Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-12 / 46. szám
SZATMÁR VÁRMEGYE. 46-ik' szám. fog dolgozni. Tisza ma egy csepüvel megtöltőit krampusz — ő maga nevezte magát annak — akitől nem ijedt meg és nem ijed meg senki. 2-ik oldal. A Szatmármegyei Széchenyi Társulat választmányi ülése és közgyűlése. A „Szatmármégyei Széchérlyi Társulat“ e hó 8-án Szatmárori Falussy Árpád dr. elnöklete alatt közgyűlést és azt megelőzőleg választmányi ülést tartott, melynek egyedüli pontja a választól-'reform kérdésében Khuen Héderváry gróf miniszterelnök által magyar közművelődési egyesületeinktől kért indokolt vélemény letárgyalja volt. Jelen voltak: dr. Vajay Károly alelnök, Madarassy Dezső igazgató, Biki Károly aligazgató, . Küszner Albert pénztáros, Faragó Ignác titkár, Jákó Mihály, Pemp Antal és Szabó István kanonokok, B. Kováts Jenő, dr. Kelemen Samu, Ferencz Ágoston, Madarassy Endre, Madarassy Zoltán, Luby Béla, Sárközy Andor, Kossuth István, Tóth Móritz, dr. Jármy Béla, id. Vetzák Ede, Kótai Lajos, Rácz Elemér, Sepsy Sándor, Szombalhy Ödön, dr. Böszörményi Emil, Jékey Zsigmond, Böszörményi Zsigmond, Kovásznay Zsigmond Világossy Gáspár és még többen. Dr. Falussy Árpád elnök annak hangsúlyozásával, hogy e kérdésben minden pártpolitikai tekintetektől menten, kizárólag csakis a Társulat 28 éves tradícióihoz híven nyilvánuljanak meg a nézetek, szívélyesen üdvözli a megjelenteket és az igazgató-választmányi ülést megnyitja. Hogy pedig a választmánynak véleménye kialakulhasson, a következő javaslatot terjesztette elő : A szatmármegyei Széchenyi Társulat a választói reform megalkotását az országgyűlés egyik legsürgősebb feladatának tekinti, mert a 60 év óta érvényben levő és időközben csak némi módosítással változott jelenlegi választó- jogi törvényt a megváltozott és folyton haladó idők követelményeivel szemben jórészben elavultnak és a választói jogosultság feltételeit, valamint a választókerületek beosztását ktilöesti korzó helyettesíti a börzét, a kaszinót, a tudományos és közhasznú egyesüléseket. Itt, az Isten szabad ege alatt, az utcán, kötnek üzleteket és ismeretségeket, itt fogadják az üzletfeleket, itt tartanak politikai pártkonferenciákat, itt költözik bele az emberek szivébe a szerelem, innen indulnak ki a házasságok és a házasságtörések és itt gyilkolnak királyokat. Itt, a konak alján, a Terazián, Belgrád egyetlen ép, egyetlen egyenes utcáján, amin sürög- forog a vegyes, vidám, balkáni nép s amelyről nem is olyan régen csatasorba állított ágyuk tátongó Szája jítdtt a koronás kupoláju palota főfrontjának kilenc ablaka felé .. . * Körül a házakon fekete zászlók lengenek, a Kalimegdán felől tompa haranszó zug bele az ünnepi délután csöndjébe, másik oldalról, a Mihály herceg-tér felől pedig egy gyászinduló egyes akkordjait, szaggatott, rövid dobpergés hangját hozza magával a szél. Belgrádnak gyásza van, Belgrád temet. Magasrangu katonát, tábornokot, a hadbíróság vezetőjét viszik utolsó útjára. Az egész város kivonult, hogy részt vegyen a gyászban és a hideg télben hajadonfőit álló emberek sorfala között halad tova a szomorú menet. Legelői, délceg fekete nősen az ország magyar ajkú lakosságával biro vidékein igazságtalannak tartja. A választójogi törvény tehát az„ ország kulturális, gazdasági, ipari és kereskedelmi fejlődésének megfelelő méltányos és igazságos reformja a parlament elodázhatatlan kötelessége. Amidőn ezen véleményének a'szatmár- megyei Széchenyi Társulat kifejezést ad, egyidejűleg azon szilárd meggyőződését is hangoztatja, hogy a megalkotandó választói reform főcélja nem lehet más, mint a politikai nemzet értelmiségének az ország kormányzásában, vezetésében és irányításában leendő biztosítása. Az értelmiség olcsó fokozata az írni és olvasni tudás. Minthogy azonban minden nemzet fennállásának első és legfontosabb létalapja a nemzeti nyelv fentartása, fejlesztése és az egész ország területén uralkodóvá tétele, ennélfogva közjogunk egyik legfontosabb gyakorlásánál, a választói jog gyakorlatánál elengedhetetlen feltételnek tekintjük az állam hivatalos nyelvét, vagyis a magyarul irni-olvasni tudást, úgy azonban, hogy ez a feltétel a ma érvényben levő szerzett jogokat ne érintse. Az 1000 év óta fennálló Magyarország történelmi népének az államalkotó és állam- fentartó magyar fajnak az ország kormányzásában és vezetésében való biztosítását a magyarul írni és olvasni tudás feltétele mellett meg az idegenből bevándorolt letelepülőkkel szemben legalább oly mértékben véljük biztosíthatónak, hogy választójogot a letelepült a honpolgári eskü letételétől számított 3 év múlva nyerhet. Mi, akik Szatmárvármegye területén a nemzeti kultúra és a magyar nyelv fejlesztése érdekében sorakoztunk a Széchenyi Társulat lobogója alá, aggodalommal tekintjük a kü- lömböző nemzetiségek egy részének agresszív fellépését, mely különösen a magyar állameszme és az egységes magyar nemzet ellen irányul. Ezért a szavazás titkosságát az ország vidéki, különösen a nemzetiségekkel túlnyomó részben lakott területeken a nemzet érdekében valónak nem tarthatjuk. A városokban azonban, ahol a magyar kultúra ereje úgy az értelmiségnek, mint a maparipán egy magasrangu tiszt lovagol, mögötte a kürtös. Azután következik a katonai zenekar, egész Szerbia egyetlen katonai zenekara: vagy harminc ember. Majd egy tiszt vezetésével a diszszázad. A tiszt elegáns és délceg, lakk- csizma van a lábán és vadonatúj a ruhája. De bezzeg a legénység! Szinte leri róluk a nyomor és az éhség. Girbe-görbe sántító, egyenesen egyet lépni sem tudó legények gyászos egymásutánban, mint egy veterán küldöttség. Ahá- nyan vannak, annyiféle nadrág kandikált ki a köpenyük alól: egyiken piros, a másikon fehér, a harmadikon kék. Egyiknek van puskája, a másiknak nincs. Egyszerre lépni kettő sem tud. Rettenetes őket nézni is, pedig, ameny- nyire kellett, bizonyára kiöltöztették őket erre az alkalomra. Mögöttük megint egy vakítóan elegáns fiatal tiszt párnán vitte az elhunyt érdemjeleit. Egész rakásra valót, kicsi és nagy csillagokat, kereszteket, szalagokat. Majd vö- rösbejátszó ibolyaszinü süvegben egy csomó szakállas, botratámaszkodó pópa. Hat feketével bevont ló — nem, inkább gebe soványak és kiaszottak, borzos szörüek, apró, fáradt, éhes állatok, húznak egy feketére mázolt szekeret. A szó legszorosabb értelmében szekeret. Zötyö- gőt, nyikorgót. Éppen csak, hogy ide-oda ftngyarságnak nemzeti szerepet és supremációját kellő módon biztosítja, a választói jog gyakorlásánál a szavazás titkosságában a magyar állameszme érvényesülése ellen semmi veszedelmet nem találunk. Magyarországot 1000 év előtt a magyarság foglalta ef és évszázados. küzdelmek után véreink hullásával államalkotó és csodálatos intellektuális erejével a magyar fáj tartotta fent, amidőn a nyugati civilizáció befogadásával és fejlesztésével az európai müveit népek sorába lépett és alkotmányos érzékével Európa legrégibb alkotmányos államává emelte. Ezen évszázados munkájában tehát nem segítette a magyar nemzetet egyetlen népfaj sem. Feltétlen joga van tehát a magyar nemzetnek ahhoz, hogy az állami kormányzás alapfeltételét és legelső jogát képező választói törvényt úgy alkossa meg, amely 1000 éves fennállása után részére a második ezredévet biztosíthatja. Minthogy azonban a Széchenyi Társulat mint kultur intézmény, a haladás törvénye és az emberi jogok fejlődésének ösvénye elé akadályokat nem gördíthet, a választói jog igazságos iés méltányos kiterjesztésének feltétlenül hive és midőn a választói jog gyakorolhatását az értelmiségi cenzushoz, a magyarul Írni és olvasni tudáshoz és a szavazatok titkossága elől sem zárkózik el, hanem azt az önálló képviselő küldésre jogosított városokhoz köti, az emberi jogok fejlődésének törvényét is tiszteletben tartja, másrészről hu marad 28 év óta fennálló kultur intézményünk ama jelszavához, hogy: „Legyen a hazának minden lakosa a magyar államiság hive és tudjon magyarul.“ Tárgyalás alá bocsájtván e javaslatot elsőnek Dr. Kelemen Samu szólott hozzá, szintén annak előrebocsátása mellett, hogy minden pártpolitikai tekintetektől menten óhajtja a kérdést tárgyalni. Helyesli, hogy a választói reform értelmi cenzushoz kívánja a választói jogot kötni, de tekintettel a nem magyar ajkú polgártársak jogaira, az értelmi cenzust csupán csak az irni-olvasni tudáshoz kötné. A választói jog minémüségére pedig igazságosabb meghatározásnak tartja, ha a titkosság oly helyeken volna kötelező, ahol az analfabéták száma a választók összességének fele részén alul van, bolygó, gyenge lábakon álló baldachin van rajta. Ez alatt fekszik a koporsó Arannyal, bársonnyal díszes érckoporsó, oldalán az elhunyt neve és rangja. A szekér mögött lehor- gasztott fővel a feketébe öltözött család, a siró, fuldokló, roskadó özvegy. Aztán megint egy fényes katonatiszt, meg egy nyomorúságos század. Mögöttük szinte fénylik az utca. Vakító csillogás, szebbnél-szebb, fényesnél-fényesebb s sujtásos, aranydiszes katonatisztek. Sokan, nagyon sokan, ahányan Belgrádban csak vannak. Aztán jön a nép, a tarka-barka belgrádi nép, amelyik ott éppen olyan kiváncsi és tülekedő, mint egyébbütt. Különösen lányok. Szürke munkáslányok és magassarku cipőben, áttört harisnyában, nagy kalappal a félvilág. A gyász hozta őket ide, vagy a sok fényes, ragyogó katonatiszt ? Ahogy a Teraziarre ér a menet, a konak alá, vezényszó hangzik, dobpergés és mereven tiszteleg a várta a halottnak, aki egy életen át szerzett érdemeket. A magas bírói székben ülve ítélt bűnösök és lázadók felett és aki — harmadiknak döfte bele a kardját egy, a vérrel áztatott királyi' palota hálószobájában fekvő holttestbe. És a Kalimegdánbán zugnak a harangok ...
