Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-16 / 29. szám
Nagykároly, 1911. jnlius 16. Vasárnap. VII. évfolyam. 29. szám. A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos lapja. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. ....... : Kéziratokat nem adunk vissza.------------: ME GJELENIK MINDÉN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZOLTÁN. Előfizetési árak: Egész évre...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Negyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. |j| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Az örökharcz. Nagykároly, 1911. julius 16. Nemzeti küzdelmünk egy újabb forduló pontjára jutottunk. A császári hatalom elérkezettnek látja az időt arra, hogy az a követelése, amely ellen tiz év óta küzd a nemzet, amelybe ez alatt négy kormány belebukott és amely elsöpörte a szabadelvű párt nemzetrontó érdekcsoportját — végre teljesüljön és a nemzetre reáerőszakoltassék az a katonai teher, amely minden kulturális és köz- gazdasági életünket évtizedekig megsemmisíti. A múlt év elején Khuen-Héderváry Károly gróf azon kötelezettséggel nyerte meg a hatalmat, hogy az ujonclétszám felemelését keresztül erőszakolja, vér- és pénzáldozatot szállit az osztrákvilág hatalmi hóbort támogatására. Kötelezte magát arra, hogy a nemzet minden erőforrását leköti a közöshadsereg milliár- dokra menő hadügyi költségeinek fedezésére. A nemzet létérdekének e bűnös elárulását a coalitio alatt tiszta választáson megválasztott parlamenttel keresztül vinni megsem kísérelte, hanem felhatalmazást kért és kapott a koronától a nemzeti akaratot képviselő parlament feloszlatására és uj választások megej- tésére. A megsemmisült régi szabadelvű párt letört régi alakjai Khuen és Tisza hivó szavára elősereglettek. Kiadatott a jelszó és kiosztatott a |oénz. A hivatalos apparátus munkához látott és megindult a választási küzdelem — helyesebben az irtó háború a nemzet letörésére. A munkapárti jelöltek Ígértek gazdasági fejlődést, a készfizetések felvételét (Tisza István Arabon még fogadalmat is tett reá). ígértek általános választói jogot — de különösén szórták a pénzt a választók megvesztegetésére abból a titkos kasszából, amelyből megvásárolták a magyar főurak egyfészét Ferdinánd javára János király ellen, amelyből fizették a nagy Rákóczi árulóit és amelyből felfegyverezték Kossuth Lajos nemzete ellen a rácokat, horvátokat és oláhokat. Ennek a titkost pénznek ellenálhat- len erejével jött össze a munkapárt többsége. Az ily módon összegyűlt többséggel rendelkező kormánynak igazi alkotmánnyal biró országban még ahhoz sincs joga, hogy az állam ügyeit vezesse és a végrehajtó hatalmat gyakorolja. Annál kevésbbé van joga ennek a munkapártnak és felette rendelkező kormánynak ahhoz, hogy az ujonclétszámot felemelje és a nemzet vállaira újabb — elviselhetetlen katonai terheket rójjon. A választási küzdelem alatt a munkapárt jelöltjei mindent Ígértek — amivel a választóközönséget megtéveszteni és félrevezetni lehetett, de hallotta-é azt a csengeri vagy krassói választókerület polgárai közül valaki, hogy Szuhányi és Helmeczy képviselő urak azzal álltak volna elő programmbeszédjükben, hogy az ujonclétszám felemelését és az újabb katonai terheket megszavazzák, azok törvényerőre emelését teherségük szerint támogatni fogják? Ilyen szavazó polgár a két kerületben egy sem akad. - Ilyen programmal nem állott elő Tiszától— Szentiványi Gyuláig egyetlen jelölt sem. Van-é tehát a kormánynak és az őt támogató többségnek joga ahhoz, hogy kormánypénzen vásárolt mandátumaikat arra használják fel, hogy a nemzet leg- vitálisabb érdekét az osztrák nagyhatalmi hóbortnak áldozatul dobják? Ehhez joguk nincs, mert ujonclétszám felemelésre, katonai terhek felemelésére a munkapárt és a korniány a nemzettől a választások előtt megbízást nem kapott. A Khuen kormány részéről tehát nagyfokú politikai erkölcstelenségre mutat, hogy a nemzet elámitása és képviselői mandátumok megvásárlása után a véderő és katonai terhek felemelésével mer a parlament elé állani. De ha a nemzet ellen indított eme merényletre császári uránál kötelezte magát — ennek alkotmányos országban csak az a konzekventiája lehet, hogy az a kormány pusztuljon helyéről. Nálunk más a kon zekventia: a munkapárti képviselő szolgálatkészen szaEgy barna bakfishos. Oly nehéz a szivem, hogy szerelmes vagyok Valami bánat nyomja. Miért is vagyok én annak a kicsi lánynak Oly hűséges, rajongó bolondja. Ha legalább szánna, — mert szenvedek, Könnyebb volna tán a szenvedés Csakhogy akkor még nehezebb volna A — feledés! Sonett. Valakit kisértem hosszú utcák során, Csöndes, bársonytestü, sötét, nagy éjszakán ... Csöndes, sötét éjen csillagerdö gyulladt, Szivemben mámoros, lángoló indulat! Dalos dal volt, a kis lába toppanása Dalolni csalogat, most az éjszakába. Valakit kisértem hosszú utcák során. Valakiért telezokogom a szobám . . . Scamosujvári Jakabbffy Dezső. Zene-estketikai vázlat. irta: Hermann László szatmári zeneigazgató. Az esthetika a szépről szóló tudomány. A zeneesthetika a zenei szépről szól. Azzal foglalkozik, hogy a szép hogyan keletkezik az alkotó, hogyan a hallgató szempontjából. Mi az, a mi az alkotó lelkében támad, midőn müvét megteremti, másrészt mi az, a mi a hallgatóéban támad, ki a zenemüvet élvezi ? Az esthetika abban külömbözik a zenetörténettől, hogy mig a zenetörténet a mesterek müveit tárgyalja, addig az esthetika ezeket mérlegeli, összefoglalja, bírálja, kutatja, hogy a zenei vállozatosságban mi az állandó. A zeneelmélettől abban különbözik az esthetika, hogy az elmélet törvényeket hoz az irányban, hogy hogyan kell zenét alkotni, az esthetika pedig kutatja, hogy ezek a törvények jók és szépek-e. Vizsgálja, hogy mi ezekben a törvényekben az igazság. Felülvizsgálja az elméletet és történetet is. Ezek nyomán jut az esthetikus arra az eredményre, hogy valamint az általános történetben, úgy a zene történetében is külömböző korszakok külömböztethetők meg; nevezetesen voltak korszakok, a melyekben a homofonia, s olyanok melyekben a polyphonia uralkodott. Most már az a kérdés, hogy az esthetika ismerete által fokozódik-e a zenei élvezet, van-e ennek a tudománynak haszna ? Általában minden Hubát fest és vegyileg tisztit HAUFEL S. Nagykároly, Kölcsey-ntca 1. sz. 7 A rom. kath. templom mellett. 7 Alapittatott 1902. 5
