Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-17 / 51. szám
2-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE .51.-.szám. keit szolgáló társadalmi munka épen nincs innyére mert azt akarják, hogy a nép maradjon örökké csak a sötétségben az elmaradottságban, hiszen a kultúrában tömeget a legkönnyebb a romboló törekvéseknek megnyerni. Nagyon jó lesz tehát, ha minden tanító mielőtt a fentebb említett határozat végrehajtásához hozzáfog, számotvet önmaga lelkiismeretével, ha előzetesen végig tekint azokon az eredményeken, amiket a társadalmi munkásság szült úgy a saját, mint pedig vezetése alatt álló nép anyagi és erkölcsi színvonalának emelése szempontjából. Meg vagyunk róla győződve, hogy alapos megfontolás után minden tanító arra a meggyőződésre fog jutni, miszerint társadalmi munkája nemcsak a népnek, hanem önön magának is hasznos volt úgy anyagilag, mint erkölcsileg. Forgácsok. A munkapárt kezdettől fogva keverék-párt volt. Kontra működő erők gyengítették kifelé és befelé állandóan a többséget. A parlamenti válság és a kormánybukás előszele a személyi ellentéteket is teljesen kiélesitette. A miniszterelnök sziikebb környezetéhez tartozó Budapesti Napló szerkesztője- dolgozik, hogy ezt megakadályozza. Különösen azok ellen’ a mnnkapárti honatyák ellen támad, akik a költségvetési vitában résztvesznek. A félhivatalos, sugalmazott közlemény a guvemementális sajtónál eddig ismeretlen modorban a következőket írja a munkapártról: „Mindenkivel szemben állom és íöntarlotn. hogy a költségvetéshez ezután is még hozzászólni, ha csak a fölszólaló nem miniszter, vagy államtitkár, nem referens, vagy valamely párt hivatalos álláspontjának kirendelt tolmácsoló ja1: — ostobaság, vagy perfidia! . . . A parlament összes pártjai november nyolcadikén megállapodtak abban, hogy a költség- vetésből még az idén törvény lesz.: Az ellenzék vezérei becsületszavukkal fogadták meg, hogy ezt nem akadályozzák. A kormánypárt nem. tett fogadalmat, de természetesnek látszott,, hogy nem fogja útját állni egy oíyart megállaI pödás érvényesülésének, mely saját magának és. az általa támogatott kormánynak, érdekében áll.“ Kijelentem, hogy aki ezekután is még fölöslegesen késlelteti a budgetvitát, ostobaságot, vagy perfidiát követ el. Ha ellenzéki, hát eljárása szándékos szószegés. Ha kormánypárti — hogy egyoldalúsággal ne vádoljanak, — hát előmozdítja mások árulását, vagy legalább is azt gátolja meg, hogy ez az árulás, ez a hűtlenség, ez a jellemtelenség az ellenzékre rábizonyittassék. ;Éppen ezért elvárom, nem a magam, hanem a közérdek és a köztfcztesség ■ nevében, hq'gC más mint miniszter, referens vagy hivatalos’, pártszónok ja költségvetéshez nem fog most már hozzászólni. . Ha más is »..föliratkozik, réniélém, hogy sáját pártvezére, Vqjnfch, Dániel vagy Ghyllápyr — letörülni. Hajmás is szólásra emelkedik, saját jártja;leülteti“. A mínisztet|lnök lapja tehátnyilvánvalóig visszaadja _á pártnak a .^Székely-akció“ alkalmával szenvedett, rúgást. A modern parlamentarizmus arculcsapása és a képviselői szólásszabadság’ilfüzpriussá váló tevése, ha a miniszterelnök orgánuma ilyen hangon rendelkezik a többség tagjaival. Csak egy olyan párt ütheti el ezt, amely mandátumát nem a népakaratj szabad megnyilvánulásától nyerte, hanem a belügyminiszteri kegyek bőségszarujából. .« v v: -- . . Konstatálni kívánjuk, hogy a miniszterelnök félhivatalosa |iem jól tudja a novemberi megállapodás szövegét, mert abban szó sincs álról, hogy az; eBenzék becsületszavát adta, hogy még ebben ;fz évben megszavazza a költségvetést. Csak arróC-volt szó, hogy „mesterséges akadályokat“ nem .gördít az ellenzék a költségvetés-, létréjövése elé, de még azJndem- njfásra nézye iái,történt próvideálás, ami világos, jele annak, hogy á köjtségvefésnék uj évig váló letárgyalása nem ó vóit becsületszóval garantálva. v • ' * * A kormánypárt mosUegész váratlanul levette a véderőjavasjatot a képvíselöház napirendjéről. A rnovember 8-iki-fegyverszünet szerint az idén egész december 16-ikáig lett volna kétszer hetenkint a véderőjavaslát napirendre tűzve, most a költségvetés tárgyalásának folytatása tűzetett ki a napirendre. A véderőjavaslatnak a napirendről való ezzel a levételével a véderőjavaslat elleni harc első korszaka lezáródott. A küzdő ellenzék a teljesített kötelesség nyugodt öntudatával és bizonyos büszkeséggel tekint vissza erre a korszakra. Az eredmény teljes és tökéletes, mert nagyobb kudarcot, mint a milyet most a Khuen kormány a véderőjavaslat erőltetésével szenvedett, aligha képes felmutatni az ujabbkori magyar pariamentárizmus története. Öt hónapi erőlködés, fenyegetőzés, ármánykodás türelem és türelmetlenség után a véderőjavaslat ugyanazon a ponton áll, amelyen az első nap állott; aj nehézségek, amelyek, annak létrejötte elé rneredbmek,^ sempTtveí sőm kevpsbedtek mqg.v Mindsn parfementán^ ^alkotmányos; ptszágbarC annak á kÓEftiányűakf- amely ilyl csufesjanf-fel- sült, föltétlenül el kéíl hagyni -a liéíyéf. És ezt a sorsot a jKhüén-k.orinány sem kerülheti ki. Világosan megállapítható, hogy a koímány állása alaposan megingott, pártján az elégedetlenség/ széthúzás és züllés-, magában a kormány kebelében pedig a fejetlenség ütött tanyát. ' • * *. ' • ■'*• ú. ' • ~ * j*- ^ í >> Egyre nagyobb mérveket ölt az állami tisztviselők köreiben az elkeseredés a kormány ellen, amely a parlamentben, küldöttségek előtt félhivatalosan megígérte, hogy Segít a tisztviselők anyagi helyzetének tarthatatlanságán s aztán úgy „váltotta be“ ezeket az Ígéreteket, hogy oly módon „segít“, hogy az már néni segítség, hanem alamizsna azzal a fenyegetéssel, hogy „most már legyen elég“, A minapi tanítói gyűlések után vasárnap két gyűlést is tartottak a tisztviselők Bíídapiesten s a hangulat ezeken á gyűléseken sem’volt kevésbé izzó, mint a tanitó-gyüléseken, Szidták és szószegéssel vádolták a kormányt, emlegették a passzív rezisztenciát, a szocialisztikus szervezkedést, az általános,~egyenlő,^ titkoá' választójogot, emlegették, hogy kényszeríteni kell a kormányt Ígéretei beváltására. Hiszszük azonban és reméljük, hogy azok az elkeseredett kitörések, amelyek már több mint egy év óta hallatszanak egy és más tisztviselői kar gyűlésein, szózataiban és- memorandumaiban, először is nem akadt visszhangra a tisztviselők nagy tömegeiben, másodszor pedig kizárólag a kormány ellenm elkeseredés kifejezése. Mert annyi bizonyos, hogy a főbünös megjelent. És aminek be kellett következnie! az megtörtént: halálosan beleszerettem a szép ausztráliai nőbe, anélkül, hogy valamikor is' bevallottam volna neki érzelmeimet: Túlságosan imádtam és ezért kissé félénk voltam vele szemben. De különben is, noha fölöttébb szeretetreméltó volt hozzám, soh’se nyújtott alkalmat arra, hogy bevallhassam neki széfelmémct. Odahívta magához kutyáját és vé'gig- simitott annak hosszú selymes szőrén, azután folytatta : — Egy napon véletlenül meghallottam, hogy miss Hopkins Európába szándékozik utazni. Mindenféle furfanggal megtudtam elutazásának napját, azt is megtudtam, hogy egy német gőzösön váltott elsőhelyű jegyet. — Értem ... és ön szintén úgy tett ? — Úgy. Abban a pillanatban, amikor a gőzös elhagyta a partot, hogy a nyílt tengerre vesse magát, hirtelenül megjelentem Hopkins kisasszony ejőtt, aki elpirult, amikor meglátott. — Elpirult ? — kérdezte Moriére. — Tehát ön se lehetett közömbös előtte. — Én is igy vélekedtem és nagyon boldog voltam akkor. Hopkins kisasszony bájosan nyújtotta felém .a kezét és örülni látszott, hogy velem együtt teheti meg- az utat. Guy félsóhajtott mielőtt folytatta: T-s Ön tudja, hogy- mily bizalmasra fejlődik hajón az utasok Egymáshoz való viszonya. Napközben . alig hagytam él utazptársnö'met egy pillanatba és szellemes vigkedélyüsége oly boldogságba ringatott, amilyet csak álmunkban élvezhetünk, néha ; - . i : sí- .>> -. • // ‘ . — Reményiem/ .hogy szerelmet vallott neki? “ * - Z — Sajnos, nem; élveztem a boldogságot és csak Franciország közelében akartam felajánlani neki szerelmes szivemet. Közel voltam már a francia parthoz, amikor az őrség egy zátonyra jutott hajót jelzett, amely segélyre várt. — A kapitányunknak ez sehogy sem tetszett, mert versenyezett egy angol gőzössel. Még sem merte folytatni útját és a zátonyra jutott hajó felé vette irányát. A hajóroncs közelében meglassítottuk menetünket és egy mentőcsónakot bocsátottunk le. Miközben a matrózok oda eveztek, mi is közelébe jutottunk. — Jókor érkeztek, megmenthették a hajótörötteket ? — kérdezte Moriére. — Ember nem volt már a hajón, de azért mégis volt egy élő lény. A matrózok is észre vették. így kiáltott egy fel: „Csak egy nyomorult kutya!“ És feléje se nézve a szerencsétlen állatnak, visszafordították csónakjukat és a hajó felé közeledtek. — Milyen kegyetlenség! —^ mondta Moriére. V r: ' / Z — Annál is inkább, mert a rémségesen lesoványodott kutya anya volt. Kis kölyke mellette feküdt és hiába akart szopni kiszáradt emlőiből. — Öh, ha hallotta volna panaszos vonítását, kétségbeesett ugatását. Az a szegény állat megértette, hogy elakarják hagyni. Félő hevességgel nyaldosta kölykét, mintha csinosítani akarná, hogy felkeltse azoknak a részvétét, akik ott akarták hagyni a kegyetlen hullámok martalékául. Hirtelen, végső erőfeszítéssel szájába kapta kölykét és beleugrott a tengerbe. Fáskosarak, utazó- és virágtartó kosarak, veranda bútorok mindenféle gyékény munkák a legszebb jutányos áron készíttetnek a készíttetnek* a NAGYKÁROLYI GAZDASÁGI NÉPISKOLÁBAN.