Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-12 / 11. szám
2 SZATMÁRVÁRMEGYE. 11-ik szám. amelyről nem mondhat le. Vannak nemzeti célok és ideálok, amelyek felé törekedni kötelesség. Látjuk magunk körül, miként infi- ciálja a politika a sajtót is, miként nyirbálja meg ennek szárnyait s tépi ki legékesebb tolláit, amikkel egykor az idea- alizmus felé röpült. Annál nagyobb kötelessége tehát annak a sajtónak, mely magát megkopasztani nem engedi, mert maga sem akar kopasztani, hogy fen- tartsa és szítsa a nemzet lelkesedését, a közvélemény idealizmusát és tiszta ragyogásukban megőrizze azokat a nemzeti célokat, eszméket és gondolatokat, amelyeket a napi politika sarkába betaposni nem engedünk a vályúhoz rohanó csorda által. Miattunk lemondhat Tisza István, Khuen s az egész nemzeti munkapárt minden nemzeti munkáról, tagadhatja az önállósági törekvések jogosultságát akár a véderő területén; minél ridegebb, si- várabb álláspontot foglalnak el az uralkodó politikusok, annál nagyobb kötelessége mindazoknak, kik a politika érdekkörétől távolállanak, hirdetni és követelni mindazokat a nemzeti vívmányokat, amelyekről a kiváltságos néhány száz politikus lemond. A mai napnak lemondó politikusai szeretik magukat Deák Ferenc tanítványainak nevezni. De elfelejtkeztek Deák Ferencnek legbölcsebb tanításáról, hogy| ami jogot elvesznek a nemzettől, azt még vissza tehet szerezni, de amiről önként lemond, az örökre elveszett. És' m.ost Deák Ferenc nimbussával akarják takarni a lemondás hitvány politikáját. A magyar közéletnek legszoinorubb napjait éljük, üres, kietlen sivárság ordít felénk mindenünnen. Erről a politikai Szaharáról Írhatta Arany János: „nincs egy árva füsz’ái a törzs közt kelőben, mint tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.“ A komor sötét felhőket nem városban, kik tanúbizonyságot tehetnének állításod mellett. Selim felkelt és szemei találkoztak a kadiéval, de mintegy villámtól sújtva, karja erőtlenül lehanyatlott és kétségbeesetten kiáltá: Nagy Allah./ A kadinak is vörös szakálla van ! — Vannak-e tanúid? — ismétle türelmetlenül a kadi. r— Allah, az Isten és Mohamed, az ő prófétája — viszonzá Selim. — Allah és Mohamed ? Ha más tanúid nincsenek, ügyedet elvesztetted — monda a kadi és elbocsátotta Ibrahimot. Selim kitámolygott az utczára és egy fa alá ült. Ekkor valaki hozzá szólt: — Megkaptad vagyonodat, ifjú. Ez tagadólag rázta fejét és keserűen mondá: — Harun al Raschid birodalmában az ember nem kap igazságot. A másik nevetve felelt : — Ne essél kétségbe. Addig kutass, für- készsz, mig megtalálod. A kalifa-utezában lakik Eben el Zora nevű bölcs dervis. Menj hozzá, és ha még tőle sem nyersz igazságot, akaszd föl magad Allah nevében. Selim megfogadta tanácsát és elment a dervishez. Szive dobogott, midőn a küszöböt átlépte, de viszahökkent, midőn látta, hogy a dervisnek is vörös szakálla van. hatja át sehol sem, a reménynek halvány sugára. Bécs felől fagyasztó hideg szél süvít keresztül az országon s megdermeszti bennünk a lelket is. Elvettek tőlünk már mindent. Megtagattak tőlünk mindent. Most már a lelkűnkből akarják kilopni a vágyakat, agyvelőnkből az eszméket, jövendőnkből a célokat, amelyekért élni és küzdeni még érdemes. Ebben a sivár, kufár világban kétszeresen szükség van arra, hogy minden egyes ember megőrizze lelkében azt a nemes idealizmust, amely még fogékonnyá tesz a közérdek iránt is. Ezt a szót „haza“ nem is merjük már beszélni, mert a cinizmus gunykacaja követi. Csendes családi tűzhelyeken, iskolákban és apró magántársaságokban kell mécsest gyújtani a megtagadott, megcsufolt, cserbenhagyott nemzeti eszméknek. Hadd maradjon fenn legalább a? utókor számára annak tudata, hogy mire van joga ennek a nemzetnek. A gazdasági önállóságról, az önálló magyar hadseregről, melyet magyar tisztek magyar szolgálati nyelvvel tanítanak, a magyar ipar és kereskedelem önállóságáról a magyar tannyelvű állami népoktatásról és Magyarország megírt agya- rositásáról nem mondunk le, se bécsi parancsszóra sem a budapesti szobapolitikusok csábítására. A vármegye közigazgatási bizottsága. Ilosvay Aladár elnökletével f. hó 10-én tartotta meg rendes havi ülését. Elnöklő alispán az ülés inegnyitása után kegyeletes szavakkal emlékezett meg Dr. Aáron Sándor elhunyt főorvosunkról, ki hivatalos kötelességgel sietett egy veszedelmesen pusztító járvány elnyomására s hivatása, óvintézkedései közben megkapva azt, áldozatul esett a ragályos kórnak. Elnök indítványára emlékét jegyzőkönyvileg örökíti meg a Bizottság s a sulyo— Óh jaj nekem! El vagyok veszve! — jajveszékelt Selim, el akart futni, de a dervis megfogta kezét. — Miért akarod elhagyni házamat ? —■ kérdé szelíden. — Engedj el, szent férfiú — siránkozék Selim — engedj, úgy sem segíthetsz rajtam, mert . . . mert . . . neked is vörös szakállad van és boldogult atyám, Achmed, szigorúan meghagyta, hogy őrizkedjem a vörös, szakállu emberektől. Óh, atyám, miért nem hallgattam rád ! — és kifelé indult. — Maradj ifjú és meséld el, mi történt veled? Allah a tanúm, hogy én, Eben el Zora, segítségedre leszek, hogy ha igazságtalanságot követtek el rajtad. Ekkor Selim elbeszélte a dervisnek, mit tett vele Ibrahim. Eben ef Zora megsimogatta hosszú vörös szakállát, háromszor tapsolt kezével, mire egy szolga jelent meg. — Hivasd ide Ibrahimot! — paranasolá neki. Egy félóra múlva Ibrahim belépett. Midőn Selimet meglátta, mosolygott és igy szólt a dervishez : — Tán’ csak nem e csaló végett hivattál ide ? — Tudod, — mondá Eben el Zora — hogy egész Belzorában senki sem merészelte még kérdezni, miért hivattam. Nálad van ez ifjú vagyona ? san érintett gyászoló családnak részvétét fejezi ki. A távolmaradásukat igazolt tagok bejelentése után az egyes ügyek tárgyalása következett. Alispáni jelentés szerint az elmúlt hónapban figyelmet érdemlő változás, vagy kivételes intézkedés szüksége elő nem fordult. Kir. tanfelügyelő bejelenti, hogy Berend községben állami ovoda engedélyeztetett. Jelentése szerint vármegyénkben a beiskolázatla- nok száma 11 ezer, mely szám a szomszéd vármegyék számarányához viszonyítva, sokkal kevesebb s évről-évre kedvezőbb. Kir. Pénzügyigazgutó hivatalos ügyei miatt meg nem jelenhetett, helyette Hegedűs Fe- rencz p. ü. tanácsos terjesztette elő jelentését s a Bizottsághoz megfelebbezett ügyekre vonatkozó előadói javaslatait. Árvaszéki elnök jelentést tett az árvaszék múlt havi ügyforgalmáról s az előadók tevékenységéről. Több árvaügyben beadott fellebbezés elintézhető nem volt, mivel a felebbvite- li küldöttség tagjai közzül csak Dr. Falussy Árpád, Madarassy Dezső és N. Szabó Antal választott tagok voltak jelen. Az államépitészeti hivatal főnökének jelentése szerint útadóban 15688 K 52 fillér folyt be, a hálralék 189243 korona. Bejelenti, hogy a szinérváraljai állami ovoda árlejtésen biztosíttatott, az erre vonatkozó* szerződés meg köttetett és jóváhagyatott. Értesíti a bizottságot, hogy Oláhmeddes község posíaügynökséget nyert, Aranyosmegyesen pedig távirda hivatal állíttatott fel. Vármegyei főorvosi jelentésben dr. Czukor Lajos helyettesített főorvos számolt be az elmúlt hónap Közegészségügyi állapotáról. Jelentésében az egész vármegyei orvosikar gyászáról, dr. Aáron Sándor korán elköltözött kar- társukiől részvéttel emlékezett meg. A közgazdasági előadó jelenti, hogy a vetések a múlt hónap végéig tartott hideg téli időjárás daczára nem szenvedtek, mivel a mezőket elegendő hó födte. Szőllőben és gyümölcsben valami kecsegtető termésre nem igen van kilátás. — Átkozzon el Allah, hogy ha ez ifjú nem csaló — szólt Ibrahim. — Hogy hívják nődet? — kérdé tovább a dervis. — Belilának, — válaszold Ibrahim, csodálkozva e kérdés felett. — írni fogod, Ibrahim, amit elömondok: „Hű nőmhöz, Belilához! ' — Megvan ? — Meg, — válaszold Ibrahim. — „Add át ezen levél átadójának Selim zacskóját a . . . Ibrahim felugrott és mérgesen a földre dobta a papirt. — Eben el Zora! Hogy kényszerithetsz ily levél írására ? — írj csak Ibrahim barátom, hogy ha e férfi csaló és neked nincs tudomásod aranyairól és gyöngyeiről, nőd legfeljebb ki fogja dobni a szolgát. Ibrahim ajkába harapott és tovább irt. — „ . . . Selim zacskóját a 300 aranynyal és 14 gyöngygyei. — Írtad, Ibrahim ? — Írtam — válaszolt eltitkolt haraggal Ibrahim. — Jól van ! Folytasd : „Eben el Zora dervisnek mindent bevalottam.“ — Hisz’ én nem vallottam semmit! — orditá magánkívül Ibrahim. — Csak csendesen, — mondá a dervis — tudom hogy nem vallottál semmit, mert ő
