Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-26 / 48. szám
48-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE 3-ik oldal. Károlyi József gróf beszámolója. A mint már a múlt hét folyamán jeleztük, gróf Károlyi József kerületünk országos képviselője Nagykárolyban választói előtt beszámolót tart. A beszámoló megtartására a folyó évi december hó 3-ik napjának d. e. 11 órája tűzetett ki. Választó kerületünk országos képviselőjét a beszámoló alkalmával nemcsak a pártonki- vüliek közül, de a Kossuth-párt és Justh-pártból is többen kisérik le, a kikhez előreláthatólag Désy Zoltán és gróf Károly Mihály is csatlakozni fognak. A kerület pártelnöksége és végrehajtó bizottsága a képviselői beszámoló megtartása és a pártok küldötteinek fogadása tárgyában ma vasárnap este 6 órakor a Polgári Kaszinóban értekezletet tart. Károlyi József gróf képviselői beszámolóján a vármegyei függetlenségi párt küldöttsége által fog részt venni. A kerület népszerű képviselője és a kíséretében megjelenő képviselők tiszteletére a beszámoló után társas ebéd lesz a Magyar Király vendéglőben. A középosztály helyzete. A köztisztviselők drágaság ellenes mozgalma sok érdekes megfigyelésre nyújt alkalmat, s bizonyosan a legtöbb méltányosan gondolkozó ember belátja azt, hogy a mostani szociálpolitikai viszonyok legkevésbé kedveznek a, kisembereknek tömegének, a kisembereket akarja mindenáron talpra állítani, azonközben a nemzet ezidőszerinti gerincét, a müveit középosztályt, a hivatalnok sereget bent felejtik a nélkülözések, a nyomor fertőjében. Ha jön is egykét humánusabb szivü miniszter, aki nagy nehezen fizetésemelést srófol ki a köztisztviselők részére a törvényhozástól, végeredményben az állam a < köztisztviselők táplálója és fenntartója évről-évre több akadályt gördít a lateinerek boldogulása elé, évről-évre ridegebb szivünek mutatkozik alkalmazottai iránt, különösen olyan esetekben, amikor a tisztviselői kar a saját anyagi és erkölcsi tőkéjét is mozgósítja sorsának jobbra fordulta érdekében. nyokat. Vágyakozó szeme mohón futott végig a pajkos, tréfás, kergetődző leánycsoporton és nem egyszer úgy érezte, hogy megtalálta az igazit. De a sarkon várt már a lányokra egy- egy fiatal ember és amig boldogan összesimulva mentek tovább a párok, Sebestyén megszégyenülve, menekülő árnyék gyanánt surrant tova. Úgy sompolygott a falak mentén és égő tekintetét félénken meresztette szép asszonyok, szép lányok arcára. Az egyszerű, fürge és élelmes kis zsidó igy lett lassanként a szerelem mániákusa és amig óvatos kalózként lopakodott az asszonyok után, minden, minden elhalványodott elméjében. Két szőnyeges, puha kényelemmel berendezett szobát látott csak és azután a kávéházat az ő leigázott és megbüvölt ellenségeivel, mert a régi barátai ellenséggé váltak e nehány hónap alatt és ha találkozott velük, gyűlölködő tekintettel tért ki az útjukból. Közben — mert végkép elhanyagolta az üzleteket, — az állásából is kidobták, de szegény megháborodott Sebestyén még örült is neki. Most már állandóan az utcán kószált, vagy kiült a körúti kávéházak utcai ablakaiba. Rendszert tartott szerelmi őrületében és pontosan tudta, mikor kell a leányiskolák kapuja elé állnia, mikor jönnek ki a lányok a konzervatóriumokból, sziniiskolákból, varrómühelyek- ből, kalapkereskedésekből, vagy gyárakból. Ott ólálkodott esténként a postahivatalok körül, a A mai drágaság ellenes akció, amelynek keretében annyi sok szép beszédet hallottunk, annyi sok frázist lenyeltünk, de egyetlen egy illetékeny tényező sem kisértette meg még eddig a köztisztviselői kart olyan irányban befolyásolni, hogy az a fogyasztás szabályozása, az értékesítési viszonyok ja\|itása, a megélhetés terhének könnyítése végett alakítson minden exponáltabb tisztviselői gócpontban, minden városban alkalmas szervezetet. Ha ilyen a fogyasztási cikkek olcsóbb beszerzésére irányuló tisztviselő szervezeteket az állam némi kedvezésben részesítené, vagy csak azok megalakulását erkölcsi súlyával elősegítené, egyszeriben csökkenne a drágaság. Tegye lehetővé az állam, hogy a városi fogyasztók zömét alkotó köztisztviselőikar közvetlen összeköttetést kérésén a lalusi termelőkkel. Mert a drágasági pótlék a tisztviselők helyzetén, ha ideig óráig jávit is, nem alapos eszköze a fogyasztási cikkek folytonos drágulása elleni védekezésnek. E baj, mig radikális módon gyökerében nem lesz gyógyítva, terjedni fog és beláthatatlan katasztrófának lehet szülőjeNobile officiumÓsdi, régi a megjelölés, de még sem any- nyira, hogy a mai kor gyermeke már nem értené. Ha nem tudja, sejti, hogy mit jelent. Ha úgy jelöli meg, hogy „ingyen munka“, már többet mond, mint amennyi a valódi értelme; ha azt mondja, hogy „tiszteletbeli állások vagy kötelezettségek“ — kevesebbet mond, mint a mi e megjelölés igaz tartalma. Legjobb talán ezért annál maradni, hogy nobile officium, igy legalább kikí azt értheti alatta, amit a két végletként megjelölt meghatározás közül akar. Olyan nobile officium, amely munkával nem jár (vagy legalább nem akarják elfogadni azt, hogy dolgozni is kell érté), bőségesen akad a mi drága ínkban. Emlékezem magam is rá, hogy egy hivatalos eljárás során a hivatalos védő, mint nyomatékos mentő körülményt, azt hozta fel védettje javára, hogy annak annyi tiszteletbeli állása van, hogy ezeknek felsorolása nem férne el egy kartonlapra, És valójámikor kis irodista lányok ajánlott levelekkel siettek a postára, kopott felöltőjében dideregve és fogvacogva plántálta magát a gépirómühe- lyek nagy üveges ablakába, a hol gyorsujju lánykák bent a kirakatban serényen kopogtatják teli a sok iv papirost, áttörte magát a du- naparti déli korzó sokaságán egy-egy úri leány után, aki nevelőnőjével sétálgatott a sütkérező, csevegő és flörtölő népség között és egy-egy formásabb masamód kegyeiért kikocogott Ó- buda legszélső szélére. Éjszaka artista kávéházak mélyén húzta meg magát. Már sorba leoltogatták a lámpákat és ő még ott ült, csak égő szemei világítottak ki a barnás homályból. A szemei, ha reggel megindult lánykereső, szdmoru útjára, véres karikák közt úsztak, a haja csapzott volt, homlokán verejték csörgött, a felöltője kopott volt és a nadrágja rojtos. És egyszer egy éjszaka előállították Sebestyént a rendőrök. Lakása nem volt, foglalkozása nem volt, hát tiltott csavargásért kivitték a toloncházba. Aznap este a törzskávéházban egy didergő, megrémült kompánia olvasott egy rövid rendőri hirt. Az emberek Midre gondoltak hirtelen, aki tündöklő fényességben ragyogott már a nagyváros kokottjainak élén és valaki csöndesen sóhajtotta: — Szegény Sebestyén 1 Ezért kellett el- züllenie. Kálmán lenő. ban, ha körülnézünk és csak ismerőseink körében bár széttekintünk, azt látjuk, hogy embertársaink, barátaink, ismerőseink sokszor el nem számolható helyeken, intézményeknél és egyesületeknél töltenek ’be bizonyos állásokat, amelyekért díjazás, fizetés nem jár. Hogy pedig ennek dacára mégis kell lenni valami teendőnek, vagy munkának az kézen fekvő, hiszen nem szervezték, nem alkották volna meg az állást, nem jelölték volna ki tevékenységi körét, ha nem lenne tenni, végezni való. Ha tehát ezek az állások azért nobile officiumok, mert fizetéssel, részesedéssel vagy jutalékkal összekötve nincsenek, úgy a legideálisabb értelemben vett tiszteletbeli állások ezek. Egészen más az, mikor valamely állás, megbízatás munkával jár, de ezért a munkáért nem fizetnek, vagy valójában ingyen munkáról szólhatunk. Ilyen ingyen munka pedig sok, nagyon sok van. Nemcsak olyan, melyet egyesületi, testületi avagy magánérdek ró az emberekre, amelynek csak elvállalása is kinek-kinek egyéni akaratától és hajlamától függ, hanem olyan, amelyet az államhatalom kényszerit a polgárokra. A polgároknak egy életfoglalkozás szerint csoportosult körére, mikor törvényben alkotta meg a szegényvédelmet, az ingyen munkát az ügyvédi kar terhére. Talán eléggé ismeretes a szegedi ügyvé- dtK mozgalma, kik közül egy nagy pénzhami- 'sitási bűnügyben több napra terjedő főtárgyaló, a 16-ot rendeltek ki hivatalból védőnek, a mi azt jelenti, hogy 16 ügyvéd, vagy ezek által fizetett helyettesük napokon keresztül fognak ingyen munkát végezni, mert a törvény az ingyenes szegény védelmet törvénybe iktatta és ezt bűnügyi első fokú tárgyalásokra is kiterjesztette. Úgy véljük, nem kell sok érvet felhozni avagy mázsás bizonyítékokat felsoroltatni abban a tekintetben, hogy az államnak ezen ingyen munka lefoglaláséi és kisajátítását jelentő rendelkezése ellenében megértsük ne csak a 16 szegedi ügyvéd felzúdulását, hanem a kirendelés és az ingyen munka elfogadása által annak az általános elvnek a legfragránsabb megsértését, a melynek egyszerű, megérthető tartalma az, hogy a munka minden körülmények között díjazandó. Ez nem kegy, hanem kötelezettség. Csak abban a tekintetben lehet vélemény eltérés, hogy ezt a kötelezettséget az állam vagy pedig a társadalom vállalja-e, mikor a szegényvédelem díjazásáról van szó. De abban nem lehet vélemény eltérés, hogy az egész ügyvédi kar^ nak, a kamaráknak, az ügyvédszövetségnek össze kell fogni, hogy ezt a jogos követelést érvényre juttassa, másrészt az államhatalomnak kell gondoskodni, hogy ingyen munkát senkitől el ne fogadjon. Dr. N. Furcsaságok. Fátyol Józsi fátyolt vetett a Nagykárolyban átélt szép időkre és átpártolt Szatmárra. Azt mondják, ha a cigány is otthagyja a falut, baj van. * * * Ezentúl kevesebb költségük lesz a városunkba beránduló vidékieknek. Fátyol Józsi nem adóztatja meg őket. * * * A szatmáriak akik a megyeszékhelyt eddig semmi fondorlattal nem tudták városuknak megszerezni, most azért csalták át Fátyol Józsit, mert azt hiszik, hogy megyegyülést csak ott lehet tartani
