Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-12-10 / 50. szám
Nagykároly, 1911. december 10 Vasárnap. VI!. évfolyam szám. 50. A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. «*» POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. iDJ.D Előfizetési árak: Szerkesztőség, MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Egész évre .....................................8 korona. hov á a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Félévre................................................ 4 korona. Kö lcsey utca 11.sz. j| Felelős szerkesztő : Negyedévre...........................................2 korona. Ki adóhivatal : Atilla-utcza 15. szám DR. JOSITS MIKLÓS. E§yes szánl 20 fillér- Hl Ny«lttér sora 40 fillér. _______ Kéziratokat nem adunk vissza. —-------- Hirdetések jutányos áron közöltéinek. fa suti ügyek. Nagykároly—margittai vasút. A nagykároly—peéri—margittai vasút régóta vajúdó ügye végre a megvalósulás állapotába jutott. Az előmunkálati engedményes Fábián Lajos fővárosi mérnök és vasútépítési vállalkozóval a szerződés már megköttetett. Amennyiben az érdekelt községek a megfelelő mennyiségű törzsrészvényt jegyezni fogják, úgy a vasút földmunkaépitése már a tél folyamán kezdetét veszi. Örvendetes jelenség, hogy városunk képviselőtestülete fölismerte a létesítendő vasút nagy fontosságát, amely hivatva lesz arra, hogy az Érmellék legértékesebb vidékét nemcsak vármegyénk területén, de Szilágy és Bihar megyék területén is a legvagyonossabb községeket és bortermő vidékeket forgalmi és kereskedelmi szempontból Nagykároly városhoz csatolja. Úgy a létesítendő cukorgyár, mint a tervbe vett borértékesitő és pinceszövetkezet el sem képzelhető az érmelléki vasút nélkül. Az előmunkálati engedményes szívesen respektálja Nagykároly város azon feltételét, hogy a vasút vonal ne Mezőteremen át, hanem directe köttessék össze a nagykárolyi vasúti állomással és amennyiben a grófi uradalom a megfelelő törzsrészvényeket jegyezni fogja, úgy a vasút vonal a Somos erdő mellett a Klára és Szent János pusztákon át lesz összekötve Vezenddel. Az eddigi előjelekből megállapíthatjuk, hogy úgy az érdekelt környék, mint a grófi uradalom is teljes áldozatkészséggel fogják a vasút ügyét felkarolni, annál is inkább, mert a törzsrészvények jegyzésével meghozandó áldozat minden érdekeltnek az áru- és személyforgalom megkönnyítésénél bőségesen meghozza kamatait. Keskenyvágányu vonataink. A szatmár—bikszádi, szatmár—er- dődi és nagykároly—somkuti vasutak fúziója tárgyában rövid idő múlva dönteni fog a kereskedelmi miniszter. E vasutak egyesítése nagy fontossággal bir az érdekelt vidék községeire, mert ezen egyesítés jóváhagyásával kapcsolatosan az összes keskenyvágányu vasutaknál, de különösen a szatmár—bikszádi vonalon 4 és fél millió beruházás van tervbe véve. A szatmár—bikszádi vasútvonalon a menetsebesség is szabályozva ieend, különösen a budapesti csatlakozást lebonyolító személyvonatoknál. Ezenkívül megfelelő számú I-ső osztályú kocsik lesznek a jövő év május havában a forgalomnak átadva. Ezen beruházások teljesítését is a halmi—bikszádi vasútvonal erőszakos keresztülhajszolása késleltette, mert addig, míg ezen magánérdekü és nagy protekcióval hajszolt vasútvonal sorsa el nem dől, a szatmár;—bikszádi vasút részvénytársasága uj és költséges beruházásokat nem eszközölhet. Minthogy pedig a halmi—bikszádi vasút az anyagi erők hijján — minden illetékes és illetéktelen protekciók mellett is — nem létesíthet, most már semmi akadálya sincs annak, hogy a szatmár— bikszádi vasútvonal hiányai megfelelő beruházásokkal megszüntettessenek. A halmi—bikszádi vasút. Bányász Menyhért és érdektársai által tervbe vett halmi—bikszádi vasútvonal ügyében az engedélyezési tárgyalás megtartatott. A protekció minden nemét láttuk e magánérdeket szolgálni akaró vasútvonal létesítésénél. Jellemző a munkapárti korszakra, hogy akkor midőn a vasutügyek legnagyobb szakértő tekintélye : Hieronymi Károly volt kereskedelmi miniszter e vasútvonal létesítését jogtalannak mondta és azzal bélyegezte meg, hogy a tervezett vasút nem közérdeket, egynéhány ember magánérdekét kivánja szolgálni, a Hieronymi halála után a Tisza István protekciójával az engedélyezési- tárgyalásig jutott. Ezúttal nem akarunk reámutatni arra, hogy minő érdekek mozgatják e vasút keresztül- erőszakolását, csak azt jegyezzük meg, hogy a hozzájárulási összegek kimutatásánál teljesen vagyontalan községek is 50, 60, sőt 75 koronával szerepelnek, amelyből nyilvánvaló, hogy e kimutatás nem reális. De még komikusabb e vasút hozzájárulási kimutatásában Szatmár vármegye 200.000 koronás hozzájárulása. Azt a kis tréfát, amelyet vármegyénk tavaszi közgyűlése magának megengedett, midőn a jelenlévő 22 bizottsági tagból 15-erí az 1%-os ingatlanforgalmi pótadót és ennek terhére a halmi—bikszádi vonalra 200.000 koronát megszavazták, Bányász Menyhért és érdektársai készpénznek vették. Íme a sors iróniája keresztülhúzta e naiv számítást, mert a miniszter a napokban úgy az 1%-os pótadó, mint a halmi—bikszádi vasút Júliusban . . . Fejem fölött julius napja lángol És vigasztal, hogy elmúlik a nyár, Mert lelkem ó, a szomorú szeptember Hónapra vár. Mikor a levél lesorvad az ágról, A fecske-raj nap sugaras délre tér, S a levegőben bus elégiákat Zokog a szél. És vágtat, száll, ki tudja hova, merre, Nagy mély vizek és vad puszták felett: Szeretném elbocsájtani utána A telkemet. Hogy az is szálljon, vándoroljon innen Pihenjen el más idegen helyen, A sírja tenger és a koporsója Felhő legyen. Vihar volt úgy is melengető anyja, Vihar táplálta, az verje agyon : Egy viharos, kegyetlen forgatagban, Fönt északon! . . . Gregoir. Petroleum. Petróleumot vásároltam. Nem kereskedőnél, de bankárnál. Nagyon szilárdan bízott a petróleumban és azt állította, hogy biztosan emelkedik az ára. És tényleg emelkedett: először öt és utána újra öt százalékkal. Ekkor elakartam adni, de a bankárom kinevetett. — Micsoda ? — mondta — most akar ön eladni, amikor annyira emelkedik a petroleum ára. Nem adtam el, megtartottam a petróleumot és rokonoknak, barátoknak eldicsekedtem vele, milyen pompás üzletbe kezdtem. Erre ők is figyelmesek lettek. Frigyes, a kocsisom is vett petróleumot és Liza néni eladta értékpapírjait és a pénzt petróleumban helyezte el. Mert — úgy vélekedett — miért elégedjék meg három százalékkal amikor hat százalék is elérhető. Eltekintve természetesen az egyéb nyereségektől. Csakhamar az egész család petróleumban úszott. Richard bácsi elsőbben nem nagyon akart velünk úszni. Mindenáron tudni akarta, hogy tulajdonképp hol is léteznek azok a petroleum müvek. Hiszen mindig is nehézkes felfogású férfi volt. Elmentem tehát a bankáromhoz. — Mondja csak, Kalin ur, hol vannak a mi petroleum müveink? — Ázsiában és ha vásárolni szándékoznak, úgy legjobb lesz rögtön megtenni. Nagy áremelkedés előtt állunk. Ilyen alkalom nem egyhamar találkozik. — Én tehát sürgősen vásároltam és rábírtam a családomat, sőt Rudolf barátomat is, hogy éppúgy cselekedjenek. Mindig is jóbarát voltam és nem akarta azt sem, hogy a családom rám foghassa: pusztán egoizmusból nem figyelmeztettem őket egy pompás kereseti forrásra. Rudolfnak éppen nem volt készpénze. Ő ugyanis iró. Ezért szép, kerek összeget hiteleztem neki, hadd élvezze ő is a petroleum áldását. Miután mindannyian jól ellátuk magunkat, lejebb szállt a petroleum ára. Elsőbben két, azután négy és végül hat százalékkal. — Kalin ur mosolyogva mondotta:
