Szatmárvármegye, 1911 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-28 / 22. szám
22-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-ik oldal. A Kölcsey Egyesület ünnepélye. A „Kölcsey Egyesület“, mely városunkban a halhatatlan emlékű költő, Kölcsey Ferenc szelleméhez híven szolgálja a kultúrát, minden év tavaszán közgyűlést tart, melyet kizárólag a nagy költő emlékezetének szentel. Ez évi ilyen közgyűlését e hó 21-én tartotta a „Kölcsey egyesület.“ Ha visszapillantunk a „Kölcsey Egyesület“ lefolyt évi működésére azt tapasztaljuk, hogy tevékenységre nem maradt el az előző évektől, melyek munkásságukban oly éles ellentétei annak a pár évi szomorú tétlenségnek, amelyből az egyesület mai vezetősége páratlan buzgalommal a legnagyobb fáradságot nem kiméivé messze kiragadta. E nagy ügybuzgalomért a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk annak az elnökségnek, amely újjá ébresztette és a legmagasabb színvonalra emelte városunknak ezt a szükséges irodalmi és művészi egyesületét. És tekintve a „Kölcsey Egyesület“ vezetőségének lankadatlan tevékenységét, meg tudjuk érteni a törhetetlen bizalom ama spontán megnyilatkozását amelyet a közgyűlés az elnökséggel szemben kifejezésre juttatott, mikor Falussy Árpád dr. az egyesület elnöke, a maga és Cseh Lajos alelnök nevében, elfoglaltságukra hivatkozással, tisztségükről való lemondásukat bejelentette. Mint egy ember szava úgy hangz-ott fel a közgyűlés részéről a lemondás elleni tiltakozás. Óriási zaj keletkezett, melyből nem fogadjuk el, újra megválasztjuk felkiáltások emelkedtek ki. Majd Kacsó Károly emelkedett szólásra, ki a lemondás visszavonására kérte az elnökséget. Az elnökség azonban elhatározásához szilárdan ragaszkodott és Falussy Árpád dr. kijelentette hogy ők egyszersmind gondoskodtak olyan utódokról akik kiválóságuknál fogva a „Kölcsey Egyesület“ méltó vezetői lesznek. Erre ismét szűnni nem akaró, nagy zsivaj keletkezett, melyet csak Sternberg Géza dr. helyes, talpraesett és megdönthetetlen érvekben gazdag felszólalása csillapított le, ki visz- szapillantást vetve a „Kölcsey Egyesület“ működésének azon idejére, amely alatt Falussy Árpád dr. volt az egyesületnek elnöke és Cseh Lajos az - alelnöke, az elért fényes eredményeket csak azok lelkes és odaadó vezetésének és tisztségre való rátermettségüknek tulajdonítja. Többek között már csak azért is kéri az elnökséget lemondásának visszavonásara, mivel ezzel az a színezete lenne a dolognak, mintha az elnöki tisztség a főispáni méltósággal járna, pedig ez irodalmi és művészi egyesületnek fontos és fejlődése tekinteté ben mellőzhetetlen érdeke, hogy ha — mint a jelenben is — hivatását méltóan, buzgón be töltő lelkes elnöke van, azt minél tovább vezetőjének láthassa. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Falussy Árpád dr. és Cseh Lajos kijelentik, hogy e megtisztelő nagy bizalom elöl nem térhetnek ki és igy az elnöki illetve alelnöki tisztséget továbbra is megtartják.'E kijelentést lelkes, hosszan tartó éljenzéssel a közgyűlés tudomásul vette. Részletes tudósításunk á Kölcsey ünnepségről és a közgyűlésről a következő: Fél 11 órakor indult az ifjúság a költő szobrához a tanári kar kísérete mellett. A szobornál először a himnuszt énekelték biztos tudással. Az ének után Rupprecht Jenő VI. o. tan. szavalta el Király Ferencz VII. o. tan. alkalmi ódáját, amellyel a Kölcsey Egyesület első diját nyerte a szerző. Ugyanis a „Kölcsey Egyesület,“ hogy az ifjúságban az ambíciót növelje, minden évben egy—egy pályadijat tűz ki egy költeményre és egy beszédre. Áz első dijat a fent említett tanuló nyerte el, a második dijat pedig Sztankó Gyula VIII. o. tan. alkalmi beszédjével. Sztankó Gyula értelmes, szép beszéde után a közönség és az ifjúság nevében megkoszorúzta a szobrot.; Tapssal honorálta a közönség a törekvő tanuló fáradtságát. Utolsó szám az ifjúság éneke volt. Erkel Fe ericz: Hunyadi indulóját énekelték. Ezután az ifjúság a közönséggel egyetemben a vármegyeház dísztermébe vonult, ahol a „Kölcsey Egyesület“ Falussy Árpád dr. elnöklete alatt rendes közgyűlést tartott. A Kölcsey ünnepély ezen második részét a dalárda nyitotta meg a Himnusz eléneklésével. Ezután Falussy Árpád dr. az egyesület elnöke lendületes, tartalmas beszédében domborította ki azokat az eszméket, amelyekért küzd az egyesület s azt a tevékenységét, amelyet emez eszmék szolgálatában az Egyesület a kultúra érdekében kifejtett. Serényen dolgoztunk — úgymond — odaadással áldoztunk mi is a kultúra oltárán. Rendeztünk felolvasókat, majd nagyszabású estélyeket s ha a közönség részéről nagyobb lett volna a támogatás,, több lett , volna az ünnepély is. A közönség adja az animót, amely munkára ösztönzi a szereplőket. Támogassuk városunk ezen egyetlen irodalmi és művészi egyesületét. A közgyűlést megnyitom. A tapssal fogadott megnyitó után a titkári jelentés következett. Ezen jelentés szerint a „Kölcsey Egyesület“ ez évben (májustól májusig) négy felolvasó estélyt és egy nagy szabású ünnepélyt rendezett. Öt választmányi ülést és egy rendkívüli közgyűlést tartott, a melyben a hir- lapilag megtámadott Cseh Lajos alelnöknek bizalmat szavazott. Az egyesület vagyona 1954 korona és 90 fillér. A titkári jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Ezután az elnökség és pedig Falussy Árpád dr. elnök és Cseh Lajos alelnök lemondtak tisztükről. A közgyűlés nagy lelkesedéssel, egyhangúlag újból megválasztotta őket. A két elnök nagy elfoglaltságára való hivatkozással köszöni a közgyűlés bizalmát, de az állást nem hajlandók továbbra is betölteni; jöjjenek a helyükbe uj erők, akik friss ambícióval látnak az egyesület vezetéséhez. A közgyűlés bizalma azonban oly osztatlan volt, hogy Sternberg Géza dr. és Kacsó Károly felszólalása után az elnökség megmaradt. Ezután a megüresedett helyekre választmányi tagokul Récsey Edét, Marchis Rumulust és Mitrovich Eleket választották meg. Következett a közgyűlés főpontja, Mitrovich Elek g. kath, esperesnek az ünnepi beszéde. Szépen kidolgozott, művészi érzékkel és szónoki erővel előadott beszédét a közönség osztatlan figyelemmel kisérte és viharos tapssal jutalmazta. Több uj dolgot mondott Kölcseyről, melyek közül mint a korra és azon viszonyra, mely Kölcsey Ferenc és Szatmárvármegye vezető férfiai között fenállott, közöljük a beszéd egy részét: „Hogy jobban megérthessük az alábbiakat tudnunk kell, hogy a főispáni széken még mindig az a Br. Vécsey ült, aki sokáig vonakodott Kölcseyt tiszteletbeli főjegyzőnek kinevezni, az alispán pedig Uray Bálint volt, aki Kölcsey Ferencnek halálos ellensége volt és akinek agitatiója nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a megye Kölcsey követválasztását lehetetlenné tegye. Az indítvány elhangzása után rögtön felállott Uray Bálint és annak kijelentésével, hogy ő mindenkor tisztelettel fog emlékezni Kölcseyre, a tervbe vett megtiszteltetést szokatlannak, túlságosnak, azért elfogadhatatlannak találja. — A főispán Uray előadó sát pártolja, a többek között, ezeket mondja: „Én Kölcsey Ferenc érdemének adósa nem maradtam, én mutattam be a megyének és legközelebb én ültetem be a főjegyzői székbe; a karok és rendek kívánságát nem helyeslem, mivel az ily megtiszteltetés szokatlan.“ Návay Imre táblabiró azt mondta : „A megye tanácskozási termében királyaink és főispánjaink közé magános tisztviselő képét füg- geszteni talán még sem lehet.“ lezettnek érzi magát, mert szívességből elvállalta és sikerre vitte egy perét. — Szerencsés ötlet! — gondolta — nem illenék, hogy mint jóbarátot, pénzzel kínáljam, leghelyesebb tehát, ha ily módon méltányolom munkáját. Uchov agglegény és minden álszeméremtől mentes... Kosolkov doktor nem akarta hosszúra nyújtani az ügyet s ezért a kandeláberrel azonnal a barátjához ment; — Kedves barátom — mondta — eljöttem, hogy fáradságodat megköszönjem ... Mivel védelmedért nem akarsz pénzt elfogadni, kérlek legalább ezt az apróságot, hálám bizonyságát ne utasítsd vissza . . . Igazán nagyon szép dolog. Mikor az ügyvéd az ajándékot meglátta határtalan volt elragadtatása. — Hisz’ ez nagyszerű ! Csodás ! Honnan tudtad ezt előkeriteni ? Amint azonban elragadtatása lecsillapult, az ajtó felé pislantva mondta: — Tudod, Kosolkov, azért csak vidd megint magaddal... nem fogadhatom el.. . — De miért nem ? — kérdezte ijedten a doktor. — Nos, ha tudni akarod a dolog kissé kellemetlen; idejön az anyám, rokonok, cselédek ... — Csak nem adsz nékem kosarat ? Az ördögbe is ostobaságot akarsz tinni. Biztosit- lak, hogy műkincs. Nézd csak milyen elevenek, kifejezők az alakjai! Nem barátom, félre az ellenvetéssel. El kell fogadnod .. . És boldogan, hogy az ajándéktól megszabadult, gyorsan távozott ba'rátjától. Amint Kosolkov elment, az ügyvéd minden oldalról megnézte a lámpást és épugy azon törte fejét, mit kezdjen . veié, mint előbb a doktor. — Szép darab — bírálta. — Eldobni kár volna, de mégsem tarthatom meg.. . Legjobb volna odaajándékozni valakinek. De kinek?Ah, most jut eszembe, hogy Saskin barátomnak, a komikusnak, ma van a jutalomestélye; az szereti az ilyen csecsebecséket — neki fogom adni. Úgy történt. Estére Saskin megkapta a kandelábert. Előadás után váltvonogatva nézte az ajándékot és azt mondta: — Mit csináljak ezzel a lámpással? Tisztes polgári lakásban lakom és csak a színpadon jó a szabadosság. Tehát nem állíthatom ki, mint egy fényképet.. . Mit ér hát ? _______________ — Adja el — tanácsolta a színházi borbély. — Itt a közelben lakik egy öreg asszony, aki ilyen műtárgyakkal kereskedik. Tudom a címét. A komikus megköszönte a jó tanácsot és követte is. * Néhány nap múlva, mikor Kosolkov doktor épen egy tudományos kérdésben elmerülve gubbasztott Íróasztalánál, hirtelen kinyílt az ajtó és Sasa Smirnov lépett be. Sugárzott a boldogságtól, mosolygott és a szemei ragyogtak. A kezében megint egy papirosba, csomagolt tárgy volt. — Doktor ur — kérdezte — képzelje örömömet ! Egészen véletlenül sikerült a kandeláberhez egy teljesen megfelelő párt szereznem... Édesanyám most oly boldog... Hiszen az egyetlen fia vagyok... És ön megmentette az életemet... Remegve a hálás, meleg örömtől, Sasa a doktor ámuló pillantásától kisérve, az asztalra helyezte a kandelábert. Kosolkov pedig felnyitotta ajkait, hogy valamit szóljon, de nyelve hirtelen felmondta a szolgálatot. Némán meredt maga elé. Csehov. : Modern ruhafestés: yáíljkÍAívPál Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. MJwI BT€1>1 Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
