Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-10-22 / 43. szám

4-ik oldal. SZATMÁRVÁRMEGYE. 43. szám. állat szüxséges. Fejleszteni kell tellát az ál­lattenyésztést, akkor olcsóbb lesz a hús. Csodálatosképen ezt az aranyigazságokat a túlnyomó részben iparos jellegű Ausztriának a kormánya hirdeti s nem a mezőgazdasági jellegű Magyarország kormánya. Annyi sok kormány nyilatkozatot hallottunk már a hús kérdésben s annyi sok orvosszerül szolgáló jó tanácsot, hogy szinte torkig vagyunk vele. S ime az osztrák miniszterelnöknek kel) rámu­tatnia a hús kérdés egyik legjobb orvosszerére, az állattenyésztés fejlesztésére, az állattenyésztő társaságok és hizlalótelepek felállításának szük­ségességére, amely orvosszerek határozottan többet érnek minden vámfelfüggesztésnél és minden tengerentúli husbehozatalnál. Az osztrák miniszterelnök azonban még tovább megy. Megemlékezett azokról is, akik a hús drágaság miatt legtöbből szenvednek : a lateinerekről, a fix fizetésű hivatalnokokról s az osztrák törvényhozásnak egyenesen kötelessé­gévé tette, hogy ezez. részére drágasági pótlé­kot folyósítson. Hogy a törvényhozás megadja részükre mindazokat az eszközöket, amelyekkel elviselhetőbbé lehet tenni a drágaságot. Ez a dolog azt bizonyítja, hogy osztrák szomszéda­ink a drágaság kérdésében sokkal világosab­ban látnak és sokkal világosabban gondolkoz­nak, mint ideát minálunk. A hús drágaságot megérzi mindenki. Megérzi elsősorban a mun­kás ember. Ámde a munkás ez utóbbi évek folyamán jóval k.dvezőbb helyzetbejutott, mint volt az előtt. Beigazolt tény, hogy az ipari munkabérek az utolsó 10 év leforgása alatt 50—100 percenttel emelkedtek. Bizonyos mér­tékig ez is hozzájárult a drágaság előidézésé­hez. Teremtett egy csomó uj igényes fogyasz­tót. Ebbe azonban belenyugszunk, joga van a munkásnak is ahhoz, hogy libapecsenyet egyék. Ámde ezt a jogkiterjesztést leginkább a latei- ner osztály szenvedte meg. A húsos fazék kö­ré, amely semmivel sem lett nagyobb és tel- tebb, jóval több fogyasztó sereglett, akik ter­mészetesen mind készpénzzel fizetnek. Aki töbet fizet, azé lesz a hús. A hivatalnok em­bernek nincs módjában többet fizetni, igaz ugyan, hogy a tisztviselői fizetéseket is emelték bizo­nyos mértékig, de az az emelkedes korántsem áll arányban az ipari munkaberek emelKedésé- vel. A tisztviselőtől a lateinerembertöl kívánják meg azt is, hogy jól szabott ruhában járjon es legalább 1—2 szobás lakásban lakjék. A mun- kas-nép, ha teheti is ezt, különösen az utóbbi két dologban letudja szorítani az igényeit. Ki­öltözködni csak vasárnap szokott, a lakását pedig legfeljebb alvásra használja s igy a bú­torok között legbecsesebbnek az ágyat tartja. Ágy pedig nagyon sok fér el egy szobában. Ha mindezt figyelembe vesszük, be kell látnunk, hogy a drágaságot leginkább a közép­osztály szenvedi meg. Csodálatosképen mégis sem Budapest éhező hivatalnokai, sem pedig a vidéki városokban nyomorgó hivatalnokok még eddig nem rendeztek tüntető körmenetet az ar­gentínai hús érdekében. A gondolkozó lateiner különben is tudja, hogy az argentínai hús nem orvosszer a hús drágasága ellen. Tudja azt is, hogy a husdrágasag orvosszere nem készül el egy hét alatt, hanem ahoz évek kellenek, amig a fejlődő állattenyésztés ismét lépést tart a fo­gyasztással. A lateinerek e jobb belátása azon­ban nem akadályozza meg a kormányt abban, hogy gyarapítsák a fix fizetési alkalmazottak jö­vedelmét. Furcsaságok. A „Szamos“ írja egy hírében „A temetésén nagy számban jelentek meg tisztelői s pályatársai, hogy megjelené­sükkel is impozánsabbá tegyék a kiváló barát és hivatalnok bucsuzását.“ Ez a temetés ugyanis Szatmáron volt, ahol — mint az a „Szamos“-nak kiváló választékossággal meg irt híréből kivehető — nem a halott iránti szeré­téiből és tiszteletből jelentek meg annak pályatársai és barátai, hanem, hogy megjelenésűkkel emeljék a temetés fé­nyét. De a „Szamos“-tói azért még sem szép, hogy igy leleplezi őket. Vagy ta­lán nem azt akarta mondani amit irt? * * * * Nagy versengés, küldöttségjárás, veszekedés van mostanában a harmadik egyetemért. Pozsony, Szeged, Kassa, Debrecen valóságos élet-halál harcot vívnak érte. Sőt, mert licitálnak is egy­más ellen — amint egy nem egészen megbízható forrásból értesülünk, — Szaí- már is kedvet kapott egyetemre. Áliitólag azzal indokolja kérelmét, hogy ha már pénzügyigazgatóságot nem kap juttassák neki legalább a harmadik egyetemet. Nem igér semmit ezúttal, de — régi elvéhez hiven kijelenti, — hogy az egyetem céljaira is többet áldoz bár­melyik városnál. A hir szerint küldöttséget is meneszt ez ügyben a kultuszminiszterhez, de — és itt a bökkenő — a város közönsé­gének egyik része Kelemen Samut, a város képviselőjét akarja felkérni a kül­döttség vezetésére, a másik része azon­ban nem nagyon kedveli ezt a tervet, mert szerintük Zichy nagy katholikus és antiszemita. De mivel az aggodalmaskodók is azon a nézeten vannak, hogy olyan meg­győzően beszélni Szatmár város vezető emberei között senki sem tud, mint Ke­lemen Samu, felakarják őt kérni térjen át a város érdekében — legalább ez alkalomra — a katholikus vallásra. Ha tehát Szatmár nem kap egye­temet ez csak azon fog múlni, hogy Kelemen Samu hü marad vallásához. * * * Szatmáron az orvosok hirlapilag megbotránkozásuknak adtak kifejezést, hogy Dr. Tanódi Márton orvos, egy Szatmáron most letelepedett uj nőgyó­gyászt, Dr. Bodonyi Alajost, mint kiváló specialistát egy ottani lapban feldicsérte és ajánlta. Furcsa dolog, ma már a di­cséret is megbotránkozást szül. * * * Nagy szerénységéről általánosan is­mert polgármesterünk minden képen ki akart térni a nagyszabású ünneplés elől, melyet 15 éves jubileuma alkalmából rendeztek. Ilyen a sors, — sóhajt fel erre bizonyára egy pár szereplési visz- ketegségben szenvedő nagykárolyi ur — én a város legboldogabb embere len­nék, ha csak egy őszinte éljent kapnék és Debreceni István még a fáklyásme­netnek sem örül. * * * Ha a szatmári polgár nagykárolyi­val kerül össze, feltétlenül szóba jön a két város. Dicsérik a magukét, szidják a másikat. Eddig a szatmáriaknak az volt a legfőbb slágere, hogy az ő. polgármes­terük királyi tanácsos. Most a mienk is az lett. Nem is hisszük, hogy a szat­máriak megnyugosznak addig, mig az ő polgármestesük az udvari tanácsosi czi- met meg nem kapja. * * * Tele van a város szeméttel, piszok­kal panaszkodik egy polgár egy ős vá­rosatyának. Sohase törődjék vele kedves öcsém, kiki seperjen a saját háza előtt, volt a városatya válasza. És úgy lát­szik a város is ezt a közmondást követi. Csak a városháza előtt sepertet. HSREK. Nagykároly város képviselőtestülete f. évi november 5-en d. e. 10 órakor a városháza nagytermében rendes közgyűlés tart. Házasság. Csicsókereszturi Torma István honvédföhadnagy kedden esküdött örök hűsé­get mándi Mándy Irénnek, néhai Mándy Ödön leányának. Eljegyzés. Berger Jenő földbirtokos, hely­beli lakos jegyet váltott dr. Rózner Armód munkácsi gyakorló orvos leányával Mariská­val, Munkácson. Elhunyt altábornagy. Pápay Sándor ny. altábornagy 77 éves korában meghalt Grácban. Pápay részt vett az 1859. s 1864-iki hadjára­tokban. 1895-ben vonult nyugalomba. Pápay, mint vezérőrnagy hosszabb időn át állomáso­zott Szatmáron. Elköltözés. Papp Béla ügyvéd, választó- kerületünk volt országgyűlési képviselője, gyer­mekei neveltetése czéljából lakását Budapestre (Rádai-utca 40. sz. emelet, 7. ajtó) helyezte át. Papp Bélában és nejében társadalmunk két oszlopos tagját vesztette el. P. ü. kinevezés és áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Kiss József helybeli díjtalan p. ü. számgyakornokot állomáshelyén való meg­hagyás mellett segélydijas számgyakornokká kinevezte. — Hebe József kézdivasárhelyi se- gclydijas p. ii. számgyakornok hasonló minő­ségben Szatmárra áthelyeztetett. A „Nagykárolyi Zenemükedvelök Egye­sülete“ f. hó 28-án a vármegyeháza nagy­termében fényes hangversenyt rendez Hermann László zeneigazgató, hegedűművész és Kovács Lajosné úrnő közreműködésével. Műsor: 1. Beethovan vonósnégyes előadják: Hermann László (első hegedű), Obholczer Gyula (má­sodik hegedű), Vitek Károly (mély hegedű), Péchy László (gordonka). 2. Goldmarck he­gedűverseny előadja: Hermann László. 3. Haydn József. Allegretto a 11. szinfoniából, előadja az egyesület zenekara. 4. a) Hermann László Nocturnó, b) Hubay. Csárda jelenetek előadja Hermann László, kinek hegedű játékát az es­télyen Kovács Lajosné úrnő fogja zongorán kisérni. Kezdete este 8 órakor. Belépö-dij 2 K. A megtámadott választás. Mint isme­retes az október 12-én megtartott vármegyei közgyűlés dr. Németh Bélát választotta meg az újonnan rendszeresített aljegyzői állásra, kivel együtt második helyen dr. Gyene Pál lett kan. : Gallérok gözmosása: jtáiAP Uá 1 tűkörfénnyel hófehérre uLdJ Májul * MJL Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. Kézimunkák, glassé keztyük Bútorok szőnyegek tisztítás,

Next

/
Thumbnails
Contents