Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-22 / 4. szám
4. szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. megállapítását tárgyazó szabályrendelete." Mél- tóztatnak tudni, hogy mit jelent a „szabályrendeletben felveendő irányelvek megállapítása?" Azt, hogy a vármegye 300 községének csinál ugyanannyi egyforma, — mondjuk — nadrágot és ez majd egyformán fog pászoíni Mátészalka nagyközség 6400 és Szappanpataka község 133 lelket számláló hasára. Nem vó- nom kétségbe a szabályrendeletnek jóax ratu intencióját, de mai viszonyaink között községeink közigazgatásának ilyen keretek közé szorítása, határozottan visszafejlődés és a mellett a községek autonom jogainak negligálása. Igaz, hogy községeinknek ma már csak papiroson van autonómiája. Nálunk a helyett, hogy az egyes községek specialis ügyeik önálló elintézésében a vármegye részéről támogatásban részesittetnék, — az történik, hogy minden önálló intézkedési törekvésnek útját szegi a vármegye. Teljesen érthetetlen előttem az az irányzat, amely a községek cselekvési képességének, teljes letörését tűzvén ki feladatául, megbénítja községi közigazgatásunk életét. Ennek az irányzatnak képviselője vármegyénkben Kerekes tb. főjegyző ur. Minden köztisztviselő köteles elfogadni hivatali működésére vonatkozó, tárgyilagos kritikát. Engem ezen sorok megírására a közérdek késztet és tudom, hogy a magam kárára, de mégsem hallgathatom el tovább mondandóimat. Annak a fixa ideának, hogy „én vagyok a vármegye", megkell szűnnie. Minden törvényhatósági bizottsági tagnak kötelessége, hogy községe érdekeit, amelyek képviseletére megbízást kapott a bizottság közgyűlésén, — a referens álláspontjával szemben is képviselje. Számtalan esetet tudnék felsorolni, amelyek igazolják a vármegye mai álláspontjának tarthatatlanságát. Csak egyet említek tájékozásul. Hosz- szufaluba egy korcsma megürült. Ígéretet nyertünk, hogy községi korcsmát kapunk, csak vegyünk házat. ígérnek a korcsmáért már előre évi 1500 kor. bért, amelyet Írásba veszek. Kimutatom, hogy a korcsmajövedelem évi 50% pútado megtakarítást jelent. A vármegye nem hagyja jóvá a házvételt, mert fél „az iszákosság terjedésétől.“ Így a község a korcsmától eleseti, de egy élelmes polgártárs hamar megkapta a gazdátlan engedélyt. Az iszákosság. terjedésétől való félelem tehát alapos volt, mert az atyámfia most már limonádét fog mérni a nemes vármegye kedvéért. Azt kérdem most már, hogy hói, itt a méltányosság? Ki fogja ezt a 103—120°/o-os pótado terhe alatt nyögő községet az elveszett jövedelemért kárpótolni ? De térjünk vissza a szabályrendeletre. A biró kötelességei a 22—26. §-okban vannak felsorolva. Boldog jegyző, amelyiknek bírója az ott írtak felét is teljesíteni képes. Itt van, — még a zulu kaffer közigazgatásban is példátlan eset, hogy egy közigazgatási közeg a jogok és kötelességek oly tömegével ruháztatik fel, amelynek megfelelni képtelen. Ezt úgy a törvényhozó, mint a statútumokat alkotó faktorok nagyon jól tudják és mégis komoly arccal §§-okba szednek oly fontos közigazgatási intézkedéseket, amelynek foganatosításához képzettség, szociális és gazdasági érzék és a mindennek alapját képező tollforgató képesség szükséges. Hogy képzeljük már most el a községi birót, mint a község közigazgatási vezetőjét, mikor — tisztelet a kivételeknek — nagy részük nevét is a jegyzőnek kell aláírnia? És itt előáll megint az a lehetetlen helyzet, hogy, mert a biró képtelen teendőit ellátni, minden teen1 dője a jegyzőre hárul, akinek nem elég, hogy egyedül kell az egész elöljáróságra ruházott funktiókat teljesíteni, még arra is ügyelni kell, nehogy bírója valami szabálytalanságot kövessen el, mert bizonyos, hogy felelősségre soha sem a birót, hanem mindig a jegyzőt vonják. Erre is volt egy szép esetem. Elcsaptam egy részeges és közveszélyes írnokomat. Hélszámra kóborolt rendesen éjjel a községbe és izgatta a lakosságot. Biróm jelenti az esetet és jelzi, hogy — mert foglalkozása nincs — intézkedjünk, hogy a községből távolitrassék el. Hozunk egy véghatározatot, amelyben felhívjuk, hogy a községből azonnal távozzék el, vagy megélhetését igazolja, különben eltoloncolás'a iránt intézkedünk. Erre elhagyta, a községet, 'de engem följelentett. Kaptam érte Kerekes főjegyző ur jóvoltából 100 K bírságot. Isten éltesse! Nem baj, mert már le is vontak egy hónapi fizetésemet. A község fejét azonban nem jutott eszébe senkinek felelősségre vonni. így fest a kötélességteljesités és felelősség —- a szabályrendeleten kívül. A községi szervezési szabályrendeletet módosítását legtöbbször a jegyző és elöljáróság illetményeinek rendezése teszik szükségessé. Fizetésünk most már 1600 K-ban rendezve van. Nagy részünk szakképzett segéderő nélkül kínlódik ; írnokot, lakást, fűtést, utazásokat fizetni kell, de régi szabályrendeleteinkben ezekre oly csekély összegek vannak megállapítva, hogy tür/.sfizetés majdnem felmegy ezen terhes átalányok pótlására. Mikor már a pótolgatásokat nem birja a jegyző, kényfélen szabályrendeletét módosítani, hogy legalább nyomorult fizetését családjának megmenthesse. Dehát a módosítás leküzdhetetlen akadályokba ütközik. A mindenünnen agyonsanyargatott nép, nem hajlandó a jegyző helyzetén könnyíteni és ha, mégis akad oly. képviselőtestület, amely jegyzője kérelmét méltányosnak tartja és megszavazza a tényleges szükségletnek megfelelő átalányokat, akkor bocsánat, — ismét Kerekes főjegyző ur visszaküldi a szabályzatokat azzal, hogy a körkö ségek képviselőtestülete által együttes gyűlésben tárgyalandók. Est a fórumot ugyan a törvény nem ismeri, cie előnye a jegyzőre nézve a:, hogy ha már egy-egy községe meg is szavazza a közös kiadásokból reá eső részt, az együttesen tárgyaló 4—5 község képviselőtestülete már sokkal nehezebben kapható a méltányosság gyakorlására és igen nagy a valószínűség, hogy a jegyző kérelme nem lesz teljesíthető.' így tehát nem kénytelen a várnagyé ipagát fölösleges munkával megterhelni, ami ha-véletlenül mégis megtörténne, úgy a községek anyagi helyzetére való tekintetből a szabályrendelet sanctionálá- sát még mindig meg lehet tagadni. Ez sem baj. Megélünk mi átalányok nélkül is, hiszen itt vannak az alkotmányos jogok berkei. Akkor kolbászból van a sövény és amig támogatjuk polgártársainkat az alkotmányos jogok gyakorlásában, jól lakunk három vagy öt esztendőre. Erről is szeretnék egy kicsit beszélgetni, de félek, hogy betörik a fejem, habár arról sem állok jót, hogy enélkü! is nem lesz a rováson elég. Méltóztatnak tudni, hogy a községek háztartásukban költségvetést készítenek. A költség- vetésbe felvehető minden olyan tétel, amelynek fizetésére a község felsőbb hatóságai által kötelezve van, — de olyan tétel nem, amit a község felvenni akar. Az elnöki helyet lefoglalja a járási számvevő, akivel csak egy pár éve szaporpdott meg a vétójoggal biró „hatóságok" száma és megjelenésért járó nap- és fuvardíj megszolgálása- ként a költségvetés tételeit úgy megnyirbálja, hogy a számadáskor rá sem lehet ismerni. A költségvetések és számadások tárgyazó joga tehát átszállt a járási számvevőkre. Igazuk van, mert ők legalább nem fizetnek rá. Egy járásban mondjuk 40 község minden évben két kiszállással. Ez is valami! Eb aki sajnálja. Lehet érte számolási téritmény. Még egy kellemes jog jár a jegyzősködés nyomán. Ez a szives vendéglátás joga. Ne vegye senki rossz néven, — most már benne vagyok az igazmondásba. A fájdalmas sebeket takar- gatással gyógyítani nem lehet. A jegyzőnél szívesen látott vendég mindenki, akit dolgai községébe kényszerítenek. De mikor alig múlik el nap, hogy á jegyzői kar ne volna kénytelen a vendéglátás jógát gyakorolni és ami. nyomom-; ságos fizetéséből a bírságok és téritmények levonása után fen marad, — megeszi a vendéglátás. Hát még az ezzel elpocsékolt sok, idő, mert ha vendég van, dolgozni nem' lehet. — Szokjon le a közönség arról, hogy mindenütt a jegyzővel láttassa el mágát, hiszen nagyobbik részük szegény ember és csak az Úristen a megmondhatója, hogy milyen keservesen él, családostól, napról-napra. Ezzel igen nagy és terhes kötelezettség alól menekül a jegyzői kar, mivel a mai állapot íentartása közérdekből is lehetetlen. Különben is sivár és vigasztalan egész közigazgatási életünk. Fuladozunk a szabályozó rendelet és statútum-tömeg ingóváriyába, amelyből a közigazgatás igáját huzó jegyzői kar ma- már kilábolni nem tud. Hiába keresünk kétség- beesetten egy szilárd'támpontot, amelyhez működésűnk alapját, támaszthassuk, sehol sem találunk. Mindenütt .csalóka lidércfény bontakozik ki előttünk, hogy utána menve, még nagyobb sötétségbe kéressük a jogokat és igazságokat. Megoldásra váró kérdései. A magyar mezőgazdasági hitel nagy kérdései képezik vezér motívumát a most folyó bankvitának és- igy egészen természetes, hogy ez a kérdés nagy hullámokat ver mindenütt, a ho! a magyar közgazdaság természetes fejlesztésének feltételeivel komolyan foglalkoznak. Maga a földmivelésügyi miniszter tapintott a kérdés elevenére, mikor kiadta a tübbtermés helyes és igazi jelszavát, csak, hogy ennek a megvalósításához, elengedhetetlen fel-, tétel a mezőgazdasági hitel kérdéseinek rendezése, a jogos igények kielégitésének biztosítása, mert e nélkül el nem képzelhető nem csak a termelés fokozása, hanem még az sem, hogy a mai termelést a folyton emelkedő üzemi kiadások mellett fentarthassuk. Ha az államnak nem volna e mező- gazdasági hitelszolgáltatásra megkivántató több milliója — amely mindenesetre, kevesebb millió, mintamit némely chimera minden esztendőben többszörösen felemészt — adják össze a tőkét egy a mezőgazdasági hiteligényeket szolgáló, altruisztikus alapon álló hatalmas intézmény megvalósítására a Magyar Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Földhitel intézete, az Országos Központi Hitel- szövetkezet. Egy erre vonatkozó tervezet kidolgozva, évek óta készen várja az állam jogosan igényelt támogatásával való megvalósítást s ehhez a tervezethez bizonyára örömmel hozzájárulna az egész magyar gazdatársadalom is. A létesítendő uj hitelintézet utján a jelzálog hitel terén gondoskodni kellene a túlságosan drága kölcsönök konverziójáról, a második helyű olcsó kölcsönöknek biztosítási okával, vagy kötvény alapján való folyósításáról és kiváltképen a járadék-elvnek külön törvény utján való meghonosításáról, a mit különben a gazdatársadalom az 1895. évi 111. gazda- kongressus határozatából kifolyólag immár évtizedek óta sürget. Ebben az utóbbiban Babát fest és vegyileg tiszti järw ra ¥ T -g—u Nagykároly, Kölcsoy-utca 1. sz. i lg Za I 1 |H |H 1 A rom. kath. templom mellett. ^ * Alapittatott 1902. 5
