Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-11-05 / 45. szám
1 2-ik oldal. lőház munkaképességét, hanem még súlyosabbá teszik a válságot és menthetetlenül a bukásba sodorják vagy Khu- en-Héderváryt, vagy a képviselőházat. Meghívó. A vármegyei függetlenségi és 48-as párt intéző bizottságát a folyó évi november hó 8-án d. e. 10 órakor Szat- máron a Pannónia külön termében tartandó intéző-bizottsági ülésre tisztelettel meghívom. Érendréd, 1911. november 4. Falussy Árpád, vármegyei pártelnök. A patronage apostolok városunkban. Egyre nagyobb mérveket ölt az az ember- fölöttien szép mozgalom, mely a züllésnek indult, vagy már züllött gyermekek és fiatalkorúak megmentését tűzte ki célul magának. Visszaadni a romlásnak indulót, vagy már romlottat, mint produktiv erőt az emberi társadalomnak. Megjavítani a rosszat, lelkiviláguk nemesbítése által. F. évi november 3-án városunkban is megjelentek-a szentügy apostolai. A városháza nagytermében lelkes közönség jelenlétében nyitotta meg Debreceni István kir. tanácsos, polgármesterünk a gyűlést, üdvözölve a megjelenteket. Ezután Kazinczy Gábor nyug. kir. táb- labiró a fiatalkorúak debreceni felügyelőhatóságának helyi elnöke szép szavakban ismerteti a patronage munka fejlődését, mely 1904-ben vette kezdetét, melynek törvényes alapját a büntető novella képezi. Azonban a nemes célt törvényhozásilag elérni majdnem lehetetlen s igy a törvényhozás számit a társadalom tevékeny közreműködésére a gyermekek és fiatalkorúak megfelelő elhelyezése tekintetében. Ez a közreműködés a legelemibb kötelesség is. E kötelességet kívánják teljesíteni a patronage-egyesületek. melyek országos nívóban egyesültek céljaik sikeresebb szolgálatára. Az érzelmi világhoz közelebb álló __________SZATMÁRVÁR/vífcGYE._______ tá rsadalomnak, melynek az erkölcsi szükségletek iránt több érzéke van,.szeretettel kell fel-' karolnia az erkölcsileg veszélyeztetett gyermekek és fiatalkorúak védelmét. A mezőgazdaságba való elhelyezés által lehet leginkább előmozdítani a nemes célt. A fiatalkorúakat nem büntetni, de átalakítani keil, E nemzetmentő nagy munkából a nő, a lelkész és a tanító kell hogy kivegye osztályrészét. Az emberi lelkek mentése, a jó útra terelése által felemelni Magyarországot, fel egész a csillagokig. Nagyhatású beszédét a .közönség lelkes éljenzése közepette fejezte be. Ezekután Csiky Lajos, ,a Ferenc József- rend lovagja, felügyelő-hatósági titkár külföldi érdekes példákban bizonyítgatja a gyermekvédelem óriási fontosságát, Angliából, Skocziából, Németországból és Sv|cból vett közvetlen tapasztalataival igazolva,; mit tehet a nagy nemzeti, lélekmegváltó munkában az igaz emberszeretet. Majd kimut^t-ja a felügyelő-hatóság s a patronage-egyésiílé|e1< közti összeköttetést s különbséget, mindég) ik tagjainak a teendőit s meleg szavakban ’ férnivia városunk egész társadalmát, lelkészeket, tanárokat, tanítókat,, kereskedőket, iparosokat,' gazdálkodókat, nőket és férfiakat, hogy a társadalom minden egyéb faktoraival együtt szövetkezzenek a züllésnek indulóba már züllött a az erkölcsileg veszélyeztetett gyermekek és fiatalkorúak megmentésének, nagy munkájára. Óriási tetszéssel fogadott felolvasása után kivette az esküt. Schnébli Jánosné, Somossy Miklósné, Mitrovits Elek és Récsey Edétől, mint az igazságügyminiszterium által városunkból kinevezett tagoktól.Ezekután a gyűlés lelkes hangulatban szétoszlott. •' '■»* *-•:? t—. t ■ l~. <0 A szaniszlói állámi iskola ügye, vagy a szaniszlói Herosztratosz. A szaniszlói g. kath. esperest, Papp Eleket a nagykárolyi kft. járásbíróság büntető bírája okú'26-án rágalmazás vétségéért 120 kortana pénzbüntetésre és a felmerült költségek 45-ik Szám. viselésére Ítélte. Története kicsiny, falusi törtéhet: a segédjegyző leletet vett fel ellené, mert nem tett bélyeget arra a felebbezésre, melyet az állami iskola építése ellen benyújtott. Papp Elek ezért elnevezte a segédjegyzőt a nép rosszakarójának, el'enségének a.képviselőtestület közgyűlésén. Ezért büntették meg. Eddig a hir. Bizonyos undorodás fut végig az emberen, Krisztus papját látván a rágalmazó széken, azután napirendre tér felette. Néni is eommentálnók tovább ezt a hétköznapi hirt. Papp Elek g. kath. lelkipásztor azonban olyan figyelemre méltó működést fejt ki Szaniszlón, melyet faluja határán kivül is érdemes ismerni. Szaniszlón a népesség fele görög katholi- kus. Másik fele — kevés református kivételével — sváb, a múlt nemzedékben teljesen megma- gyarosodott római Katholikus. Szaniszlón állami iskola készül, mert az egyházi iskolák szükek, a közoktatásügyi viszonyok miserabifisek. Gyarlók annyira, hogy a község 4 tantermes iskola- épület felépítését ajánlotta fel az államnak. E körül támadtak a bonyodalmak. Ennek a tervnek rontott neki Papp Elek úgy, hogy minden mérgével felidézte Szaniszlón a nemzetiségi harcot. Elszónokolta a községi gyűlésen, hogy az állami iskola vallástalanságot és erkölcstelenséget terjeszt s a vallás és erkölcs védelmének örve alatt harcolt ellene jó ideig. Vadul támadta az állami iskola pártolóit, nyilvánosan vádolta más vallás papjait, hogy vallásuknak tartozó kötelességük ellen vétenek, ha az állami iskola ügyét támogatják. Rágalmakat szórt jobbra-bafrá. Nagyon tetszetős volt ez a nép szemében, de a valláserkölcs nagy prófétájának hamarosan lerántották szent szakállát. Teljes cinizmussal állott ekkor a népeié. Kijelentette, hogy nem a vallást, nem az erkölcsöt látja ő veszélyben, hanem az oláh nyelvet. Ma azután vígan lobog Szaniszlón a nemzetiségi gyűlölködés tüze, hol az enne]? előtte ismeretlen volt. Megálljunk most már! Itt állunk magyar hazánkkal Európa közepén, testvérnép és őszinte pártfogó nélkül. Itt .állunk számtalan heterogén nyelvű, érzésű nemzetiségből összealkotva, erőa dolog, hogy az őszön rámás csizmát vevék ott. Az oláh csizmadia igen ingerkedett velem, de csak azután, mikor már kifizettem a csizmát. Aszonta ahajt: — Na góbé, hogy vagyunk? Te is Kossuthot imádod és a ,császárra ugatsz? Erre osztég valami következett. A dara- bantok bévitték a policiára. Ott megest baj történt. Az a kancapista követelte, hogy mondjam el a dolgot ópertén. Elmondtam, hogy a csizmadia igy, én meg úgy: ő egyet a fejemre, én kettőt az ábrázatába; többet nem tudtam ahajt, mert megfogtak a darabantok . . . — Beszéljen kend világosan ! — ordított rám a kancapista. — Én látok, — mondák neki szívesen — ha kend nem lát, gyújtson gyertyát magának. Erre osztég igen megháborodott a komé. Behivatta a darabantokat, levitetett a kóterbe, de . . . — itt a Keve Ábel arca hirtelen elhalványodott. — De, — nyögte ki nagy keservesen — az a toportyán féreg még ahajt le is pökött... Nagyot lélegzett s igy fejezte be: — Hát, instálom, ezt akarnám én vissza- pökni, — de a kujakommal (öklömmel). Március 20-ika volt. A tavaszi napsugár teljes pompájában ragyogott. Egy fiatal Kossuth huszártiszt nyargalt habzó paripán a seregeié. — Jelentem alássan tábornok ur! — kiáltott messziről a sereg élén lovagló Bem apóhoz — Brassó megadta magát. A város elöljárósága egy méttfö.ldnyire elébe jött tábornok urnák, hogy hódolatát-bemutassa. — Helyes! — mondta az ősz vezér és megsarkantyuzta.a lovát, előre ugratott, hogy ne várakoztassa soká a magisztrátust. A Rákóczi-induló hangjai mellett vonult be Bem apó vitéz seregének élén Brassó városába, ahol a városházán vett lakást, hogy a háromnapi ut fáradalmait kipihenje. De a vitéz lengyel szabadsághős nem igen pihenhetett. A hódoló deputációk egymás kezébe adták a kilincset. Estefelé jelentkezett a vitéz Keve Ábel is. — Bé akarnék menni a generális úrhoz, — mondta szertartósság nélkül a segédtisztnek. — Hát aztán miért? — kérdette az, incselkedve a vén honvéddel. — Azért instálom, — felelt Keve Ábel a legkisebb zavar nélkül,.-— hogy ahajt adja ide azt a cédulát, melyikben én stfázsamester vónék. Mer én már megyek haza Csikba. Itt eligazi- tottam a dolgomat . . . Az ősz vezér mosolyogva fogadta öreg honvédjét és kezet szorított vele, mikor átadta neki kinevezési okmányát. — A tábornok ur azt mondja — figyelmeztette őrmester Kévét a Segédtiszt, — hogy meglátogatja magukat. — Ahajt el is várjuk, — jelentette ki a vén honvéd, — olyan fenyővizett a még menyországban sem ivott, mint nálunk. Majd meglátja ahajt. Isten áldja meg kendéket addig is . . . Az ajtó küszöbén megállott az uj nemzetőrparancsnok. Derűs arccal fordult még egyszer az ősz tábornok és segédtisztje felé mondván: — De osztég elgyöjjenek kendek, hé !... (Vége.) Babát fest és vegyileg tiszti ¥ ¥ A i T i o Nagykároly, Kölcsey-aíca 1. sz. 7 ti J\ U 1 fcrf L b A rom. katlL meIleít- 7 Ll Alapittatott 1902. 1