Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-09-17 / 38. szám
38-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE 3-ik oldal. Domahidy István volt a munkapárt második szónoka, ki az ellenzéknek vetette szemére azt a hibát, mely az újdonsült vármegyei munkapártot jellemzi, vagyis, hogy rövid időközökben változtatják véleményüket. Beszédének többi része az ellenzék zajos „eláll“ kiáltásaiba fűlt, upv. hogy a továbbiakat csak haragos gesztusokkal tudta kifejezni. J I riző a munkapártra Lukács Kons mt' kijelentése, ki 170,000 román polgá k »viseletében sietett a Khuen- korma.i egitségére. Hoöy mily messze áll a hazafiasságtól a munkapárt működése, azt legjobban jellemzi az a tény, hogy az oláh nemzetiség is érdemesnek tartja támogatni. Jékey Zsigmondi az obstrukció jelenlegi jogossága mellett szólalt fel. Földes Béla nagyhírű tudós, a nagybányai kerület orsz. képviselője fejtegette mély tartalmú tárgyilagos beszédében, hogy az obstrukció — bár nem megengedett parlamenti eszköz — jelenleg a véderőjavaslatok törvényerőre emelkedésének meggátlására már csak azért is megengedett és szükséges mód, mert ezzel káros következményeket hárit el a nemzettől. Nagyon természetes, hogy a munkapárt, amely a verseci átirat körül kifejtett harcban az ellenzékkel szemben feltűnő szellemi gyengeségét érezte, csak a szavazásra volt éhes, csak azt sürgette, mert csak abba tudta magát erősnek, bizva a hivatali presszió hatalmában. A főispán — a nagy zajban nem vévé észre, hogy az ellenzék részéről még többen is szólásra jelentkeztek — Földes C hatalmas beszéde után felhangzott óriási éljenzés közben el is rendelte a névszerinti szavazást, melynek eredményeként az állandó választmány javaslatát a 600 bizottsági tagból 70 szavazat ellenében 169-en szavazták meg. Jól esett látni, hogy ; z alispán és a megye főbb tisztviselői következetesek maradtak elveikhez és az ellenzékkel tartottak, de viszásnak tűnt fel, hogy a jegyzői kar egyrésze a verseci átirat mellett, vagyis alispánjának javaslata ellen adta le szavazatát. Ezután gyors egymásutánban tárgyalták le a tárgysorozat többi részét Dr.Falnssy Árpádnak az országos magyar közművelődési kongresszuson tartott beszéde. A vármegyei közgyűlés megdöbbentően tárta elénk a románok merészségét akkor, midőn Lukács Konstantin királydaróci oláh pap a nemzetiségi izgatok egyik fészkéből, Verseczről jött és osztrák katonai érdekeket szolgáló átiratát pártfogásába vette azzal a kijelentéssel, hogy ő Szatmárrnegye közgyűlésén 170,000 román nevében emel szót. — E vakmerő kijelentéssel Lukács azt akarta bizonyítani, hogy ők külön nemzetet képeznek a magyar államban. Nem lesz érdektelen ezen merész k'Hentéssel szemben a „Szatmármegyei b. échenyi Társulat“ elnökének: Falussy Árpádnak az országos közművelődési egyesületek kongresszusán Kolozsváron tartott felolvasását — habár kivonatosan is — ide iktatnunk, hogy vármegyénk közönsége a nemzetiségek jogosulatlan és nemzetellenes törekvéseivel tisztában legyen és azokkal szemben társadalmilag állást foglaljon. Falussy Árpád mint a szatmármegyei Széchenyi társulat elnöke és az országos közművelődési tanács tagja Magyarország 82 kulturegyesülete nevében és megbízásából a következő nagyhatású felolvasást tartotta: hogy a helyes célpontot is csak nehezen tudtam megtalálni. Lövésem után kettős röfögésszerü hangot hallottam, azután recsegett ropogott a bokor s a földön levő száraz fa. Egy pár pillanat múlva mélységes csend borult az egész tájra. Az egész dolognak nem tulajdonítottam nagyobb fontosságot s nem is igen törődtem az esettel. Mikor hazaértem, kalandomat elmeséltem a kapitánynak. — No én már sok vaddisznót láttam, mondta a kapitány, de még nem hallottam, hogy lövés után röfögött volna. Biztosan szelíd disznó volt az. Még jót mulattunk is az eseten. Engem azonban nagyon bosszantott a dolog. Órák- hosszat forgolódtam az ágyamban, amig el tudtam aludni s amikor nagynehezen elszendered- tem, félálomban hatalmas vadkant láttam, amint agyarait rémesen csattogtatva felém közeledett. Mikor aztán hozzám ért és ráakartam lőni, hirtelen ártatlan keze disznóvá változott. Másnap hajnalban még meg sem pirkadt, lámpásokkal felszerelve, két erdőkerülővel mentem ki arra a helyre, ahol a lövés történt. Lámpással kerestük a vérnyomot, de sehol, egy csepp vért sem találtunk. Ehelyett csudák csu- dája, egyébre bukkantunk Hisz ez bocskor nyom! — kiáltotta az egyik erdőkerülő. Az én képzeletemben a szelíd disznó képe hirtelen bocskoros oláh paraszttá változott át s már szentül meg voltam győződve, hogy a sötétben nem vadkant, hanem oláht lőttem. Vaktában mentem tehát embereimmel abban az irányban, amelyre a fekete tömeget menekülni láttam. Alig haladtunk 50—60 lépésre a siirü bozótba ugyanazt a fekete tömeget láttam, a melyre tegnap rálőttem! Hirtelen elkiáltottam magamat. Nini ott a vaddisznó! Az egyik kerülő rögtön megadta a választ. Medve az, nem disznó! A kerülőnek igaza volt. Egy hatalmas óriás fekete medve feküdt a lábaim előtt, melyet golyóm megölt. Az egyik kerülőt azonnal elküldtem emberekért és egy talyigáért, én a a másik kerülővel őrt állottam a medve mellett. Ki írhatja le örömömet, meghatottságomat, mikor első hatalmas zsákmányomat látva, lelkem diadalmámorban úszott. Végre megértem azt a pillanatot, hogy medvét láthattam, megvolt hosszas fáradságom eredménye, előttem feküdt első medvém s ki tudja, bár örökké túrjam az erdőt, a hegyeket, ejthetek-e el még egy ilyen pompás fenevadat. SomBlch Tihamér gróf, Mélyen tisztelt Országos Közművelődési Kongresszus! Ha az európai nemzetek és népek múlt századbeli nagy átalakulásait belső consolidá- lásuk, gazdasági fejlődésük óriási és rohamos fellendülését vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az európai népek erejének ez a hatalmas megnyilatkozása intenzív és lázas munkálkodásuknak igazi rugója: a nemzeti eszme, nemzeti szellem és öntudat felébredésének és hatásának tulajdonítható. A nemzeti szellemnek és öntudatnak felébredése adott szárnyakat a múlt század első felében a magyar nyelv és irodalomnak és ennek a hatása készíttette elő a 48-iki nagy alkotásokat. Lázas tevékenységgel halad elő a nemzeti öntudat, a mely letör és megsemmisít minden akadályt. — faji és nemzetiségi külön törekvéseket, mely^a nemzeti egység vagy az állameszme érdekébe ütközik, vagy azokkal ellentétben áll. Kérlelhetetlenül gázol keresztül minden separastikus, vagy bomlasztó faji, vagy érdekcsoporton. Európa nagy vezető államai nem keresik a jogcímet, hanem cselekszenek és vasakarattal kényszerítenek minden nemzetiséget az egységes állameszme iránti feltétlen hódolatra. És Európa sajtója ezeket az erös- kezü nemzeteket a nemzetiségek erőszakos elnyomásával nem vádolja. Élienük a külföld egyetlen sajtójában sem látunk támadásokat. Miért épen egyedül Magyarország a külföldi sajtó-támadásoknak állandó célpontja ? Miért tiltakoznak egyedül a mi nemzeti egységünk megszilárdulása és kultúránk tejlesztése ellen? Miért vádolna.c minket barbarizmussal, erőszakos magyarosítással és a nemzetiségek elnyomásával, holott Európának egyetlen népe sem viseltetik oly kimélettel és elnézéssel a nemzetiségek egyháza, nyelve, kultúrája és hagyományai, egyéni és közszabadsága iránt, mint épen a magyarság. Miért lenne csak Németországnak, Romániának és Olaszországnak joga a nemzeti egységhez, holott Európa összes nemzetei között a legrégibb állami önállósággal Magyarország bir. E kérdésnek és nemzetiségeink sugalma- zásából származó támadásokkal nemcsak a kormányzó hatalomnak, de a magyar társadalmat képviselő mai kongresszusnak is foglalkozni kell. Nagy készültséggel sorra veszi hazánk valamennyi nemzetiségét s történelmi alapon kimutatja, hogy a honalapitásban és az államalkotásban nem vett részt egyetlen nemzetiség sem. Az a hatalmas erkölcsi érzék és a nyugati müveit államok kultúrája iránti hajlandóság, a mely a kereszténység fölvételében és államalkotásának maradandó szervezésében nyilvánult meg,° jogot adnak a nemzetnek arra, hogy Magyarország minden honpolgárát az egységes magyar állameszme elfogadására és tiszteletben tartására kényszeritsen és a saját erőnkből megteremtett magyar kultúránk erejével e hazának minden lakosát a magyar állameszme szolgálatára sorakoztassa. Már pedig ha széttekintünk az országban, nem az állameszme iránti hódolatot, hanem állami egységünk elleni bomlasztó törekvéseket látunk mindenfelé. Alattomos és veszélyes munka folyik az ország északi részén lakó tót nemzetiségek körében. Itt a magyar állam egysége ellen a Morva folyó túlsó feléről Csehország felől indult meg a politikai izgatás. Amidőn a magyar nemzet ezredéves fennállását ünnepelte 1896-ban, a cseh politikai vezetők Prágában megalkották a cseh-tót egységet. Czéljuk a tótokat elidegeníteni és Magyar- ország ellenségeivé tenni, hogy egy germán- szláv háború esetén a magyarországi tótok területét Csehországhoz csatolhassák. A tótoknak mi voltunk az oltalmazói, menekülő népének, gyermekeinek és asszonyainak mi adtunk védelmet a török hódítók vérontásai ellen. Emigrációnak tartottuk bevándorlásukat és a menekültek iránti részvéttel és sze- retettel adtunk neki kenyeret az ország légtér:Gallérok gözmosása:WgA«fáiAT*Oá 1 Kézimunkák,glassékeztyük, tükörfénnyel hófehérre ""ilj WJwl * 4M Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
