Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
Nagykároly, 1911. julius 9. A szatmárvármegyei 48-as és függetlenségi párt hivatalos POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. | Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. — : Kéziratokat nem adunk vissza. — ......... ~ ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős ^zerkesztő: DR. TÓTH ZQLTÁN. BÉp=....==flpg=====------s ======^==3=s El őfizetési árak: Egész évre . í;..................................8 korona. Félé vre . ............................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. ||| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A telefon kérdés. Nagykároly, 1911. julius 9. Egy régen vajúdó ügy: a telefon kérdés került a csütörtöki közgyűlés elé. Fájdalom az egész ügy egy nagy csalódást hozott a vármegye közönségének. Már az előző kormány idejében az előző főispán kezdte meg a tárgyalásokat a kereskedelmi minisztériummal és a központi postaigazgatósággal azon az alapon és azzal a szándékkal, hogy a vármegye összes körjegyzősége (vagyis a hol községi jegyzői hivatal van) a járási központtal és Így a vármegye központjával is összeköttessék. A szomszéd vármegyék, többek között a kis Szilágyvármegye már tiz év óta élvezi a községi telefon összeköttetés rendkívüli sok előnyeit. Mi arra szoktunk hivatkozni, hogy a mi vármegyénk az északkeleti vármegyék culturális, gazdasági, ipari és kereskedelmi góczpontja és ennek daczára még ott sem vagyunk a hol a kis Szilágyvármegye, a melynek minden irányban elágazó köves útja, kitűnő és gyors közigazgatása és már 10 év óta telefonja van. De sajnálatos elmaradottságunkat nemcsak a vármegye közigazgatásának rójjuk fel, hanem a törvényhatóság bizottságának is, a mely ily fontos kérdésben is mozdulatlan marad. Hiszen a csütörtöki közgyűlésen is a vidéki bizottsági tagok közül alig voltak 15-en — a többi szavazó bizottsági tag a tisztviselőkből került ki. — Ily in- dolentia mellett nem csoda, ha a rég óhajtott vármegyei telefonhálózat ügye ismét elbukott. Már az állandó választmányi ülésen nagy vita volt a telefon létesítése felett. Az alispán javaslata szerint csak a főszolgabiró hivatal kapna telefont, mely a megye székhelyével összeköttetik. A nagykárolyi, nagybányai és szatmári főszolgabíróknak már van telefonjuk. A hat főszolgabiró telefonjának a költségeihez a vármegye községei mintegy 60 ezer koronával kötelesek hozzájárulni, mely reájuk a közgyűlés határozatával kivettetik. Ez a megoldás a legszerencsétlenebb legméltánytalanabb és legigazságtalanabb, mert az egész vármegye közönsége, a vidék összes lakosai már évek óta várják a telefon összeköttetés megvalósítását és e helyett nem kapnak semmit, hanem fizetik a főszolgabiróság részére felállított telefon óriási költségeit akkor, amidőn a főszolgabirák ma is össze vannak kötve távirati utón a központtal. A közgyűlésen B. Kovács Jenő és Cholnoky Imre biz. tagok a javaslat ezen rendelkezését törvénybe ütközőnek nyilvánítottak és ezért a különben is már tűrhetetlenül magas községi pótadók terA végzet. Salterac regényíró legénylakása. Művészi berendezés. Értékes nippek, szobrocskák, a melyek hatásosan emelkednek a könyvszekrény sötétkötésü könyvei előtt; magas, szivárványszínű üvegvázák, a bennük lévő viz folyékony holdfénynek látszik; régi gobelinek, látszólag csak véletlenségből vetették a bútorokra és a zongorára ; régi asztaldíszek töredékei, aranyozott, vagy festett mintázatát. Madame Bözel egy pamlagon ül, amely olyan széles, hogy lábai nem érik a földet, minden oldalról nagy csomó párna szolgál támaszul. Az asszony mulató, kérdő szemei végigkutatják a lakás minden zugát. Mellette ül Salterac, kezeiben fogja az asszony kezeit, amelyeket gépiesen simogat. Salterac: Drága imádottam ! Madame Bözel: Drága imádottam ! Salterac: Nem bántad meg, hogy eljöttél hozzám ? Madame: (mosolyog) Nem bántam meg. Salterac: És eljössz újra ? Madame: (szeretetreméltó kacérsággal frics- kázza.) Tan többször, mintsem szeretnéd kis semmirekellő! (Nem minden fáradság nélkül emelkedik fel a pamlagról és kutatni kezd a szobában.) litt nagyon szép minden! Fölötte ízléses ! Salterac: (jóleső érzéssel) Oh, néhány olcsó nippet! Madame : (nevet) Alakoskodó te ! Hiszen ezek apró remekművek! (Egy elefántcsontszobrot vesz le a zongoráról és gyermekes örömmel szemléli, azután nagyon óvatosan, félő vigyázattal, visszateszi a helyére, mintha attól félne, hogy kikap; végül mélyen felsóhajt) Oh, bárha mindig itt lehetnék ! Salterac : Hiszen ez csak tőled függ... Válj el tőle! Madame: Bolond vagy kedvesem. Egyáltalán nincsem okom ... Salterac: De igen! Undorodol a férjedtől... Madame: (nagyon energikusan) Igaz ! (sóhajt) De nem hiszem, hogy az elegendő ok arra, hogy... Salterac: (leülteti) Hogyne! Ha utálod őt akkor bizonyára okot adott reá, valamikép megbántott, vagy valamit vétett ellened'és egy ügyes fiskális... Madame : (szomorúan, vonogatja a vállát) Oh, dehogy kedvesem! Ö soh'se vét semmi ellen! hére a javaslatot nem szavazták meg. Ezután Falussy Árpád dr. fejtette ki a javaslattal szemben álláspontját. Kijelentette, hogy a culturális haladásnak minden téren őszinte hive és ezért a vármegyei telefonhálózat létesítése érdekében a legmesszebbmenő áldozatokat is jogosnak tartja. Kifejti, hogy a vármegye közgyűlésének joga van arra, hogy a községek költségvetésébe bizonyos terhek kivetését határozatilag kimondja : ha e terhek kivetése a község érdekében valamely közveszély elhárítása, fontos közegészségi, vagy közrendészeti okokból történik, már pedig a vármegyei telefonhálózat létesítése — mely a költségek lakosságait úgy a közgazda- sági hírszolgálat lebonyolítása, mint a tűz — vagy árvíz, veszély munkáslázadás, vagy bárminő gyors segélyt igénylő esetekben a járási központtal, megyeközpontjával összeköti — a községnek oly létérdekét képezi, amelylyel szemben a törvényhatóság határozata, mely a községeket a költségek aránylagos viselésére kötelezi — feltétlenül jogosult. Ámde az alispáni javaslat nem azt célozza. A javaslat szerint a vármegyei telefonhálózatról szó sincs, a községek nem kapnak telefont — csak a 6 szol- szolgabiró köttetik össze a vármegye központjával és igy a községek érdekében nem történik semmi intézkedés, azok a telefon előnyeit nem élvezik, nem Salterac : Hiszen te azt állítod, hogy boldogtalanná tesz ? Madame : (ég felé emelt szemekkel) Mélységesen boldogtalanná! Salterac: De mi által ? Megcsal ? (Madame ironikusan mosolyog) Elhanyagol ? (Az (aszony jelzi, hogy azért nem bánkódnék, sőt!) Gorombán bánik veled ? (az asszony nemet int) Tán megver ? Madame: (nevet) Szép feltevés ! Az uram, engem ! Salterac : (kíváncsian) De kérlek, hát akkor mi kifogásod van ellene? Madame : Számtalan ! Nevetséges ember, telve bogarakkal, kicsinyes, idegessé tesz, két- ségbeejt!... Nagy tudós — én pedig jobban szeretnék egy kis művészt! Akkor legalább barátságosabb, vigabb lenne az otthonunk... Te soh'se voltál nálunk. Szerencséd ! Idegrohammal távoztál volna el tőlünk !... Képzeld el: Dísztelen, kellemetlenül dísztelen szobák, borzalmas, nyárspolgári bútorok, egészen egyenesen és szimetrikusan felállítva egy fénylő parkettás padlóra, mint valami jégtáblára téve; szőnyegek nincsenek ; a székeken szürke huzatok, az ablakokon lógó függönyök ráncai számozva látszanak lenni, semmi váradan, — nincsen lendület semmiben!
