Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-30 / 31. szám
31-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. — Látja hogy becsapták azok akik a hatalomért elárulni akarták a nemzet érdekét. Eszébe jut Andrássy tanácsa és látja, hogy mely oldalon talál becsületes őszinte politikát. A nemzet haragja nő a hatalom bitorlói ellen, — a királyi kegy pedig halványulni kezd... Ez a vég kezdete. <F-) Meghívó. A szatmárvármegyei függetlenségi és 48-as párt intéző bizottságának tisztelt tagjait folyó évi augusztus hó 2-án (szerdán) délelőtt 10 órakor, Szatmáron, az iparos olvasókör nagytermében tartandó pártgyülésére tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1911. julius 26. Falussy Árpád, vármegyei pártelnök. Az EMKE. jubileuma. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szeptember 8-án, Kisasszony napján tartja meg Kolozvárott nagy ünnepséggel a király képviselőjének, József főherczegnek a jelenlétében negyedszázados ünnepi közgyűlését, amelylyel kapcsolatosan az Országos Közművelődési tanács ugyancsak Kolozsvárott tartja meg kongresz- szusát. Az érkező vendégeket a pályaudvaron fogadják és este 8 órakor ismerkedő-est lesz a Középponti Szálló termeiben. Az ünnep napján reggel nyolcz órakor zenekar járja be a várost és délelőtt fél kilencz órakor kezdődnek a hálaadó istentiszteletek az egyesület alapszabályaiban foglalt egyházak kolozsvári templomaiban egyszerre és egyidejűén. Istentisztelet után a vendégek közgyűlés helyére, a szinköri ünnepek csarnokába vonulnak, ahová a küldöttség hívja meg a király képviselőjét, József főherczeget, akit a daloskor a Himnusz-szal fogad. A főherczeg megjelenése után pontban tiz órakor kezdődik az ünnepi közgyűlés, amelynek sorrendje a következő: Elnöki megnyitó, mondja Béldi Ákos gróf titkos tanácsos. Üdvözlések Az EMKE. megalapítása és negyedszázados működése, előadja Sándor József alelnök-főtitkár. Elnöki zárószó. Azutáz a daloskor a Szózatot énekli. Az Országos Közművelődési Tanács déli tizenkét órakor ugyancsak a szinköri ünnepek csarnokában tartja meg kongresszusát a következő tárgysorozattal: Elnöki megnyitó, mondja Széli Kálmán titkos tanácsos, tanács elnöke. Jelentés a tanács munkásságáról, előadja Árkay Kálmán ügyvezető-alelnök. A nemzeti eszme itthon és külföldön, előadja Falussy Árpád dr. volt főispán, a szatmármegyei Széchenyi-Társulat elnöke. Záróbeszéd, mondja Rákosi Jenő. A kolozsvári ünnepség vármegyénkre nézve azért bir különös fontossággal, mert ott 84 kultur- egyesület nevében vármegyénk Széchenyi-Tár- sulatának elnöke fogja a nemzeti eszme és a nemzetiségek helyzetét ösmertetni. HÍREK. Felkérjük lapunk mélyen tisztelt elő- zetőit, hogy hátralékaikat a kiadóhivatalba beküldeni szíveskedjenek. A hőség, mely már huzamos ideje kínoz bennünket, még mindig nem szűnik. Ijesztő hírek érkeznek a hőségről mindenfelől. A tarthatatlan forróság nemcsak veteményeinket pusztítja, hanem tömegesen szedi az emberáldozatokat is. És a legszomorubb, hogy még az idő mielőbbi megváltozásával sem biztathatjuk magunkat, mert a meteorológiai intézet legutóbbi prognózisa szerint meleg, száraz idő várható. Nagykároly város képviselütestülete augusztus hó 20-án, István király napján tartja meg nyári rendes közgyűlését. A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke Róth Ferencz dr. kir. törvényszéki elnök gyönkélkedése folytán, a szatmári kir törvényszékhez tartozó kir. járásbíróságok felügyeleti látogatásával Kölcsey János kir. táblabirót bízta meg. Esküvő. Moorócz Sándor budapesti áll. polg. iskolai tanár f. hó 18-án vezette oltár elé Berey Maricát, Berey József nagyecsedi esperes leányát. A fényes nász ünnepély után a fiatal pár nászutazásra indult. Gyászhir. Berenczei Kováts Gézáné 21-én este meghalt hosszas betegeskedés után. Már napok óta igen rosszul volt s a leggondosabb ápolás és a doktorok legodaadóbb gyógykezelése sem bírta az életnek megmenteni. A gyászoló család iránt nemcsak városunkban, de az egész vármegyében általános a részvét. A temetés 23-án délelőtt 1 D/a órakor volt. A család gyászjelentése következő : Járdánházi és berenczei Kováts Géza mint férj; Adrienne és Guszti gyermekei; testvérei: Irén özv. alcsernátoni Damokos Lászlóné családjával; Hedvig, járdánházi és berenczei Kováts Jenőné férjével és családjával: Vidor nejével széki gróf Teleki Blankával és családjával; sógornője: özv. járdánházi és berenczei Kováts Sándorné szent- katolnai Cseh Mária családjával; gyámtestvérei: ktirthi Csaba Adorján ; Margit özv. Turmann Olivérné; Ilona mezőmadarasi Madarassy De- zsőné családjaikkal; valamint az összes rokonság nevében is, lemondásteljes fájdalommal tudatják, hogy a legjobb feleség, legjobb anya, szerető testvér, sógornő és rokon, járdánházi és berenczei Kováts Gézáné született domahidai Domahidy Ida életetének 48-ik, boldog házasságának 22-ik évében, hosszas szenvedés és az üdvösségünkre rendelt szentségek buzgó felvétele után, e hó 21-én esti 9 órakor visszaadta lelkét Teremtőjének. Felejthetetlen halottunk hült tetemét a róm. kath. egyház szertartásai szerint f hó 23-án d. e. V2I2 órakor fogjuk a Gellért- utcai családi háztól utolsó nyugvóhelyére kisérni. Az engesztelő szentmise-áldozatot jóságos leiszivemben itt, mar valami. Csititsad le, ha tudod, szent ember! A felindulástól eszméletét vesztette a beteg, összefüggéstelen szavakat suttogott. Aztán felnyitotta újra szemét, csodálkozva hordozta körül tekintetét. — Te vagy az apám? kérdezte halkan. Áron meghalt, igazán meghalt . . . Bocsássunk meg Áronnak . . . Aztán vadul kiáltott újra fel: Nem, ne említse senki az én házamban Áron nevét. Az ősz rabbi gyöngéden föléje hajolt. — Fiam, térj magadhoz. Én vagyok itt, a Jehova szolgája. Mond el töredelmesen, ha nyomja valami a lelkedet s könnyebb lesz a halál. A beteg föleszmélt. Fáradtan leeresztette karjait s megnyugodva beszélt tovább. — Különben bologan éltünk. A fiam volt minden örömünk. Te ismerted őt, te tudod, mi volt ő nekünk. Egy napon atyámhoz kifáradva, elrongyolva jött egy ember. Levelet hozott neki. Megmondta, hogy Áron visszajött, a halál csiráját hozva az idegen világrészből magával' Halálán van. Apját és testvérét szeretné még látni. Hogy könyörgött a levelében is. Bocsássunk meg neki, hogy elhagyta Jehovát, de neki szeretetre vágyott a szive, s a szeretetre az a másik vallás tanítja. Napjai vannak csak hátra, boldog, hogy életét a szeretet igéinek hirdetésére áldozhatta, Megnyugvással várja a halált, csak egy vágya volna, ha látná, hogy bocsánatunkat viszi a sirba magával. Csak ölelő karunk melegét érezné még egyszer. Atyám meggörnyedve hallgatta fia utolsó kérését. Keze reszketett, amint a levelet forgatta, a betűt nem látta rajta világtalan szeme. Mély sóhaj tört fel kebléből, hozzám jött, könyörögve nézett reárn, s reménykedve kérdezte : Mit teszünk, fiam ? — Én könyörtelenül feleltem reá : Áron meghalt Áron rég nem él már nekünk ! — Az apa csöndesen roskadt össze, lemondóan, s ettől fogva nem láttuk mosolyogni többé. A beteg újra kifáradt. Hosszú pihenőt tartott, az éneklő asszonyok jajgatása is megszűnt. Halk mormolásuk hallatszott csak. — Ezután jött a bünhődés. A bosszúálló Jehova keze sújtott le rám. Elvette egyetlen örömömet, meghalt a fiam. Az unokát követte nemsokára az öregapa is. Utolsó szava az Áron neve volt az ajkán. Ő, aki már évek óta elfeledte a nevetést, boldog mosollyal halt meg. Talán az ó fia jelent meg neki, aki a szeretet Istenét hitte. Én pedig egyedül maradtam. Nagy keservemmel, nagy kinommal. Ez az utolsó órám, neked megmondom, hogy jobb az Isten, aki szeretni tud. Az nem mérte volna rám a csapásokat. De Jehova bosszút állott rajtam. És van-e benne igazság? Mond. van-e? Az ő nevében követtem el a bűnt, s ő büntet érte. Pedig nem tettem mást, mint nem szerettem. Pedig nem gonosz volt a szivem, csak kemény ... Glaser Lévi üvegesedő szemmel bámult maga elé. A halálverejték egyre gyöngyözött homlokán. Az öreg rabbi megindulva törülgette a hideg izzadtságot róla. Már a haldoklóért való imához akart fogni, mikor még egyszer megszólalt a beteg: — Ennyi szenvedés... Ennyt csapás... jehova, Jehova, erős a Te karod, és kegyetlen. Én ember voltam, és keményszívű. Te Isten vagy, és Te sem tudtál irgalmas lenni... A haldokló arcán egyszerre elsimulnak a fájdalom barázdái, s csendes, dprüs mosoly árad szét rajta. Tulvilági látományai vannak. Kézé végső erőlködéssel előre nyújtja, mintha érinteni akarna valakit. — Fiam, édes fiam, — suttogta boldogan. — Eljöttél, hogy még egyszer láthassalak. Ki hozott ? Te ? Te ? Áron, te vagy? Te szerzesz boldogságot nekem, akit megtagadtam, akit eltaszitottam. Óh 1 milyen boldogság szeretni, megbocsátani. Nagy a te Istened, aki megengedi, hogy szeressed ellenségedet. Aki ide küldött téged, hogy utolsó percemben fiamat láthassam általad. Oh, mily boldog vagyok. Köszönöm szeretetnek Istene! Köszönöm szeretetnek prófétája, Krisztus 1 Glaser Lévi mosoly- lyal az ajakán adta ki lelkét. Az ősz rabbi csendes megilletődéssel állott mellette. Fehér sza- kállán lassan peregtek végig könnyei. — Szeretet prófétája Krisztus 1 — suttogja halkan. — Meg- bocsájtja-e a büntető Jehova neki ?... Báró Nyáry Albert. é : Modern ruhafestés: IfÁilÁiA«* BáI Legszebb rutaatisztitás bármily divatszinre. «WS/J wnj vl m€U Vegyileg száraz utón! Nagykároly Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
