Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-06-25 / 26. szám
Nagykároly, 1911. jnnius 25. Vasárnap. VII. évfolyam. 26. szám. *Í5© POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. Kéziratokat nem adunk vissza.----------ME GJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: dr. tóth Zoltán. Előfizetési árak: Egész évre...........................................8 korona. Fé lévre.................................................... 4 korona. Negyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. j|| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. A fiók-ka marilla bukása. Nagykároly, 1911. junius 25. A bécsi reakció sötétségébe a múlt héten lefolyt képviselőválasztásoknál a szabadelvüség fényes sugara hatolt be. Az a párt, amely magat hol keresztény szocialistának, hol antisemitának címezte, a bécsi választásokon megbukott. E pártot a magyar gyűlöletéről hires Lueger Károly volt bécsi polgármester alapította és tartotta fenn. E pártban a keresztény szocialismus és antisemitismus csak cégér volt, mert Luegernek és most megbukott társainak nem kevesebb céljuk volt, mint az, hogy Magyarországot beolvasztani Ausztriába, a gesammt Monarchiát megcsinálni és a bécsi Reichsrathba vinni be a magyar országgyűlést. Ez az évszázados cél a Lueger pártjánál érte el a tetőpontját. Mérhetetlen az a gyűlölet, amelylyel Lueger és most megbukott társai Magyarország ellen, a magyar nemzet társadalma és minden közgazdasági és culturális intézménye ellen viseltetik. E párt felhasználta kormányaink mindenkori gyávaságát és két évtizeden át akadályozta meg a magyar nemzet alkotmányos és törvényes jogainak érvényesülését még azon kérdésekben is, amelyekben 1867-ben a király és nemzet egymással megegyezett. Akár közjogi, akár közgazdasági kérdésekben akart egy lépést előre tenni a magyar kormány — azonnal szembetalálta magát Lueger és pártjával — a kik arcátlan módon álták u át nemcsak előre haladásunknak, de törvénybe iktatott jogaink érvényesülését is megakadályozhatták mégakkor is, ha e jogok érvényesítésére a parlamenti többségünk is megvolt. Ha magyar érdekről volt szó, a különben egymást gyűlölő osztrákpártok Lueger és társai füttyentésére azonnal összeröffentek, hogy egységes erővel akadályozzák meg az osztrák parlamentben, — de ha szükség volt reá — a császár eiőtt is — a magyar érdekek érvényesülését. A darabontok idejében Kristóffyval cimboráltak és Lueger már a bécsi sorházakban a bemasirozást hirdette Magyar- országba ! E párt járkált hátsó ajtókon az uralkodóhoz és e párt hirdette magáról, hogy a titkos összeköttetés folytán Ferencz Ferdinánd trónörökös intentiója szerint cselekszik. Az a sok rágalom, amely ellenünk a külföldi sajtóban napvilágot látott — e párt munkája volt, — sőt azt hisszük, kogy az a ridegség sőt ellenszenv, amelylyel Ferencz Ferdinánd a magyar nemzet iránt viseltetik: Lueger és bukott társai aknamunkájára vezethető vi?'' , Egy fiók-kamarilla volt ez, amelyben Metternichet Lueger helyettesítette. Lueger halálával a kamarilla befolyása is meggyengült. Az epigon utódok nem bírtak a bécsi közönségre azzal a varázserővel, amelylyel felettök Lueger uralkodott. — A választási harc rájuk nézve csúfos kudarccal végződött. Összes nezéreik kibuktak és a békés munkát és kívánó szabadelvű eszme elseperte a reakció sötét lovagjait és széttépte még az emlékezetét is annak, hogy Bécsben valaha Lueger és társai uralkodtak. Mi csak egy mondását jegyeztük fel a bukott párt néhai vezéreinek, aki a Bánffy-féle választás után úgy nyilatkozott, hogy Magyarországot minden öt évben meg kell hódítani. — Nem volt igaza ebben sem, mert a mint Khuen- Héderváry a múlt évben fényesen bebizonyította: Magyarországot minden öt érben meg kell venni! <F) A kecskeméti diadal. A gazdatársadalom előrenyomulása. Az országos gazdaszövetség kecskeméti gyűlése impozáns módon bizonyította be, hogy a nemzet legerősebb fentartó elemét a gazdatársadalom képezit Ez volt a gazdaszövetség 4-ik nagygyűlése, — Az elsőn még csak 200 gazda jelent meg, a másodikon 600-an voltak, Elpihenek... Nincs most már senkim ezen a világon, Jaj mindenütt csak idegen vagyok. Szivem aranysugárban égő alma: Szerelmem is kitagadott!... És most hol leljem meg az éltem útját: Előttem és mögöttem csak vadon ! Úgy tévelygek a zordon rengetegben, Talán veszélyes utakon ... Néha egy szörnyeteg ragad magával, S oly kárörvendön száguld és liheg, Hogy azt hiszem, a nagy, haragvó isten : Az gyűlölt meg és számkivet. S erdők, hegyek, folyók, mind elmaradnak. Előttem csak a nirvána lebeg. S én holt szivemben egy kihalt világgal Nyomtalanul elpihenek!... Irta : Peterdt Andor. Pályaválasztás. Minthogy szükségesnek tartottam, hogy a fiam hivatást válasszon magának, egy napon magam elé hivattam. — Barátom — mondtam neki, a helyzethez illő hangon — egy óra hét és fél perc múlva lesz huszonegy éve, hogy megszülettél. Most Anatole, felelj, léted megalkotójának. — Meghallgatom papa. — Amióta megszülettél, úgy hiszem, jól bántam veled, vagy talán kifogásod van ellenem ? — Nincsen, papa. — Nem gondoskodtam-e kitűnő nevelésedről ? — De igen, papa. — Nem irattalak-e be diáknak? — Igenis papa. — Belátod tehát, hogy hálával tartozol nekem ? — Belátom papa. — Most bebizonyíthatod, hogy hálát érzel, Már megmondottam neked, Anatole, hogy huszonegy éves lettél, nem vágyódol-e arra, hogy valami pályán kitüntessed magadat? Mihez volna kedved, Anatole? Esküszöm, hogy bármilyent választasz, nem ellenkezem. — Hivatást válasszak? — Azt fiam, a kedved szerint. — Erre még nem is gondoltam, édes papám. — Nézzük csak Anatole, gondolkozzál. Nem volna-e kimondott hajlamod a festészethe?? — Nincsen papa. — A zenéhez ? — Valahányszor elmegyek az operába, elalszom ott. — A katonasághoz. — Még kevésbé. — Az irodalomhoz! — Már túlságosan elkoptatott. — Látod tiam, téged a jogi pálya vonz! — A jogi pálya ? — Kétségkívül, nem eléggé nemes hivatás? — Nem állítom az ellenkezőjét, noha nem lehet elvitatni, hogy az ügyvéd hivatása, feltűnő mód sülyedt az utóbbi években. Csak kérdezze meg az ügyvédeket, valamennyien beismerik majd, hogy üzleteik egy harmaddal csökkentek. Én megértem az ügyvéd hivatását akkor, ha e hivatást nem folytatjuk, hogy ha csupán a titulussal díszítjük nevünket, de még Jaz ügyvédi titulus sem jóhangzásu manapság. Még ön is, kedves papa, ha társaságban meglát egy huszonöt-harminc éves fiatal embert, aki az ügyvédi címmel van felruházva, nem tartja őt túlságosan fontos személyiségnek. Mit jelent egy ügyvéd, ha nem lehet képviselő vagy miniszter? Sem-
