Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1911-06-11 / 24. szám

ftJLr Nagykároly, 1911. június 11. Vasárnap. VII. évfolyam. 24. szám. A szatmárvármegyei 48-" függetlenségi párt hivatalos lapja. «V POLITIKAI FS TÁRSADALMI HETI LAP. Szerkesztőség, hová a lap szellemi részét érintő közlemények küldendők: Deák Ferenc-tér 20. sz. Telefon 84. sz. Kiadóhivatal : Széchenyi-utcza 26. szám II. emelet. —: ____: Kéziratokat nem adunk vissza. ­MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: DR. TÓTH ZOLTÁN. Előfizetési árak: Egész évre ...........................................8 korona. Fé lévre................................................ 4 korona. Ne gyedévre...........................................2 korona. Eg yes szám 20 fillér. j(| Nyilttér sora 40 fillér. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Vallás és szabad­gondolkozás. (N. Z.) A geológia tanítása szerint először volt nagy chaos, a melyből ala­kult meg a valami. A történelem taní­tása pedig az elvekre, eszmékre és ezek exponenseire nézve úgy hirdeti, hogy egy személyben egyesült az eszme, a a gondolat és az 'uj irány. A tapaszta­lat pedig mindezekkel szembe azt állítja, hogy minden korszak megteremti a maga eszméjét és minden igy teremtett eszmé­nek van homloktérbe állított hirdetője, apostola. A chaoson már túl vagyunk, sőt több a valaminél, a mivel bírunk és rendelkezünk. Jelszavak helyett tények­kel dolgozunk és a tények hasonlósága és ismétlődése által levont következteté­sek irányítják a korszellem megnyilat­kozó gondolkozását. A szabad vizsgálódás, tudomány megállapított irányai uj gondolatokat, eszméket hoznak fel, a melyek mértföld- mutatók az emberi művelődés történe­tében. Az egyéni szabadság és ennek minden irányban való megnyilatkozása, a szabad gondolkozás katedrális fejtege­tése helyett tért és érvényesülést kér ott, a hol előítélet, hagyomány vagy éppen a dogma évszázadokkal ezelőtt már el­foglalta a helyét és elhelyezkedett. Az intézmények, alkotások, mint emberkéz és munkaeredményei ott állanak rideg falként a haladás és előhaladás útjában, de a szabad vizsgálódás, a természettu­dományi kutatási rendszer positiv ered­ményei és megállapításai szembe helyez­kedéssel kapcsolatban helyhez is akar­nak jutni a felfogások, megítélések és vélemények között. A tudomány buzogánya a hit ka­puját döngeti. A vallás dogmáit a gon­dolkozás szabadsága ostromolja és a hit mystériumából kézzel fogható, észszel megérthető valóságok emelkednek ki. Uj irányok, uj felfogások és esz­mék hóditó hadjárata kapott lábra. Sajtó, parlament, gyülekezés és magánbeszél­getés kohója, olvasztója és mindenkor terjesztője ezeknek. Virrzd már s a mit csak nemrégen is képtelenségnek hirdettek, hogy a hit, a vallás csak a lélek benső dolga, ki- nek-kinek legegyénibb -magán ügye, a melyhez a köznek, az államnak semmi, de semmi vonatkozása nincs ; tételszám­ba megy már, a vallás mindenhatósága megdől, talpazatából egyenként porla- doznak ki, vagy hullanak le a támasztó kövek, mert az egyéni szabadság min­den irányban, a szabad gondolkozás min­den téren mint ék illeszkedik be s re­csegve jelzi sérülését az isteninek hirdetett nagy alkotás. Szabad a gondolat, a mint a cselek­vés is szabad. Határt külsőleg az embe­rek által megalkotott törvény — belső­leg a lelkiismeret szab csak, a kiegyen­lítőként ott áli a felismerés, a belátás és megértés. Magánügy a vallás — hirdeti a tu­domány; és szabad a gondolat, erősiti a korszellem. A köznek ehhez semmi beleszólása nincs — válaszolja a felvi- lágosodottság, — szabadságot nem tű­rünk, — csattan vissza a hagyomány. Vallás és szabad gondolkozás igy ke­rülnek szembe és a nagy chaosból ek­ként válik ki valami, a mely porszem mel bár, de növeli a haladás ország­iját. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartotta rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Az alispáni jelentés szerint fontosabb események nem for­dultak elő. Sikolya Bálintot közigazgatási gya­kornokká nevezte ki a főispán, N. Szabó Tibort pedig Erdődre helyezte át. Meghatóban emlék­szik meg az alispán a remetemezői tűzvészről és jelenti, hogy 400 korona segélyt kiutalt, a további segélyről a jelentés beérkezte után fog gondoskodni. Útlevelet kért 118, nyert 98, visszatért 44 egyén. A főorvos az egészségügy kedvező állá­sáról tesz jelentést, majd előterjeszti a helyi viszonyok mérlegelésével készült azon javas­Őssi rózsa halála. A sugár nyárfák ezüst levelei Imbolyogva szálltak a szélben A költöző madarak búcsú dala hallott A napsugaras langyos őszi légben. A kert virági hervadni kezdtek, Már ők is az elmúlásra vártak,', S azt susogták a lombok, levelek Már vége a nyárnak ............ Eg y kis őszi rózsa, — még állt szegényke Még mindig remélt. — Vissza jön a nyár. Még nem is hitte, hogy itt van a vég Kibukkan még a csábos napsugár. Egy kis pillangó szállt oda rája Annak panaszkodott a szegény S elmesélte a kis bolond virág Hogy van még a szivében remény. Mesélt neki a csábos nyárról Mesétt neki csodás meséket S a kis pillangó mosolyogva hallgatta Ezeket a szerelmes regéket. Elmesélte, hogy vágyik a nyárra S hogy fázva látja, hogy itt a tél Hogy elmúlásról beszél már minden, A zugó szél a hulló falevél. A kis pillangó már tovaszállt. Sajnálta a kis hervadó virágot, S úgy vágyott rá, hogy a fény a meleg. Elöntse egy percre az egész világot. A napfény az csak csalóka lenne, Mindez csupán csak ámítás, De ha beteljesült a vágy, könnyebb lenne S nem oly szomorú az elmúlás. Repült a pillangó fel- felfelé S megkérte az őszi szeleket, Űzzék el egy pillanatra az égéöl A csúnya őszi felleget. S a langyos szellő fújni kezdett, S a felhők másfelé szálltak, Beteljesült hát a vágya A törékeny kis őszi rózsának. A nap sugára melegen tűzött. A kék égbolt ragyogott a fényben, A falombok köszöntötték egymást A lágyan fújó esti szélben. De egyszer csak elborult az ég, Eltűnt, a napnak éltető sugára, S a hűvös, fagyos őszi szél, a rózsát Eldöntötte az útnak porába. Ki a boldog? Az e a boldog, ki szeretni tud, Vagy, aki nem szeretett soha.

Next

/
Thumbnails
Contents