Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
jük. A tettesek ismét czigányok voltak. A dánost rablógyilkosság rémes emléke még el sem halványult előttünk és ime e bestiális vad nép vérengzése ismét izgalomba ejti a vidék békés polgárságát. Még félelmesebbé és megdöbbentővé teszi a véres esetet az a körülmény, hogy a rablógyilkosságot nem kóbor czigányok, hanem a faluban letelepedett vályogvető czigányok követték el, — a kikkel állítólag két parasztember is szövetkezett. A vizsgálat eddigi eredménye azt bizonyítja, hogy a rablógyilkos czigányok a csen- gerbagosi gyilkosságot megelőzőleg a gyilkossági kísérlet, rablás és lopás egész sorozatát követték el, — és ha ez a csengerbagosi rémes eset nem történik, úgy a többi bűncselekményeknek teljesen nyoma veszett volna. Ezenkívül a fővárosi sajtó több „Szatmármegyei betörésekről“ értesít bennünket azt mondván, hogy „nem múlik el nap, hogy a vármegyében kisebb-nagyobb betörésekről ne érkezzék hir“ Ombódon, Csegöldön törtek be több helyen. A czigányok garázdálkodása volt ez is. Úgy látszik, hogy vármegyénk a borzalmas szerencsétlenségek, rablógyilkosságok, betörések és lopások révén kezd szomorú hírre vergődni. A vármegye közigazgatása ezeket a borzalmas de egyben szégyenteljes állapotokat nem nézheti tovább is .összetett kézzel.' Mindenekelőtt a csendőrség szaporítását kell kérelmezni, különösen ellátni a járásokat lovas csendőrökkel. De a bestiális czigány had állandó féken- tartására a járási föszolgabirák utasitandók lennének, hogy a csendörséggel időnként a falvakban letelepedett czigányok között is „razziákat“ tartsanak amikora kóborló czigányok is állandó ellenőrzés és felügyelet alá vonhatók. A gyakori razzia egy részről sok apróbb bűncselekmény kiderítését vonná maga után, de máskülönben a megfélemlített czigányokat tartózkodóbbá tenné, a bűncselekmények elkövetésétől. De a folytonos ellenőrzéshez, a közi4- r~ f.lí'D._______________________________ fürdőbe, a felesége csak ügy vezette, mint valami koldust. Szánandó alak volt az öreg. A felesége azonban annál inkább nyitotta ki a szemét. Gyönyörű szemei voltak. Kékek, igazi setét, fényes kék szemek voltak, melyek az első tekintetre gyújtanak és Hadayné asszony szemei egyszerre száz felé is gyújtottak. Az asszonyok férjeiket, a leányok udvarlóikat féltették azoktól a veszedelmes szemektől és méltán. És jött az idő, melytől az öreg Haday annyira félt ama hideg havas téli estén, mikor ott a kandalló előtt eljegyezte magának a szép Hajnalkát. Jött az idő, midőn kezdett bizalmatlankodni, ok nélkül könnyezni, égni az arca. Érezte a szívesen tűrt fájó érzetet, a nappali merengést, az éjjeli ábrándozást, a félelmet, s kereste a magányt. Sírni és kacagni szeretett volna, dalolni és rombolni mindent és végül halni kívánt . . . Ott a fürdőn ismerkedett meg Peterdy Sándor huszárfőhadnagygyal. Az asszony a leány első szerelmével szerette meg n daliás katonát és a főhadnagy is úgy érezte, ez az asszony vagy boldogsága, vagy végzete lesz, Szerették egymást és meg volt bennök a jóakarat, hogy kímélik az öreg tisztes fejét a botránytól. Elhatározták, hogy várni fognak. Reménykedtek is erősen, hisz Haday Imre mindig összébb-összébb esett. De aztán lassanként az első tavaszi fuvalomra megint uj erőre kapott, és egészségesebb lett, mint valaha, csak vaksága okozott sok keserűséget neki. gazgatási hatóság, valamint a csendőrség, gyors intézkedéséhez feltétlenül szükséges lenne az egész vármegye területén a telefonhálózat mielőbbi létesítése, — mert a járhatatlan utakkal bővelkedő vármegyénkben egy rablás, vagy gyilkosságnak bejelentése oly sok időt igényel, hogy addig, mig a főszolgabírónak vagy a csendőrőrsnek a bűncselekmény tudomására jut — a tettesek már a hatodik határban futnak, — de a telefon hiánya a nyomozást is megnehezíti. A múlt kormányunk alatt vármegyénk vezetősége a telefon hálózat létesítését elhatározta. Az előmunkálatok, költségvetés elkészültek : Andrássy volt belügyminister az állami segélyt 1910. évre engedélyezte. Úgy tudjuk, hogy a jelenlegi kormány ezt a segélyt jóvá is hagyta. Alig van tehát nagyobb akadálya annak, hogy e rendkívül fontos intézmény — amely a közigazgatás egyszerűsítését, gyorsaságát de különösen a bűncselekmények nyomozását nagy mértékben elősegítené — mielőbb létesíthető legyen. Lehet-é fontosabb és nemesebb munkája egy vármegye közigazgatásának, mint az adófizető polgárok élete és vagyonának a lehetőségig biztosítása és megvédelmezése ? _______ SZATMÁRVÁRMEGYE.________ Ál lattenyésztésünk jövője. A világszerte mutatkozó nusszükségletben, a tenyészállatok folyton élénkülő keresletében és drágulásában a gazdák állattenyésztései igen erős támasztékot bírnak. Az állattenyésztés az eddiginél jövedelmezőbbnek ígérkezik s ezért érdemes az állományt szaporítani. A borjuvá- gás tetemes csökkenéséből nyilvánvaló, hogy a tenyésztő közönség a maga erejéből is eltalálta a helyes utat. Tekintettel azonban a takarmány ínséges esztendőknek állatállományunkra gyakorolt nagy hatásai kétségtelen a kormány sem maradhat közömbös állattenyésztésünk fejlesztésének sürgős teendőivel szemben. Szegény, bizó szerelmesek reménye mindinkább fogyott, s egy mámoros fürdő-estély után, hogy Peterdy Sándor haza kisérte a szép asszonyt, elvesztették a fejüket is . . . Ettől a naptól kezdve keserves vezeklés volt az életük, mert becsületesek voltak mindketten és érezték, hogy rutul megcsalják azt az öreg vak embert. A szezon végén végtelen fájdalommal bncsuzGk. A főhadnagy kérte az asszonyt, hogy meglátogathassa, de Hajnalka megtiltotta, levelezni sem akart, később ebbe mégis bele egyezett. Mikor utoljára beszéltek együtt utolsó szavok ez volt: — Édes viszontlátásra itt. . . Szegény Hadayné asszony élete ezután csupa hazudozás volt. Eltűnt a jókedve és mégis azt kellett hangoztatni urának, kit most is úgy tisztelt, szeretett, mint atyját. Tavasz felé Peterdy Sándor levelet kapott Hadaynétól, melyben írja: . . . „Pár hét múlva megyünk Mehádiára. Rettegek ezektől a napoktól, mert szégyenletes és azért mégis boldog nyomát magamon viselem annak a fürdőestély utáni órának.“ Három hét után csakugyan leutaztak a fürdőre. Peterdy már ott volt. Milyen találkozás volt az. Most már félredobott az asszony minden restelkedést, hiszen az anya szerelme ezer- szerte lángolóbb a nő szerelminél. Elérkezett végre a rettegett nap. Szegény vak öreget csalták, hogy beteg lett az asszony, hogy nagyon soká fog feküdni, hogy most nem kisérheti sétára, majd más fogja elkísérni. És ezután az öreg Vince kisérgette a gyámoltalan vakot a terasszos park fehéren kavicsolt utain. Ha a jövő állami költségelőirányzatot vizsgáljuk, több jelét találjuk annak, hogy az állam az eddigieknél hathatósabb eszközökkel igyekszik a tenyésztő közönséget támogatni. így mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy a tenyészállatok állami közvetítésére szánt összeg egy millióval négy és fél millióra gyarapodott. Az eddiginél sokkal nagyobb számú apaállat lesz tehát a községekben kisebb nagyobb ár- kedvezményekkel elhelyezhető a gazdasági felügyelőségek utján. A miniszter a kedvezményes közvetítést az anyaállatokra is kiterjesztette. Ez az intézkedés főleg azokra a vidékekre bir különös fontossággal, ahol a tenyészállatok száma általában és erősen megfogyott. A gazdasági egyesületek utján a tenyésztő közönség az anyaállatok beszerzésénél is jelentékeny állami támogatást élvezhet. A bevásárlást a gazdasági elügyelőségek közbenjöttével lehet s az állam az ilyen tömegesebb beszerzéseknél 3—5 évre az évi kamat feléig terjedő kamatsegélyt ad, a beszerzési és szállítási költségeket megtéríti, valamint az első évi állatbiztosítási dijakat is. Tudtunkkal különösen sok sertéskoca osztatott ki máris jelentékeny kedvezményekkel, s a miniszter, tekintettel a sertés hús keresettségére, másrészt sertésállományunknak a sertészvész által okozott megfogyására ezt az akcióját jövőre is folytatni szándékozik. A szóban levő kedvezmények mindenesetre lehetővé teszik, hogy a gazdák szívesebben vállalják az állat- tenyésztés gyarapításával járó kockázatot és szaporítsák a magmarhájukat. Gyarapítja a jövő évi költségelőirányzat a a legelő szaporításra és javításra szánt összeget, egy negyedrésszel, összesen mintegy félmillió koronára. Ez összegből amint tudjuk támogatást kapnak a legelőjavitó érdekeltségek, és az egész törlesztési időre terjedő kamatsegélyt a legelőt vásároló községek és közbirtokosságok. Kétségtelen, hogy sok helyütt az állattenyésztés gyarapítását csak ez az akció fogja lehetővé tenni. Itt az ideie, hogy községeink és közbir__________________1-ső szám. Bá r sose bízták volna erre a vén, öregasszo- nyos fecsegésü szolgára. Hiába, mondogatták neki, hogy valahogy ne szóljon az öregnek a fiáról — mert fia lett — mivel nem bírná el a nagy örömet, mégis elszólta magát egy napon — O nagyságos uram, ha látná, milyen szép, milyen eleven az a visító kis portéka . . . — Miről beszélsz Vince ? kérdezte az öreg Haday. — Miről ? Hát nem titkolom már tovább : a nagyságos ur kis fiáról . . . A vak Haday megállt, azt gondolta az öreg szolga megtébolyodott: — Vince, tudod te mit beszélsz? — M r hogyne tudnám, aztán meg a nagyságos urnák is kellene tudni, hogy hát itt volna már az ideje, vagy talán nem várta? Az öreg Haday úgy érezte ebben a pillanatban, hogy most ezerszerle sötétebb minden körülötte, de uralkodott magán: — Ne fecsegj Vince. Vártam és nagyon örülök. Most gyerünk haza. Útközben mindent kitalált. Ezért van hát a feleségemnek az a nagy betegsége, azért hallottam én a múlt éjszaka gyerek sírást és nem tudtam elképzelni, honnan jöhet a fülembe gyerek sirás. Aztán a múltkor, mikor megbotlottam valamibe, azt mondták a réz lábakon álló szivarkészlet volt, ördög, kard volt. Mikor hazaértek egész tisztán tudott mindent, ezt a vak embert egy szó mindenről felvilágosította. Megparancsolta a cselédnek, vigyék a feleségéhez. Mikor leült az ágya mellé azt kérdezte:
