Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-10-15 / 42. szám
s 9 # SZ AT MÁRVÁRm tG YE. 42-ik s*am. 2-ik oldal _______________________________ czo s. „Szép, szép, csak folytassa“ — válaszolt a király. A mangó vezérkar is igy felelt a közgyűlés után a mi kérdésünkre, hogy „főispáni titkos tanácsadó“, amire a függetlenségi párt Nagy Frigyes szavaival megelégedve mondhatja : „Szép,, szép, csak folytassa.“ * * * Részletes tudósításunk a közgyűlésről a következő: Csaba Adorján főispán d. e. 10 óra után megnyitván a ülést rokonszenves szavakban emlékezett meg a szatmári Gazdasági Egylet 50 éves felállása emlékezetére rendezett gazdasági kiállításról, mely megmutatta, hogy egyesült erővel rövid idő alatt mily nagy utat lehet megtenni gazdasági téren. El kell ösmerni, — úgymond — hogy ha a politikai életben külön pártokra szakad is a vármegye lakossága, ami nem is lehet másként, mivel az emberek különféleképpen gondolkoznak, mégis ennél a kiállításnál, ennek támogatásánál eloszlottak a pártkeretek és a vármegye egész közönsége egyöntetűen dolgozott a kiállítás óriási sikere érdekében. A közgyűlés első tárgya az alispán féléves jelentése volt, mely egyhangúlag tudomásul vétetett. Uosvay Aladár alispán indítványára a közgyűlés a tárgysorozatot megváltoztatta és második pontként Illés Olivér árvaszéki ülnök kitüntetését vette elő. Csaba Adorján főispán jelentette, hogy a király a vármegye egy régi, derék tisztviselőjét, Illás Olivért, aki 40 esztendeje áll a vármegye szolgálatában, a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Illés Olivér működését — mondotta a főispán — sokszor elösmerte ez a terem és itt nem lehet róla újabb dolgokat mondani. Adjon ;az Isten a vármegyének sok ilyen derék tisztviselőt, különösen a nemzetiségiek közül. Illés Olivérnek pedig azt kívánja, hogy frisseségét, fiatalos kedélyét még sokáig tartsa meg. A beszéd befejeztével a főispán felfűzte Illés Olivér mellére a rendjelet, miközben a közgyűlés közönsége harsányan éljenezte a kitüntetett tisztviselőt. * Uosvay Aladár alispán a tisztviselők nevében meleg baráti szavakkal üdvözölte Illés Olivért, akinél a kitüntetés igazi érdemeket jutalmazott. Illés Olivér 40 évi becsületes munkája, hazafias lelkülete, puritánsága, ügybuzgalma biztosították részére a vármegye bizalmát és barátságát. Úgy a maga, mint tisztviselő társai nevében kívánja, hogy a kitüntetett tisztviselő még sokáig éljen. (Hosszantartó, általános éljenzés.) Illés Olivér meghatóban köszöni a főispánnak a kitüntetést és Ígéri, hogy mint az eddigi 41 év alatt, úgy ezután is becsülettel fogja szolgálni a vármegyét. A vármegye költségvetését a közgyűlés elfogadta. Ezután a választások köv.tkeztek, melyek megejtése előtt a kandidáló bizottságba Luby Béla indítványára a közgyűlés Kende Zsigmon- dot, dr. Falussy Árpádot és Madarassy Dezsőt választotta be kikhez a főispán kinevezte gr. Teleky Gézát, dr. Róth Ferencet és N. Szabó Antalt. A kandidáló bizottság az ujjonnan rendszeresített 11. oszt. áljegyzői állásra első sorban dr. Németh Bélát, másodsorban dr Gyene Pált jelölte. A közgyűlés Németh Bélát választotta meg. A III. oszt. aljegyzői állásra a kandidáló bizottság első helyen Serly Istvánt, második helyen Schönpflug Lászlót jelölte. A szavazás során Serly István 87, Schönpflug László 173 szavazatot kapott s igy Schönpflug László 86 szótöbbséggel választatott meg. A II. oszt. szolgabirói állásra a kandidáló bizottság első helyen dr. Domahidy Pált, második helyen Nagy Györgyöt és végül dr. Hel- meczy Pált jelölte. A szavazás során Domahidy 45, Nagy György 67, Helmeczy Pál pedig 126 szavazatot kapott. A szatmári járás szolgabirája tehát dr. Galgóczy István helyett 14 szavazat abszolút többséggel Helmeczy Pál lett. A közigazgatási bizottságba Jékey Zsig- mond, Böszörményi Zsigmond, Luby Béla, Szuhányi Ferenc és Tóth Mór választattak meg. A központi választmányba dr. Sternberg Géza, Róth Karoly, az állandó választmányba Róth Károly választatott be. Az igazoló választmányba elnökül Debre- czeny István kir. tan., polgármester, tagokká: Róth Károly Madarassy Gyula és Kaufmann Jenő lettek beválasztva. A főispán ezután dr Rooz Elemér nagykárolyi és dr. Lacheta Brúnó szatmári orvost tb. tiszti főorvossá, dr. Weisz Ignácz nagybányai ügyédet tb. vm. főügyészszé nevezte ki. Délután 2 órakor a főispán felfüggesztette a közgylülést és folytatását 4 órára tűzte ki, a mikor több kisebb ügyet intéztek el gyors egymásutánban. Fizessünk elő a Szatmárvármegyére! magát, visszaült a helyére és bőbeszédüen sajnálkozott az eseten. A napernyő a tálca mellett feküdt a földön. Közbe az ur is leült egy székre. — Sajnálatomra nem segíthetek, mert hogyha esetleg hiányoznék valami, a legelső gyanú azt éri, aki segített — mondta nevetve. A két. vevő tehát nézte, hogy a segéd mint igyekszik összeszedni a szerteszét gurult ékszereket. Amikor végül összeszámlálta az ékszereket, kiderült, hogy négy vagy öt foglalatján brilliánskő hiányzik. A segéd helyzete nagyon kínos volt. Nem foghatott semmiféle gyanút a hölgy ellen, mert az keresés közben egy ujjal sem nyúlt az ékszerekhez. A tárca leesése is tényleges ügyetlenkedésnek látszott, de semmikép sem jól kiszámított trükknek. A helyzet végtelenül kellemetlen volt, mert a segéd nem merészelte megkérdezni a hölgy lakását. Nem tudta, nem-e magasrangu hölgy, vagy talán egy arisztokrata vevőjüknek rokona — ez esetben pedig a bizalmatlanságnak még látszatát is kikerülni kívánta. A közben odaérkezett urat sem gyanúsíthatta, mert egész idő alatt mozgulatlanul ült helyén és semmiféle nekszusban nem látszott lenni az előbb érkezett hölgygyei. A hölgy maga segítette ki kellemetlen helyzetéből, amennyiben megnevezte az egyik legelőkelőbb szállodát és felemlítette, hogy még néhány napig marad Londonban, de nagyon szeretné megtudni, megtalálták-e az ő hibája által elkalódott ékköveket. Minthogy azonban ittlétével e pillanatban keveset használhat, és amúgy is sürgős dolga van, most eltávozik. A később érkezett vevő mosolyogva hallgatta. Hátratámaszkodott székében és megjegyezte, hogy őneki van ideje, ő választ. A dolog oly ravaszul volt megcsinálva, hogy biztosan és nyugodtan elvihették volna zsákmányukat, ha Mr. Sylvester, aki az üvegfal mögül figyelte az egész ügyet, nem telefonál nekem. Autómba ugrottam és néhány perccel későbben már megjelentem nála, éppen abban a pillanatban, amikor a hölgy már kezében fogta az ajtó kilincsét. A kapun mentem be hátulról, Sylvester ur magánirodájába, ahol röviden értesültem az esetről: Sylvester biztosnak hitte, hogy ezek ketten egyetértettek, noha nem tudta megmondani, hova kerültek a kövek és hogy melyikük rejtette el őket. Óvatosan elhúztam a függönyt és megvizsgáltam a tett színhelyét. A segéd és egyik társa, még mindig buz- gólkodtak, hogy megtalálják az elgurult köveket A hölgy feltűnően rázogatta a napernyőjét, be akarván bizonyítani, hogy nincsen benne elrejtve semmi. Éppen a kilincsre tette finom keztyübe bujtatott kezét, amikor rápillantottam a pult előtt ülő urra. E pillanatban minden kételyem eltűnt. Kirontottam az üzletbe, hogy feltartóztassam a távozni készülő hölgyet. A nyugodtan ülő férfiban felismertem London egyik legnagyobb gazfickóját. Mr. Sylvester megnyomta a villanyosgombokat és az e célra készült villamos ajtózár működésbe lépett és nem engedte ki az ajtókilincset hiába rázo- gató hölgyet. Agyvelőm lázasan dolgozott, miközben szemeim végig kutíaták az üzletet. Azután megkönnyebülten sóhajtottam fel, — megértettem mindent! A padlón, a bejáró ajtótól az eladásra szolgáló pultig két-három félköralaku, fekete foltot láttam meg. Most már tudtam, hová lettek a kövek. Jelek által figyelmeztettem a két alkalmazottat, akik hirtelenii hátulról fogták le székén az elegáns urat. A támadás..oly gyors volt és oly váratlan, hogy az idegen, aki mit sem sejtve üldögélt helyén, ijedtében magasra emelte lábait és ezáltal csakhamar bebizonyosodott sejtelmem helyessége. Cipőinek sarkai ki voltak vájva, azaz belül üresek voltak és az ür fekete viaszkkal volt teletömve. E puha masszában voltak elrejtve a keresett ékkövek 1 Ha Mr. Sylvester nem érti meg a helyzetet, a tolvaj bizonyára egészen nyugodtan és bántatlanul távozott volna el zsákmányával, amelyhez egy ujjal sem kellett nyúlnia, hogy magáévá tegve. Chariton. Ruhát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Nagykároly, Kölcsey-utca 1. sz. A rom. kath. templom mellett. Alapittatott 1902.
