Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-02-19 / 8. szám

2- ;• f.J(!:r. SZATMÁRVÁRMEGYE. 8-ik szám. hivetalunk, a pénzügyigazgaíóság nyerjen meg­felelő elhelyezést egy a mai kor igényeinek megfelelően létesítendő középületben, Szatmár városa nagylelkű áldozatkészsége ettől is meg­akarja kímélni az államkincstárt. Milyen szeren­cséje más városnak s mily kára az államnak, hogy nincs egy Szatmárhoz hasonló nemes vetélytársa ! A városok kiépítése a fővárostól kezdve a vidéki városokig, a középületek emelésével van összefüggésben. A közintézmények elhe­lyezésére szolgáló középületek nemcsak díszei a városnak, de irányt szabnak a város fejlő­désének. Nézzük a szomszéd Szatmár várost, vá­rosi és egyházi középületein kívül az állam js mennyivel járult hozzá a város fejlesztéséhez. Az ottani m. kir. adóhivatal hamarabb kap pénzügyi palotát az állam jóvoltából, mint a mi pénzügyigazgatóságunk. Nem is szólva ré­gebbi állami középületeiről. Egy félmilliót meg­haladó, befektetéssel fog felépülni az uj állami főgimnázium, nemrég épült a nagy vasúti in- ternátus, most nyert befejezést a faipariskola nagy szabású épülete. Ha minden városban fontos egy-egy köz­épület létesítése és méltán követelheti, hogy az állam az építkezések' feljesztése tekintetében is segítse a városokat, mennyivel több joggal kö­vetelheti ezt Nagykároly, mely mint említettem, eddig e címen igen kevés támogatásban része­sült. Ha Miskolcz városában 600,000 koronát meghaladó költséggel létesítettek pénzügyi pa­lotát, meghozhatják ezt az áldozatot a szegény Nagykárolynak is a gazdag Szatmár város ga- valér ajánlata dacára, mert, ha Szatmár tíz évi ingyen helyiséget helyez kilátásba, mi utalha­tunk arra, hogy huszonegy éven át csekély 2000 forint bért fizetett a kir. kincstár, mely bérösszeg majdnem fentartási költségét képezi egy megfelelő állami épületnek. Záijel között megjegyzem, hogy amig a múltban fizetett csekély bérösszeggel részben érdemet szerez­tünk az állam által jövőben hozandó áldozat- készségre, Szatmár város az ingyen ajánlatáért tiz év múlva, vagy talán még előbb is kár­pótolhatná esetleg magát bőven. Miért ne építhetné fel Nagykárolyban a pénzügyi palotát az állam, mikor Beregszászon már húsz évvel az előtt épített?! De ha az állam fel nem építi, építse fel a város a pénzügyi kormány által fizetendő megfelelő bérösszeg ellenében. Ha a kir. kincstár bármely okból maga nem épitetné fel a pénzügyi palotát, a város által építendő fel nem csak azért, mert egy jövedelmező bérházat nyerne, hanem azért is, mert ez épület elhelyezése inkább a közérdek­nek megfelelően történik ez esetben. Magán­emberrel szemben feltétlen elsőbbség illeti meg a várost. Mintsem egy magánembernek a vá­ros adjon kedvezményt, létesítse a város a polgárok összesége javára gyümölcsöző be­fektetést. A helyi sajtó sokat foglalkozik azzal, hogy hová építsük a pénzügyi palotát. Nagyon he­lyesen, mert egy középület elhelyezésénél nagy körültekintéssel és előrelátással kell eljárni. S abban a munkában a sajtó megkönnyíti az irányadó férfiak munkáját. Egy középület elhelyezésénél figyelembe kell venni a város mai helyzetét éz fejlődési irányát. Minden városnak meg van a maga fejlődési törvénye. A terület és az eddigi épít­kezések írják elő a további fejlesztést. Nagy­károly város belső területét, tehát központját képezi a Széchenyi-utca, Deák Ferencz-tér, Kölcsey-utca és ezeket összekötő Nagyhajdu- város-utca által határolt terület. A főutcát ké­pező Széchenyi-utca, illetve Deák Ferencz-tér beletorkolik a nagy piactérbe. A nagy piactérre vezet közvetlenül, vagy közvetve majd minden utcánk igy legközvetlenebbül a Nagyhajduváros utca. Piacterünk nagyságánál és a városnak inkább a vasút felé való fejlődésénél fogva, a piactér északi oldala még a város központján van, dél felé eső oldala azonban már a köz­ponttól távol esőnek tetszik. A pénzügyigazga­tóságot mai helyén azért találjuk félreesőnek a központtól távol levőnek. Növeli még a tá­volságot, illetve a hely alkalmatlanságát, hogy a piacon át odavezető úttal a városi hatóság nem törődik és úgyszólván közlekedési akadá­lyok mellett juthatunk vásárnapokon a pénzügy­igazgatósághoz. Ha a pénzügyigazgatóság a piacnak a Kölcsey-szobo'rral szemben levő helyén állana, akkor nem sokkal beljebb volna a mai helytől, mégis már a város központján lenne. Azért azon eszme, hogy építsük a pézügyi palotát a mai konyha piacra jónak mondható és az esz­mét felvető által felhozott indokok elfogad­hatók. Tekintve azt, hogy középületnek lehetőLg központon és forgalmi helyen kell épülnie, a Széchenyi-utca, Deák Ferencz-tér, Kölcsey-utca és a piactér eleje azon hely, hova a pénzügyi palota építendő. A város megindult fejlődése, melylyel számolni kell, szintén erre utal. Jakabfy- féle telek jó lehet állami elemi iskolának, de pénzügyi palotának nem. Hisz a város tulajdonképpeni központjá­tól épp úgy távol esnék mint ma sőt a város kifejlődése szempontjából tekintve, még rosszabb helyen tenne. A telek drágasága a hely megválasztá­sában nagy szerepet nem játszhat, mert Nagy­károlyban aránylag a telek nem drága, hogy pedig sok hely van, azt bizonyítják már az eddig alkalmasnak jelzett telkek. Az én néze­tem szerint fontosnak tartom a pénzügyi palota építésénél a városfejlesztést. így a város fejlődése és a piactér rende­zése szempontjából nagy befolyással volna, ha a piactérnek egy másik a központhoz közelebb eső részén épülne. Ez esetben a piacnak két megfelelő ingyen telek állana rendelkezésre. Egyik a már ajánlott konyhapiac, a másik a Kölcsey szoborral szemben dél felé az országút melleti sarkon. Ugyancsak a város fejlődését és egyik legszebb utcánk rendezését eredmé­nyezné, ha a Kölcsey Ferencz utcának kiegye- nesitésével annak a Nagyhajdu város felé eső végére, sarokra épitenők. A színházépítéskor nemtudtuk megvalósí­tani a Kölcsey-utca kiegyenesitését, akkor azzal nyugtatták meg a kisebbségben maradókat, hogy az utca rendezés úgy is meglesz. Az óta eltelt néhány év, de ez irányban semmi sem történt. Itt van újra alkalom. Egy tekinté­lyes középület emeléséről van szó, melynek a megyeházához, bírósághoz, postához, de még a piachoz is közel kell lennie. A Kölcsey-utcá- nak említett része mindegyikhez közel van, ezenfelül rendezést nyer egyik legszebb utcánk és ezt a piaccal összekötő másik utcánk. Fej­lődésnek indul egy egész városrész. De nemcsak egy régi városrész fejlődését mozdítjuk ezzel elő, hanem egy még csak most épülő városrészt kapcsolhatunk a városhoz, értem a tisztviselő telepet, mely a Tompa-, Nagyhajduváros utcán át hozható legközvetle­nebb összeköttetésbe a nagy piactérrel. Minden város a vasút felé fejlődik, ez történik nálunk is. Megkezdődött azon területek beépítése, mely a vasút és Kaplony-utcai ker­tek között fekszik és lenyúlik egész a postarét felé. Ezen város résznek összeköttetést kell kapnia a város belső területével nemcsak egy, de több helyen. Az én véleményem szerint a megyeházával szemben levő Kaszinó-utcánál fontosabbnak tartom a Tompa-utcai összeköt­tetést, mert a Tompa-utca szélesebb és a haj- duvároson át közvetlenül a piactérre vezet. S egy nagy városrésznek érdeke, hogy a Kaplony- utcának ezen részén legyen egy a vasúthoz közvetlenül vezető utca, mely a mai Rozália- temető előtt volna a tisztviselő telep felé nyitandó. Ezen utca bonyolítaná le a vasúti forgalmat az Ágoston-utca felé is. Hogy a Nagyhajduvárosnak, a Tompa­utca mindkét részének és a többi ezzel össze­függő utcának mennyire előmozdítaná fejlődé­sét, erről nem is szólok, hisz ez már többször el volt mondva. Megernlitendőuek tartom még csak azt, hogy az uj állami elemi iskola is a Nagyhajduváros-utcán épül fel, mi szintén a Kölcsey-utca szabályozása mellett szól. Ennyit tartottam a város fejlesztése szem­pontjából a pénzügyi palota építésével kapcso­latban szükségesnek elmondani. ' = ”'y- _ Szatmárvármegye termelő közönségéhez. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület jubiláns kiállításuk sikere érdekében vár­megyénk termelő közönségének a következő előzetes tájékoztatást küldötte meg. Felhívás. A szatmármegyei Gazdasági Egyesület 50 éves fennállását — mint ezt hivatalos köz­lönyünk utján már több Ízben köztudomásra hoztuk, — 1911. év szeptember havában, Szatmárnémetiben nagyobb szabású általános gazdasági és ipari kiállítással ünnepli meg. E kiállítás hivatva lesz az érdeklő közön­ség előtt vármegyénk gazdasági és ipari fej­lettségének hü képét bemutatni, ezért szük­ségesnek tartjuk becses figyelmét ezen körül­ményre már most felhívni, hogy a kiállítók az előkészületeket kellő időben megtéve úgy egyesületünk, mint saját reputációjuknak meg­felelőig léphessennek a nyilvánosság elé. Tájékoztatásul általánosságban közöljük, hogy kiállíthatok: I. Varmegyénk területéről: 1. mezőgazdasági összes szemes, szálas, gumós és kereskedelmi vetemények, továbbá nád, gyékén, különféle talajnemek stb. 2. összes gazdasági háziállatok és ezek termékei; 3. mindennemű gyümölcsészeti, szőlé­szeti, borászati és kertészeti nyers és fel­dolgozott termékek; 4. erdőgazdasági termékek : 5. halászat, vadászat és méhészet ter­mékei, valamint az ezek szolgálatában álló eszközök; 6. mezőgazdasági gyáripari termékek ; 7. háziipari termékek; 8. vármegyei iparosok műhelyében ké­szült mindennemű ipari termékek. II. Országos jellegű: 1. baronlfi, galamb, házinyul; 2. mezőgazdasági gépek és eszközök. Miután ezen • vázlatosan közölt prog­rammból t. czimed meggyőződhetik arról, hogy kiállításunk magasabb színvonalú lesz, számítunk arra, hogy mint kiálllitó részt vesz s annak sikerét ezúton is elő fogja mozdítani. Részletes útmutatást a rövid idő alatt szétküldendő bejelentő ivek fognak ugyan nyújtani, mégis szükségesnek tartottuk a kiál­lító közönségnek ezeket már most szives tudomására hozni, hogy a kiállítandó állatok,

Next

/
Thumbnails
Contents