Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-05 / 6. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVARMEGYE. 6-ik szám. A munkapárt pedig zavarban van. A választásra a pénzt Khuen és Lukács adta. A hatalom még a Khuen kezében van, de a jövő a Tisza Istváné! Kire mosolyogjon, kinek tapsoljon és kiben bízzék a szegény munkapárti képviselő? Kár zavarba jönni és aggódni nekik, mert amint már egyszer — 1903-ban lefejezte Tisza Khuen Héderváryt, úgy most is holttestén keresztül fog bejutni a miniszterelnöki székbe és a megzavarodott munkapárti tábort leltárilag szerzi magához. Az ellenzék pedig majd fog küzdeni tovább. És amint sikerült a Khuen kormányt Tisza segítségével legyűrni, — meg fogják a leendő Tisza kabinetet is buktatni, — mert e harczba már segítségül jön Tisza előnyösen ismert — „balkeze“. . (F.) A gazdasági kiállításról. A szatmármegyei gazdasági egyesület legutóbb megtartott igazgató-választmányi ülésének határozata folytán Gróf Teleki Géza elnök és dr. Falussy Árpád alelnök felkeresték Gróf Serényi Béla földművelésügyi minisztert és Hie- ronymi Károly kereskedelemügyi minisztert azon kérelemmel, hogy a f. évi szeptember hóban megtartandó gazdasági kiállítást megfelelő támogatásban részesítsék. Az egyesület küldötteit mindkét miniszter igen szívesen fogadta és kilátásba helyezték, hogy vármegyénk gazdasági kiállítását ugyanoly mérvben segélyezik, mint a múlt kormány a Szabolcs megyei gazdasági kiállítást segélyezte. Egyidejűleg mindkét kormány férfiú megígérte, hogy a kiállítás megnyitásánál minisztérium képviselője jelen lesz. A miniszterek válaszát a kiküldöttek örömmel vették tudomásul. Minthogy az országos gazdaszövetség a folyó évben tartandó 11-ik nagygyűlését Szatmáron a kiállítás alkalmából fogja megtartani — a mely gyűlés egymagában is 3000 látogatót .jelent,— ennélfogva a rendező-bizottságnak az a véleménye, hogy.a kiállítás sikere biztosítva van. Mi azonban ezen előnyös helyzet daczára is óvatosságra intjük az előkészítő bizottságot, mert igaz ugyan, hogy az uradalmak és a kisbirtokosok, valamint a szatmári iparosok lelkesen és teljes erővel készülnek a kiállításra, de a vármegyei középbirtokosok egy részénél nem látjuk azt az áldozatkészséget és érdeklődést, a melyet ily vármegyei gazdasági kiállítás rendezésénél éppen ezen osztály részéről várhatnánk. Csodálatos, hogy ugyanezeknél személyi kérdést sőt indokolatlan sértett hiúságot látunk fenforogni, a mi vissza tartja őket az activ részvételtől. Ezek azonban oly sporadikus jelenségek, amelyek a kiállítás sikerét egyáltalán nem befolyásolhatják. Az előkészítő bizottság fáradhatatlanul, nagy áldozatkészséggel és előrelátással igyekszik a kiállítását rendezését előkészíteni és a sikert biztosítani, és ha ennnek daczára a kiállítás megtartható nem lenne, vagy nem a vált sikert eredményezné, úgy azért a vármegye közönsége előtt csak azok lesznek felelősek a kik tévesen felfogott személyes okokból a kiállítás rendezésétől távol maradnak. Hisszük azonban, hogy vármegyénk birtokosai lelkiismereti kérdést csinálnak abból, hogy gazdasági egyesületünk 50 éves jubiláns ünnepsége a vármegye traditiójához és múltjához méltóan tartassák meg. Az egyesület igazgató választmánya a végleges döntés tárgyában a f. hó 8-án d. e. 11 órakor Szatmáron gyűlést tart a mikor dr. Falussy Árpád alelnök kiküldetésének eredményéről beszámolni fog. programmjának cserbenhagyása után lemondana — a Kristóffy korszakot megszégyenítő czifiisrtlussal tovább szolgálja császári ubáh! De Tisza István beszéde megkon- dit'ótfa a kormány felett a lélekharangot. A készfizetések felvételéről mondott sin lyos véleménye beoltotta a munkapártba a bomlás csiráját. A pártfegyelem ereje e beoltás rombolóhatásáf egyideig még eltakarja, a munka párt lomha teste a bankvitánál még nem mutat hullafoltokat de az éles szemű politikus már látja a kormány közeledő végét, a mely nem a bankvitánál, de az ujonczlétszám felemelésénél fog az agóniához elérkezni. Tisza a zseniális politikusok ravasz finomságával sulytott le Lukács Lászlóra és a Madarasi Beck Gyula által képviselt azon munkapárti fractióra a kiket nem lát szívesen a munkapártban. Világosan és érthetően adta tudtára a Khuen kormánynak, hogy igenis, a készfizetések felvéteie kormány programm volt — a melyet azonban a kormánynak nem sikerült megvalósítani. Mit jelent ez? Azt, hogy az alkotmányosság és parlamenti szokás alapján, ha a kormány az ő programmját megvalósítani nem tudja, ott hagyja helyét. Tisza lapja: „Az Újság“ vezérczikében már hirdeti is, hogy „egy kabinetváltozás az országban még nem jelent konfliktust a koronával, nem provokál nemzeti ellenállást s nem jelent ex-lexet sem. A kormány levonja a konzekventiáját annak, hogy elérhetőnek hitt valamit,' a mit nem tudót elérni. Az utóda (Tisza István) már okulhatott ezen s a reducált illúziója számára kérheti a nemzet hozzájárulását.“ íme a Tisza lélek harangja már visszhangra is talált a munkapárt lapjában. másán kidomborodott. Egyszerű fekete kalapja alól pedig gyönyörű, tiszta kék szempárt csiklandoztak körül a feketébe játszó, sötét gesz- tertyeszinü hajtincsek, mig kerekded arczán valósággal bazsarózsákat csókolt ki a fagyos szél, a két bazsarózsa közt pedig a fázástól önkény- tefenül rezgő, szabályos, szép nagy piros ajk fölött, mint valami haragos kis gnóm, berzenkedve nézett előre a gyöngéd cimpáju fitos orr. Szégé'iiységbe, úgyszólván rongyokba öltözködve, igy törtetett tipegő jártában előre szegény kis Kertész Milka, mint az ifjúság, szépség és üdéé'ég triumphátrixe, hogy szerény keresetével — amelyet a pptrohos ügyvéd irodájában kopogtatott ki magának az Írógépen — hozzápótoljon valamit a nagy család háztartásának költségeihez*,A szegénység kálváriája s a harmatos liliomnak diadalutja volt neki a Rákó- czy-ut. Elhaladt a Rókus mellett, maga mögött hagyta az onnan következő szőnyeges és czi- pő-üzleteket, nem nézett, csak olykor sandított bizonyos tompa sóvárgással a női divatáruházak kirakatában feszelgő modell-ruhákra, amelyek oly kecsesen omlottak végig, hol rájuk tapadva,‘hol bő ránczokban hullva alá a viaszbábokra, és ment gyorsan előre,, a Kossuth Lajos-utcza felé. Egyszerre csak, mint a megriasztott madár, ijjedten kapta előre a fejét. Férfihang sut- togótt a fülébe : — Megengedi nagysád, hogy haza .kísérjem ? Milkának hossszan - dobogott a szive. A világ'minden kincséért oda nem mert volna nézni, ahonnan a hangot hallotta, pedig tudta, mert érezte, hogy a férfi közvetlenül a nyomában van, jobb felől. Hogy meneküljön előle, meggyorsította a járását, és abba hagyván a tipegést, most már szinte futó lépesben törtetett előre a járókelők között. De akárhogy iparkodott, érezte, hogy üldözője folyton a sarkában van. — Kisasszony . . . nagysád, — lihegte mögötte szemtelen suttogással a férfi. A járókelők, a kinek természetesen szemükbe ötlött a hajsza, érdeklődéssel pillant- gattak, a pihegő tovaossanó leányra, akinek most már nem csak a hidegtől, hanem a haragtól, meg a szégyentől is olyan yolt az ar- cza, mint a pipacs. Sírni szeretett volna a föl- háborodástól : — Istenem, — (gondolta — mért nincs férjem, vagy vőlegényem,,aki megvédelmezne ! Vagy mért nem vagyok gazdag, és mért nem járhatok elegáns ruhában, hogy . az emberek pe mernének ilyen arczátlanul bánni velem! Hirtelen .föllélekzett. Végre szerenesére,el- érkezett a Kossuth Lajos-utcza sarkára (ahonnan tudniillik már szakaszjegygyel utazhatott tovább, ki a Ljpót-körutra); s a megállóhelyhez épp akkor kanyarodott oda egy körforgalmi villamos kocsi ; az ő kocsija. A megmentő. Egy pillanat és Kertész Milka fönt volt a kocsiban. A férfi utánna. A leány lángvörös arczczal rántotta fel a .kocsi ajtaját és hogy a perronra ugró . aszfaltbetyárral szemben időt nyerjen, gyorsan és dühösen vágta be maga mögött az ajtőf. Most látta, de csak egy pillanatra, az arczát is a kísérőjének. Czilinderes; csinos, elegáns férfi volt. A leány hirtelen elfordult az ajtótól s mivel eppen a bejárattal szemközt volt üres hely, hát leült. — Szervusz Milka ! — nyújtotta feléje a kezét a szembenlevő ülésről, amelyik háttal volt az ajtónak, Tauberman Janka, akivel csak most vették észre egymást. A két leány gyermekkori játszópajtás volt, hanem az utóbbi időkben már csak elvétve találkoztak, mert Milkának a kenyere után kellett járnia, a Tau- bermann-leánynak pedig gazdag emberek lévén a szülei, a zsurokon, színházban és bálban hiába kereste volna, a vékonyhaju irőgépes kisasz- szonyt. — Szervusz Janka! És a földindulástól remegő hangon kezdett beszélni : — Képzeld, ahogy jövök a Rákóczy- uton ... Belépett a kocsi belsejébe a czilinderes. — Ez már mégis csak sok! — rebegte fülig elpirulva a leány s a következő pillanatban az ámulattól csaknem szájtátva bámult Taubermann Jankára, aki mosolyogva fordult meglepetten hebegő fiatalember felé: — Nini Ákos! hát maga hogy kerül ide? S megfogván a gavallérnak a kezét, derűs boldogsággal mutatta be Milkának : — Szemesdy Ákos, a vőlegényem . . . — Na iszen, — gondolta .Milka, amikor leszállván a villamosról, ismét egyedül koczo- gptt az utczán, — mégis csak jobb dolog rongyos czipőben járni, mint ilyen vőlegénynyel. Zsoldos László.
