok esetben.

Észleltek ugyan praktikus orvosok már annakelőtte is köhögős és vérköpős, már leromlott embereket, akiknek baja utóbb megszűnt, testi állapotuk megjavult, súlyúk erősen meggyarapodott és munkabírásuk teljességét visz- szanyerve, még hosszú életet éltek végig. — Ezek az esetek azonban ritkák voltak és minthogy a legtöbb 3ihektikás“-t bizony csak plköltözni látta a nép, meggyökeresedett a gyógyit- hatatlanság hiedelme és a „kivételeket“

Valódi angol városi bunda 46 korona.

Schön Vilmos végigcirógatta a szeme sugaraival a bundát, aztán megszólalt:

— Ez az enyém lesz.

Pózba vágta'magát:

— Meghóditom vele ezt a nyomorult várost, amely magáénak vallhatja a nyomor szent- háromságát: buta is, beteg is, szegény is. Könnyű vele végezni.

Ránézett, látta, hogy nem látom a szándékait, nem érzem az eszközeit.

— Lássa ez nem is olyan közönséges bunda — magyarázta — mint azt Ön gondolja. Alig-alig látszik, de van valami rajta, ami kar- rektert ad neki. Egy folt a gallérján. Komisz, a hamisnál is hamisabb szőrme van rajta, de leghátul a nyakán a nagy feketeségben van egy fehér folt. Csak akkora, mint egy ötkoronás. Nem is bunda kell nekem, hanem ez a fehér folt. Ez csinálja meg az karriéremet.

Néztem ő meg mosolygott:

— Hát nem tudja, hogy ez a beteg, buta és szegény Budapest szereti a különc embereket? Hát ilyen bundát viselni egész életen át nem elég különösség? És én megeszküszöm, hogy ilyenben fogok járni egész életemben minden télen. A fehér folt. Ez lesz az én talizmánom. De nemcsak télen máskor is. Lesz gondom rá, hogy állandóan viseljem.

— És ha csalódik ? Ha nem ülnek föl az emberek a külső jelnek?

Schön Vilmos gúnyosan mosolygott:

— Nem ismeri ezt az országot. Hát nem

utóbb úgy magyarázták, hogy azok nem is tüdővészben, hanem valami más, ártatlanabb bajban szenvedtek.

Ámde a tetembontások eredményei mind határozottabb alakban szóltak a tuberkulózis gyógyhajlama mellett. Súlyos gümőkór gyógyulásának kétségtelen nyomaira is ráakadta boncoló orvos, nem egyszer. Magam is résztvettem mintegy tiz évvel ezelőtt egy tetembontásban, ahol a érelmeszesedésben elhalt aggastyán testében egy kitisztult, kigyógyult sorvadásos barlangba akadtunk a tüdőben, a bélben pedig még azonfelül gyógyult béltuberkulózisra !

Tehát még olyan nagyon előrehaladott e etben sincs kizárva a gyógyulás. Annál gyakoribb az a kezdődő esetekben. Ezeknek a körében a gyógvulás mindennapos jelenség. Mutatják azt az újabb tudományos kutatások és mutatja az orvosi tapasztalás is azóta, mióta a kezdődő eseteket már idejekorán felismerni tudjuk.

Mert, hogy természetes, hogy aki a lakásából a legyek csapatát ki akarja irtani, az könnyebben célt ér, ha a pusztítást az első légycsapatok megjelenésénél kezdi, mintha megvárja, mig a ház már csak úgy zug a legyek ezrétől — azt mindenki elösmeri. Szintúgy a tífusz gyógyításában oly eredményesnek bizonyult hűvös fürdők, már Brand tapasztalatai szerint is, aki őket divatba hozta, annál több beteget mentenek meg, minél korábban kezdjük alkalmazni a fürdő-kezdést s a diftéria ellen is, aminél fényesebb hatású a Behring széruma, minél jókorábban kerül alkalmazásra.

A gümőkór, a tuberkolózis ellen máig már rendelkezésünkre álló gyógyeszközök (higiénikus kúra és az eset minősége szerint különböző gyógyanyagok) is legalább tizszerte biztosabban hatnak, ha a baj kezdetén, mintha annak kifejlett, elhatalmasodott szakában alkalmazzuk őket.

Természetes dolog. Hiszen a gyógyítás útja, módja: a szervezet ellenálló erejének fotudja, hogy itt a pepitanadrág két embert tett rettegett hatalommá? A Podmaniczky Frigyes báró kockás ruhái, a Groman Dezső nadrágjai, a Meszlényi Lulu vörös szegfűi, a Freystädtler lovag lapos cilindere megbolonditja az embereket Ha ezer nagy tulajdonságuk lett volna, aminthogy alig-alig volt, nem lettek volna olyan nagyok, mint a pepita nadrágokkal és vörös szegfűkkel.

— De hogy lehet ilyeneket mondani — ijedeztem védencem merész kijelentésein.

— Hogy ? No majd meglássa. A pepitanadrág, lapos cilinder ma már elnyűtt eszközök. Most jövök majd én a fehér folttal. És kijelentem Önnek, nagy ur lesz belőlem. Csak mára pénzem együtt lenne.

— Mennyi hiányzik?

— Tiz korona. Érti, mikor tiz korona választja el az embert a haladás utjától ? Tiz korona kell egy porkolábnak, aki megengedi, hogy a nyomorúság rabláncaiból kibontsam a kezeimet.

Kivettem a tárcámat és odaadtam neki az utolsó tiz koronámat. Schön mintha egy pillanat alatt megnőtt volna. Az alázatos senkiből ember lett, gőgös, önérzetes, ember. Megveregette a váltamat is leereszkedő jóindulattal szólt:

— Lássa ezt okosan tette. Tudom, hogy ez volt az utolsó pénze, de nem sajnálom, hogy el kellett vennem magától. Ez a tiz korona, amig magánál volt nyomorult, hitvány tiz koronát jelentett, semmi mást. Abban a pillanatban, a mikor az én kezem termékenyítő ereje körülöleli, abban a pillanatban buja anyaméh-re változott, amelyben a vagyon fogantatik. Okos I volt Ön fiatalember, egészen okos.